Az év utolsó demópartyja immár hagyományosan Németországban futott le: a TUM utódjaként beharangozott Under Construction 2015, ami tavaly a meglehetősen idétlen “Ghetto Scene” néven volt jegyezve. Évzáró partyként már többször okozott meglepetést, és persze ezúttal is volt kisebb magyar küldöttség (akik a commentekben tudnak hozzátenni magáról a partyról).
Intro compo
5. Fulcrum – 4K Compo Stocking Filler
Kezdésként egy partyprod 4k, kissé hamis zenével és valószínűleg a világ legglitchybb karácsonyfájával. Igazából ennyi.
4. St. Vincent and the Grenadines – negative space
Szegény SVatG 4k-ra már a unzippelés előtt ferde szemmel néztem, amikor a “4k” felirat után elindult a 150 megás ZIP letöltése (mert nyilván rakjuk bele a ZIPbe a videót is), így mondhatni picit mínuszból indult. Sajnos maga az intró tényleg csak egy relatív egyszerű effekt mindenféle variáció nélkül, bár Saga zenéje sokat javít rajta. Ahogy páran írták Pouëten, prototípusnak nem rossz, várjuk a teljes verziót.
3. Rebels – Starmap
Pasy mostanában particle-és-vonal-diétán van, ez az intró is ezt tükrözi. Kellemes, megfelelően arányos, jó a zenéje, variál annyit, hogy ne legyen unalmas, bár újdonságot igazán nem látni benne, és néha kicsit túlságosan is rángat ahhoz képest, hogy mennyire nyugis a zenéje. Ennek ellenére szinte tanítható a pontossága, és hogy hogyan lehet relatív egyszerű effekteket 2-3 percig úgy variálni, hogy ne legyen unalmas.
2. farbrausch – fr-082: The Sphere
A Farbrausch nevet az elmúlt években gyakorlatilag már szinte csak BeRo egyedül tartja életben; róla érdemes tudni, hogy egy kisgyermekkorában kapott agyvérzés óta fogyatékkal él, bár ez abszolút nem zavarta abban, hogy a scene egyik legismertebb szóló-kódere legyen. A most lehozott 64k-ja is igen erőteljes teljesítmény, viszont talán most jutott el arra a pontra, amikor az egyedül dolgozás igazi hátránnyá vált: pont az a kevés polírozás hiányzik, amit egy külső szemlélődő megadhatott volna. A vizuál rendben van, viszont gyakorlatilag egy scene-t mutat percekig, összevissza rángatózó kamerával, a közepén a kiállás gyakorlatilag nettó időhúzás, és a zenére is ráfért volna valaki, aki nem csak demókból ismeri a darenbézt. Nyilván technikailag minden elismerés jár neki, de esztétikailag talán a kevesebb több lett volna.
1. mercury – delight
A Mercury tovább reszelgette az enginejüket, és évzáróként bedobta a tömegbe az aktuális állapotát: a végeredmény korántsem annyira ambiciózus mint a Timeless vagy akár az On, de így is a compo messze legjobb intrója mind technikailag, mind rendezésileg. Előbbihez nem igazán szólnék hozzá, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy milyen technikával megy a fényezés (ránézésre nyilván valami indirekt non-polygon cucc lehet), viszont talán megemlítendő, hogy a technika bemutatásának következményeképp az intró brutálisan szaturált színekkel dolgozik, ami kicsit sok lehet a retinának, viszont mentségére legyen mondva, hogy sosem húzza túl, mindig variál rajta annyit (nagyrészt a kiváló operatőrmunkával), hogy ne legyen fárasztó vagy unalmas. A zene picit 50-50 nálam, szerintem kicsit vékonyan szólt ezúttal, és kezdenek hallatszani a szinti határai, bár Red van annyira jó zenész, hogy maga a kompozíció feledteti a hangmérnöki hiányosságokat. Mindezzel együtt maximális respect a srácoknak, hogy két jó intrót is le tudtak hozni 2015-ben.
https://www.youtube.com/watch?v=InnB7f1IcMA
Demo compo
2. igor+maali+soda7 – Sceon
Alapszabály, hogy ha nincs egy demóban ötlet, legalább legyen rövid és ütős; ezt a logikát követte a Sceon is, ami röpke másfél percnyi psytrance mindenféle ambíció vagy bravúr nélkül; amit kell azt hozza, de annál egy bittel se többet. Többet nem is igazán lehet írni róla.
1. Bitlove – The Return
Ahogy a kezdésben említettem, az év utolsó partyja hagyományosan német; ugyanígy hagyomány az is, hogy itt jelenik meg a Breakpoint / Revision invitation is. Idén se történt másképp, ezúttal a Poo-Brainből kiszakadt sideproject, a Bitlove jóvoltából. A sztori ezúttal a 2013-ban megismert Evilbot köré épül (mert ha valami egyszer bejött akkor kétszer is be fog), és azt kell, hogy mondjam, hogy a felvezetése igen kellemesen lett megcsinálva: a grafika és a zene hozza a kiváló meseszerű hangulatot, magával ragadja a nézőt, még akkor is, ha nem ismeri az alapsztorit alapból. Sajnos azonban nagyjából a demó kétharmadánál átcsap vegytiszta invitationbe a dolog, a humor is sokkal klisébb lesz, és túl is nyúlik; nyilván érthető, hogy invitationként valamilyen mennyiségű információnak szerepelnie kell a demóban, de érzésem szerint (ha pusztán demóként nézzük) sokkal hatékonyabb lett volna a legdrámaibb pillanat után azonnal befejezni, és inkább függőben hagyni a sztorit, amit partyn valószínűleg ígyis-úgyis orrvérzésig le fognak dugni a torkunkon. Ez persze semmit nem kisebbít a demó erényein, tényleg kiváló munka, de jó példa arra, hogy mennyit számít az, ha van valaki a csapatban, aki nemet tud mondani a túlzott lelkesedésre.
