Haladjunk tehát sorban tovább. (Előre szólok, hogy demo compóról ofkoz nem fogok írni.)
3. Klaviatúrások – R3
A világ nap-mint-nap történő eseményeit tekintve nem meglepő, hogy idén a Function-ön is téma volt a prodokban a klímaváltozás, a globális felmelegedés, és hogy mit is tehetünk ellene – a Klaviatúrások az idők szavára hallgatva pl. egy 100% újrafeldolgozott intrót hoztak a partyra, így is védve a környezetet a kreativitás káros kibocsátásaitól. Sok mindent nem is lehet mondani róla, a compo többi entryjeinek fényében.
2. Amnesty – Queens Wars
Bevallom hősiesen, én részemről gondban voltam azzal, hogy a két 64k közül melyikre adjak nagyobb szavazatot, mert annyira szemben állt egymással a kettő, mind a kidolgozottságában, mind ambíciójában, hogy nagyon nehéz volt abszolút matematikailag összehasonlítani. Nekem, mint valakinek, aki nagyra tudja értékelni az ambiciózusabb, de talán kevésbé precíz prodokat, a Queens Wars nagyon betalált; ugyan minden audiovizuális szempontból kicsit csúnyácska, de mégis újdonságként hat, meglepően jól kidolgozott történettel, kiváló operatőrmunkával, és egy-két kifejezetten ravasz megoldással, és annak ellenére, hogy hat és fél perc, em érződik kelleténél hosszabbnak. A prod végső megítélése nyilván egyéntől függően azon fog múlni, hogy aki szavaz az félre tudja-e tenni azt, hogy esztétikailag nem a legkellemesebb élmény, és bele tudja élni magát abba a komplett sztoriba, ami nem mellesleg 64k vagy pedig tényleg egy prod végső fényezettsége a lényeg – mint mondtam, nekem ez mindig nehéz döntés, és emlékeim szerint nem is tudtam dönteni partyn.
1. Digital Dynamite – Lint:C
Ahogy ezt az előbb jeleztem, a győztes 64k a második helyezett tökéletes kifordítottja: koncept semmi, goa, glow, tükröződés, platóni geometria – semmi olyan amit ne láttunk volna ezerszer, viszont ami ott van, az az utolsó pixelig hibátlanul van implementálva: a fényezés teljesen valósan verődik vissza a különböző felületekről, minden él sima, még a messze túllőtt mélységélesség (ha ennyire nagyra van nyitva a rekesz, akkor most miniatűrt nézünk?) is kijön a hatáshoz, mihelyst a scener agya átkapcsol abba a módba hogy “mindegy mennyire illogikus, ha jól néz ki”. Nyilván az, aki ért hozzá, az nagyra tudja értékelni magát a render minőséget is bár ez valószínűleg a nagy többségnek nem fog átjönni, de a nagy többségnek pedig ott van a viszonylag könnyen emészthető “demoish” tartalom, ami végülis meg nyerte a compot – alapvetően jogosan, bár nem garantálom, hogy ez egy olyan prod lesz, amire évek múlva is fogunk emlékezni.
