Úgy látom, nem hemzsegnek itt az Atari 8-bit-es posztok. Ezen kívánok segíteni a következő kis videóval.
A ’90-es évek közepe óta nem láttam 6502-es kódot, de annyira elkapott a nosztalgia az elmúlt évben, hogy kénytelen voltam készíteni egy új demót. Érdekessége, hogy egy 1950 samples/sec-es basszus soft-synth-et készítettem hozzá, hogy ne a tipikus Atari (POKEY) basszust kelljen használnom. Valamint egy új grafikus üzemmódot is felvonultatok, de ehhez már Atari XL/XE grafikában megfáradt szemmel kell rendelkezni, hogy az ember észrevegye :)
A sztori rövid története az, hogy Beryvel nyugdíjas nyavalygásba kezdtünk a Facebookon arról, hogy jaj, bezzeg régen minden jobb volt, mert a compók rendes időben kezdődtek, lementek egyszerre, és nem voltak szétszórva egész nap, és a beszűkült tudatú öreg scenerek is be tudták fogadni az élményt egyhuzamban. Szegény Maugli meg igen zokon vette ezen keresetlen megjegyzéseinket, és kiengesztelődését meg ahhoz kötötte, hogy írok egy party reportot. Na mivel ilyen korban már csak két jó dolog marad az ember életben, az egyik ugye a szex, a másik meg a Function, és persze ez utóbbi gyakrabban van, tehát már csak a main orgával való jó viszony megtartása miatt is muszáj itt összegeznem a tapasztalataimat.
Az év utolsó demópartyja immár hagyományosan Németországban futott le: a TUM utódjaként beharangozott Under Construction 2015, ami tavaly a meglehetősen idétlen “Ghetto Scene” néven volt jegyezve. Évzáró partyként már többször okozott meglepetést, és persze ezúttal is volt kisebb magyar küldöttség (akik a commentekben tudnak hozzátenni magáról a partyról).
Szegény SVatG 4k-ra már a unzippelés előtt ferde szemmel néztem, amikor a “4k” felirat után elindult a 150 megás ZIP letöltése (mert nyilván rakjuk bele a ZIPbe a videót is), így mondhatni picit mínuszból indult. Sajnos maga az intró tényleg csak egy relatív egyszerű effekt mindenféle variáció nélkül, bár Saga zenéje sokat javít rajta. Ahogy páran írták Pouëten, prototípusnak nem rossz, várjuk a teljes verziót.
Pasy mostanában particle-és-vonal-diétán van, ez az intró is ezt tükrözi. Kellemes, megfelelően arányos, jó a zenéje, variál annyit, hogy ne legyen unalmas, bár újdonságot igazán nem látni benne, és néha kicsit túlságosan is rángat ahhoz képest, hogy mennyire nyugis a zenéje. Ennek ellenére szinte tanítható a pontossága, és hogy hogyan lehet relatív egyszerű effekteket 2-3 percig úgy variálni, hogy ne legyen unalmas.
A Farbrausch nevet az elmúlt években gyakorlatilag már szinte csak BeRo egyedül tartja életben; róla érdemes tudni, hogy egy kisgyermekkorában kapott agyvérzés óta fogyatékkal él, bár ez abszolút nem zavarta abban, hogy a scene egyik legismertebb szóló-kódere legyen. A most lehozott 64k-ja is igen erőteljes teljesítmény, viszont talán most jutott el arra a pontra, amikor az egyedül dolgozás igazi hátránnyá vált: pont az a kevés polírozás hiányzik, amit egy külső szemlélődő megadhatott volna. A vizuál rendben van, viszont gyakorlatilag egy scene-t mutat percekig, összevissza rángatózó kamerával, a közepén a kiállás gyakorlatilag nettó időhúzás, és a zenére is ráfért volna valaki, aki nem csak demókból ismeri a darenbézt. Nyilván technikailag minden elismerés jár neki, de esztétikailag talán a kevesebb több lett volna.
A Mercury tovább reszelgette az enginejüket, és évzáróként bedobta a tömegbe az aktuális állapotát: a végeredmény korántsem annyira ambiciózus mint a Timeless vagy akár az On, de így is a compo messze legjobb intrója mind technikailag, mind rendezésileg. Előbbihez nem igazán szólnék hozzá, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy milyen technikával megy a fényezés (ránézésre nyilván valami indirekt non-polygon cucc lehet), viszont talán megemlítendő, hogy a technika bemutatásának következményeképp az intró brutálisan szaturált színekkel dolgozik, ami kicsit sok lehet a retinának, viszont mentségére legyen mondva, hogy sosem húzza túl, mindig variál rajta annyit (nagyrészt a kiváló operatőrmunkával), hogy ne legyen fárasztó vagy unalmas. A zene picit 50-50 nálam, szerintem kicsit vékonyan szólt ezúttal, és kezdenek hallatszani a szinti határai, bár Red van annyira jó zenész, hogy maga a kompozíció feledteti a hangmérnöki hiányosságokat. Mindezzel együtt maximális respect a srácoknak, hogy két jó intrót is le tudtak hozni 2015-ben.
Alapszabály, hogy ha nincs egy demóban ötlet, legalább legyen rövid és ütős; ezt a logikát követte a Sceon is, ami röpke másfél percnyi psytrance mindenféle ambíció vagy bravúr nélkül; amit kell azt hozza, de annál egy bittel se többet. Többet nem is igazán lehet írni róla.
Ahogy a kezdésben említettem, az év utolsó partyja hagyományosan német; ugyanígy hagyomány az is, hogy itt jelenik meg a Breakpoint / Revision invitation is. Idén se történt másképp, ezúttal a Poo-Brainből kiszakadt sideproject, a Bitlove jóvoltából. A sztori ezúttal a 2013-ban megismert Evilbot köré épül (mert ha valami egyszer bejött akkor kétszer is be fog), és azt kell, hogy mondjam, hogy a felvezetése igen kellemesen lett megcsinálva: a grafika és a zene hozza a kiváló meseszerű hangulatot, magával ragadja a nézőt, még akkor is, ha nem ismeri az alapsztorit alapból. Sajnos azonban nagyjából a demó kétharmadánál átcsap vegytiszta invitationbe a dolog, a humor is sokkal klisébb lesz, és túl is nyúlik; nyilván érthető, hogy invitationként valamilyen mennyiségű információnak szerepelnie kell a demóban, de érzésem szerint (ha pusztán demóként nézzük) sokkal hatékonyabb lett volna a legdrámaibb pillanat után azonnal befejezni, és inkább függőben hagyni a sztorit, amit partyn valószínűleg ígyis-úgyis orrvérzésig le fognak dugni a torkunkon. Ez persze semmit nem kisebbít a demó erényein, tényleg kiváló munka, de jó példa arra, hogy mennyit számít az, ha van valaki a csapatban, aki nemet tud mondani a túlzott lelkesedésre.
Mint ahogy két hete is láthattuk, szerencsére nem csak Európában dívik demókat csinálni, hanem a Budapesttől majdhogynem mértanilag a Föld legmesszebb pontján lévő Melbourne-ben is, ahol nemrég zajlott le a Syntax 2015 nevű kis party – csupán kellemes megjegyzés a margóra, hogy amíg mi lassan elérjük itt a mínuszos hőmérsékleteket, ott így novemberben jelenleg a 25-30 fok körüli napok a jellemzőek.
Elsőre kezdjük is egy olyan formátummal amit már jó ideje nem igazán láthattunk demókban: a közelmúlt WebGL-durranásának köszönhetően a Flash szép lassan kiesett a pikszisből, és gyanús, hogy nem ez a prod lesz az, ami vissza fogja hozni. Bár a kis 2 Unlimited-re ugráló figurák alapvetően jópofák (és kipróbáltam, procedurálisak, minden futtatáskor másokat generál, ami poén), sajnos semmi mást nem mutat fel, ráadásul fullscreenben nálam akad a zenéje(!), ami kicsit ront az élményen.
Az Onslaught egy nagyon hosszú múlttal rendelkező C64-es csapat, akik csak néhány éve alapítottak PC-s szekciót; kicsit lejjebb fogunk találkozni még demójukkal, de ez speciel nem egy olyan rilíz amire büszkék lesznek, bár a nevéből kiindulva már a kiadáskor se voltak azok: egész egyszerűen emberünket az egyetem rákényszerítette, hogy oldskool fixed-pipe OGL1.1 alapú beadandót készítsen. Persze lehet vitatkozni, hogy azért az OGL1.1-ből többet is ki lehet hozni (és igen, ki lehet), mégis van az egésznek egy kellemesen retro gagyi feelingje.
Ez volt az a demó amivel nem igazán tudtam mit kezdeni, annyira bizarr az egész: nagyjából annyival leírható, hogy egy lila rács felett mindenféle izé körül ciklois-pályán repked egy háromszög, a kamera pedig azt hajkurássza, de mindehhez jön még egy fura a talajon hullámzó boltívsor és a színuszos kamarazene, és ettől az egésznek lesz egy kellemesen retró proto-CGI feelingje, mintha az egészet kirendereltük volna FLI-be.
Mint említettem, az Onslaught csak nemrég kezdett a PC-n is dolgozni, mégis már most némi elismerésre tettek szert pl. a Singularity-vel, ami bemutatta, hogy igenis tudnak jól kinéző demót csinálni. A Synopsis is ezt a vonalat követi, kiváló grafika, élénk színek, frappáns (még ha nem is túl újkeletű) effektek; az egész demó össze van rakva, ahogy azt kell, a raymarch rész a közepén pedig kifejezetten jól néz ki. A dolognak sajnos hátulütője (szerintem) a zene ami a Chris Abbott féle Back In Time C64 remix CD-kre emlékeztetett, csak sajnos nem szólt annyira jól, valamint az hogy gyakorlatilag nincs vége, a demó egészen egyszerűen egyszercsak kifadel. Ettől függetlenül újra kiemelném, hogy a grafikai munka kiválóra sikerült.
Ez az intró az, ami bemutatja azt, hogy miért is kell számolni az Onslaughttal, és azon belül is Drifttel: emberünk ugyanis egyszemélyben lerakott egy olyan 32k intrót, ami (szerintem) akár be is férhet az év legjobb intrói közé: Egy minden szempontból kiválóan elkészített, látványos, jó hangulatú, patentül megrendezett intróról van szó, kitűnő színekkel, kellemes zenével (bár a dobok kicsit túl 64k-sak, de ez van). Tovább nem is ragoznám a dolgot, mert nehéz leírni mi is teszi nagyszerűvé, csak remélni tudom, hogy a hétvégén ezt is láthatjuk Experience-en!
Dánia után az Egyesült Államok észak-keleti része a következő állomás, ahol is a pittsburghi Demosplash c. party zajlott le múlt hétvégén, a Carnegie-Mellon egyetem számítógépes klubjának megrendezésében – akiknek ez a név így nem ismerős, az valószínűleg vagy a NVScene-s előadásaik, vagy a tavaly tavaszi hírekbe való bekerülésük révén biztos hallott már róluk. A party-t 2012 óta rendezik, és bár sajnos még nem sikerült az európai rilízmennyiséget hozniuk, valószínűleg rendesen kiveszik a részüket az ige terjesztéséből.
A mezőnyt ezt az izomból oldskoolkodó 800×600-as szoftrender valami zárja, ami esztétikailag a 90es évek elegét idézi, viszont (nálam) több résznél is érthetetlen okokból egyjegyű FPS-re zuhant le olyan effekteknél, amiket azért illik oneframere megírni még egy Amigán is. Maga a zene tűrhető, de talán ez az egyetlen amit fel tud mutatni.
Egy igazán kiváló 4k lett az utolsó előtti helyezett, ami, ha jól olvastam, annak tudható be, hogy a compogépen úgyanúgy szétbugzott mint nálam, ami igazán kár, mert valószínűleg valami komolyabb fényszimulációt végez kiindulva abból, hogy mennyire zajos és lassú a végeredmény. Külön kiemelném, hogy kiváló a zenéje, 4k-hoz pedig még inkább.
A Bon² egy új generációs csapat, akik kóder híján kizárólag Werkkzeuggal dolgoznak. Pont emiatt is érdekes ez az új demójuk, ami egyrészt a Sega konzolok képi világát idézően úgy szuperretró hogy valószínűleg ezek a konzolok idősebbek a csapat tagjainál, másrészt a Werkkzeugban (tudtommal) semmi olyan megoldásra nincs lehetőség, amivel ilyen rendert egyszerűen el lehetne követni, úgyhogy valami nagyon ravasz trükközés végeredményét láthatjuk. Emellett persze a demó pörög, nem vacillál sokat, a grafikai jópofa és hangulatos, a zene is el van kapva, csak javasolni tudom.
Bár nem mondom biztosra, de gyanús, hogy elsődemóról van szó: igazi kóderdemó, raytracelt kockás padlóval, gömbökkel, valamint egy Minecraft-szimulációval, bár ez utóbbi sajnos nem néz ki annyira jól esztétikailag, mint az eredeti, valamint nagyon gyanúsan fényes a padló, már amennyire kivehető a valószínűleg kézzel felvett rángatózó kapkodó kameramozgás miatt. A zene szintén kicsit a múlt évtizedet idézi (My First Reason Project), és sajnos kb az egyharmadánál a demóval együtt kifogy az ötletekből, bár mint említettem, ha tényleg elsődemós, akkor egy része ezeknek megbocsátható.
Itt egy 10 év kihagyás után visszatérő csapatról van szó (mint ahogy ezt az nfo is jelzi), akik egy igen kellemes produktummal rukkoltak most elő: semmi extra, viszont ami benne van, az tetszetősen néz ki, nem túl hosszú, és a zene is hangulatos, bár az összképet némileg rontja, hogy nagyon alacsony minőségbe lett letömve, és emiatt pl. a közepén rettenetesen serceg. Ettől függetlenül egy jóleső kis 3 perc alatti demócskáról van szó, kiváló nyitó- és zárójelenettel.
Úgy látszik most az az időszak van, ahol entry híján egybemosódnak az intró- és demócompok, bár az a ritkábbik szituáció, hogy az intrók nyernek. Itt ez történt, a koronát a Rift vitte el egy 4k-val, melynek központi motívuma egy ide-oda morfoló prizma/kristály/valami. Kicsit tovább tart a kelleténél, és ugyan az effektből kitapossa amit csak lehet, mégis viszonylag hamar ellövi az összes poénját, és gyakorlatilag szinte dogmatikusan visszaáll az “objekt forog középen” modellre. Mindehhez még jön a zene, amiről nem is igazán tudom, mit mondjak: a hangszerek rendben vannak, de a közepén beütő random klimpírozást nem tudtam eddig feldolgozni, bár Pouëtes commentekbőkl kiindulva ezzel egyedül vagyok. Mindenesetre az effekt maga (fénytörés, színszórás) korrekt, még ha nem is hoz ki belőle mindent amit lehet.
Ami a hollandoknál a Rob Is Jarig, az a dánoknál a Cocio & Finsprit és variációi: gyogyi zene, amire egyszer készült egy demó, aminek a textúráit átvariálgatva minden évben beadják ugyanazt. Egyelőre még nem unják.
A szöveges módú demók sajnos az utóbbi években elég fura helyzetbe kerültek, egyrészt a mindenféle kódlapokból eredő különbségek miatt, és a Windows 7 óta még csak fullscreenbe se lehet őket kitenni. Pont emiatt becsülendő az annó a Trauma által alapított, és az elmúlt pár évben a kanadai Northern Dragons által életben tartott Text Mode Demo Compo, ami évről évre konzisztensen láthatóvá teszi a műfajt. Ez a mostani invitation is a modernebb stílus fele kacsintgat, videóbetétekkel, korszerű tipográfiával, amin sokat segít a jó minőségű konverter is. A zene minősége vitatható, a célnak mindenképp megfelel, bár egy percet simán le lehetett volna vágni belőle.
5. Poo-brain – The unofficial, unofficial GABBER compo
Ehhez azt hiszem kelleni fog némi magyarázat: A norvég Kindergarden partyk egyik legismertebb poén-kompója volt a “gabber“, ahol is mindenki kedvére kiélhette magát a torz négynegyedben, az egészet egy pillanatra sem véve komolyan (olyan szinten, hogy többen rendszeres letolásokat kaptunk, amikor modern hangzású HC-t adtunk be). Mivel idén (sajnos) személyes okokból elmaradt a KG, a TRSAC gondolkodás nélkül (és némi cinizmussal) behúzta magát a helyére és felajánlotta, hogy kimenti a kompót (ami végülis nem sikerült túl jól, mert elfelejtették bejelenteni). Erre utal ez a demó is, ami vidáman leszimulálja a kompó lefutását, olyan precizitással, hogy többek mind partyn, mind a streamen összezavarodtak és megették, hogy ez tényleg compo.
Ismét WebGL, a szokásos WebGL-es gyerekbetegségekkel, ezúttal egy Gathering-győztes tollából. Sajnos akármilyen jóindulattal kezeljük, szinte listaszerűen végigvehető rajta, hogy mitől lesz unalmas egy demó: túl hosszú a tartalommennyiséghez képest, a zenéje semmi különös, a vizuál tényleg a “kocka, gömb, greetings, szevasz” szintjén mozog, az egészen bődület kromatikus aberráció van és az egésznek teljesen váratlanul egyszer csak vége, bár kiindulva abból, hogy a demó mellett ottfelejtették a komplett Git-repot, valószínűsítem, hogy nem party előtt kényelmesen otthon lett befejezve.
767 MB. Nem viccelek, tényleg 767 MB. Ez új rekord lehet. (Összehasonlításképp a YouTube videó maga <100MB.) Maga a demó nyilván tudatosan és szándékosan irritáló, aminek egy része sajnos abból ered, hogy láthatóan van tehetség a srácoknál (vizuálban ugyanis nem lenne rossz), csak nem tudják vagy nem akarják kihasználni. Mindenesetre érdekes jelenség az övék, meglátjuk pár év mit tesz náluk fejlődésileg.
Itt jött a compoban a már megszokott minőségi váltás, ugyanis a szabadnapos Mercury egy igen csinos demót rakott le az asztalra. Stílusukhoz hűen most is a viszonylag egyszerű geometria kiváló fényezésével dolgoztak, egy ízléses és esztétikus, nem túl hosszú kis demót készítve, amit tovább erősít a Vector Lovers-re emlékeztető kitűnő zene is. Ideális példa arra, hogy milyen az egy demóban, amikor a kevesebb több.
Az Excess évek óta hozza a megszokott formulát: basszusdús modern EDM zene, valami látványos effekt, ugrál, rángat, glitchel. Ez az esetek nagy többségében működik is, itt viszont mintha kicsit kevés lett volna a kraft a motorban, mert sajnos ez a demó nem hoz elég újdonságot sem stílusban, sem technikailag ahhoz, hogy akkora sláger legyen mint a Regus vagy a Hurtquake. Nehéz megfogalmazni, mi vele a probléma, de talán a legjobb amit mondani tudok, az az, hogy tökéletesen kiszámítható minden pillanata: egy olyan momentum sincs benne, amit ne láttunk volna már egy másik Excess demóban, jobban megcsinálva. Maga a fényezés nyilván Kusma aprólékosságát tükrözi (pun not intended), de nincs annyira jól kihasználva, hogy igazán eldobjuk az agyunkat tőle. Igazi iparosdemó, sajnos, bár csak ugyanazt tudom mondani mint az ASD esetében – bevált recepten miért változtasson bárki is?
Ismét német partyról gyűjtjük az anyagot (náluk ugye már két havonta van egy), ezúttal a történelmet nézve partyk szintjén relatív szűznek számító Berlinben tartott Deadline nevű eseményről, mely nem összekeverendő az ugyanezen nevű holland vagy svéd partykkal. Mielőtt azonban belecsapnánk a lecsóba, mindenképp emlékezzünk meg mély tisztelettel a hazánkból odalátogató expat magyar kontingenst képviselő Charlie tábornokra az I. Amigás Lopakodó Zászlóaljból, aki hősiesen, de végül hasztalanul próbált ellenállni annak, hogy a bénázó szervezők helyett Ő rakja össze (ezt) a partyt (is).
In today's episode of "I'm an Organizer… Get Me Out Of Here!" – I just became @deadlineBER organizer. #shithappens
A szemügyre vett kompóhoz nem igazán tudok nevet társítani, ugyanis rilíz híján a szervezők huncut módon egybelapátolták az összes PC-s compót, de sebaj, lássuk:
Ha már Gargaj cimbora volt olyan kedves, hogy írt egy frappáns beszámolót a 4k illetve 64k intrókról, akkor gondoltam, hogy veszem a bátorságot, és megosztom veletek, hogy félig meddig belülről hogyan láttam én az idei demókat.
Nekem az egyik személyes kedvencem az egész kompóban. Bevallom ezelőtt még sohasem láttam egy Satori prodot sem, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet az egész csapat, főleg Zdennek a munkássága. (ami amúgy azért mókás, mert előtte pár órával ismerkedtem meg vele Gargaj és Citrus jóvoltából). Zajos, tördelt, kiszámíthatatlan, szinte a “dadaista demoscene”, mégis egy nagyon egységes művészi képet alkot az egész együtt. Ezt már csak akkor tudná tetézni, ha egy holland partyn élvezhettük volna… Én egyedül a zenén csavartam volna még egyet őrülten nagz, vagy világfájdalmas Vinci irányba, de nálam gond nélkül felfért volna a dobogóra!
Amikor a dilemma hoz egy prodot a kompóra, az mindig külön öröm! Az viszont az én barbárságomat és műveletlenségemet mutatja, hogy nem tudtam, hogy ez egy kvázi remake. Talán akkor még jobban értékeltem volna. De ennek ellenére nagyon kellemes old school effekteket kapunk az arcunkba, érdekesen megválasztott, de mégis egységet mutató színekkel, és frankón megfűszerezett Vinci művek muzsikával. Nekem különös kedvencem volt a szövegfelhő, nagyon ötletesen sült el! Ha lehet bármit negatívumot felhozni, az talán az, hogy rendezésben a végére unalmassá válik picit. Talán jót tett volna neki egy olyan remake jellegű “újragondolás” amit Garg említett a re(s)tro release kapcsán, de ennek ellenére a végeredmény nagyban emelte az egész rendezvényt. Köszönet nap, Rascy, Vinci triónak érte!
Hmmmm… Hátőőőőő. Szóval az egy dolog, hogy debugolni kellett kompó előtt, hogy mi a baja, és miért nem fut. De ennek a demónak a végét nem tudtam megbocsájtani! Nagyon kellemes zene van alatta, és van benne tömérdek jó effekt (ASD, Fairlight beütéssel, ami szerintem pozitívum). De a vége az olyan, mintha kirántottak volna minket “amatőriába”, ahol csak a csillógó, villogó, twistelő objectek halma maradt meg. Talán nem kellett volna 1 hét alatt összerakni, talán csak kéne egy designer a csapatba, de engem ez a prod az xTrait-től kifejezetten lelombozott!
4. Tesco Gazdaságos Demócsapat – Szavazzál a kacsára
Jimmyt csupán pár hónapja ismerem, de a demó tökéletesen tükrözte azt a képet amit eddig alkottam róla. Infantilis szoftver fejlesztő, aki átlagon felüli skill-eket birtokol, és nem által ezt a demoscene javára fordítani. Humoros, kacsás, pörgős. Viszont nekem a végére picit unalmassá válik a zene. Talán ezért nem lett dobogós. Talán kéne ide egy jó zenész ;-) BTW: ez az első demó, amiben személyes greetinget kaptam, szóva jelzem hihetetlen elfogult vagyok :D
Na ezzel a demóval kifejezetten van egy hatalmas nagy bajom. Méghozzá az, hogy megint csak party code-ot láthattunk az Aberation Creations-től, amikor partyról partyra látható, hogy sokkal több lenne a srácokba, de valahogy mégsem akarják kibontakoztatni magukat rendesen. Nem akarnak beletolni az arcunkba egy igazi blockbuster effektet, pedig igény az lenne rá. És bevallom, ahhoz már a kelleténél sokkal többször hallottuk tőlük, hogy “majd a következőre felkészülünk rendesen!”, hogy el is tudjam hinni az Exp’15-ös entry teljesen más lesz, de talán a vizsgaidőszak, tél, stb. meghozza majd 2016-ra a kidolgozottságot is tőlük. Összességében nem rossz demó, szép raymarch effektek, jó szinti (naná! SUPERFUNCTION győztes! :) ), de mégis, én személy szerint nem tettem volna őket a dobogó közelébe sem (még ha barátokról is van szó)! Szóval innen üzenem az AC-nek, hogy tessék elmozdulni picit a rákészülés+quality irányba, mert több van bennetek!
Én erről a demórol már hónapokkal a party előtt a következő információt kaptam: “Mau! Ha a tavalyit nem értették, az ideit, még annyira sem fogják!”. És valóba talált! Egy igazi beteg, szaggatott, zavart és zajos demó, mégis zseniális audió+gfx párossal, és precíz rendezéssel. Mondjuk én nekem elsőre Tim Burton beütése volt a dolgonak, aztán fel lettem világosítva, hogy Toy Story behatás, de ez a lényegen nem vátoztat. Az adjective megint kitett magáért a “non crowd pleaser” fronton, és szállítottak egy nehezen emészthető, örökemlékű műalkotást. És külön örülök, hogy ennek a beadására a mi partynkat választották.
Kompó győztes, ehhez nem is fér kétség. Mégis nem tudom hetekkel később se kimosni azt a pici keserédességet a számból, hogy ez egy “Wir sind Einstein2”. Ami persze önmagában nem lenne gond, SŐT! mindig megtiszteltetés az egész rendezvénynek, hogy ha Slyspy “tollat ragad”, és a Function-ön lep meg minket demóval. Az elsőséghez sem fér kétség. Mégis, valahogy hiányoltam a vadságot, újdonságot. Szóval picit ambivalens, de talán azért, mert tavaly pont egy őrült slyspy-t láthattunk megtestesülni, és idén én a “ló közepére” számítottam, és nem a másik oldalára. Ettől függetlenül az UF+DD ismét aratott, és az elsőségükhöz még csak kétség sem férhet! BTW: megnéznék már egy olyna UF+DD prodot, ahol BoyC nem csak “kódol”. Főleg, ha már másmilyen prodot nem hoz… Ugye érti a kollega?! ;-)
A SIDrip Alliance elkészült első albumával. Ennek apropójából Hermit összerakott Árokra egy zene kollekciót az albumon szereplő dalok eredeti SID-jeiből. Commandótól, Second Realityn át Last Ninjáig hatalmas klasszikusok kerültek egy fájlba. Ennyi zene 64k-ba gyömöszölése alapból szép teljesítmény, de az ősi játékok memóriaszervezését ismerve némi reverse engineering is kellett hozzá. Az Unreal és Hemrit által jegyzett grafika minimalista, de stílusos, az apró portrék nagyon sokat dobnak a demo hangulatán. Igazi kis just 4 fun release, amiből manapság kevés van.
Furcsa dolog úgy demószemlét írni egy partyról, hogy az ember Poueten elolvassa a fórumot ahol többen jelzik, hogy mennyire jó volt a compók minősége, aztán egy napra rá kiderül, hogy gyakorlatilag minden compóban 1db entry indult, az is elég vegyes minőséggel – dehát ugye az izlés relatív. Angliában tartották nemrég a Sundown partyt, nézzük tehát onnan a kevés beérkező munkát.
Evilpaul nagy mestere a stílusos demóknak, ezúttal sincs másképp: laza, ötletes, jópofán kinéző demót hozott ezúttal is, semmi nincs túltolva benne, az effektek egyszerűek, de passzolnak, és az egészet természetesen nagyban segíti a legendás 4mat által alápakolt zúzos kis zene. Egyetlen problémája talán, hogy elég rövidke, és nagyon hirtelen van vége, de ennek ellenére mindenképp javasolt megtekinteni.
4k-ban fraktálzoomert írni 2015-ben kicsit snassz, még akkor is, ha jó a zenéje. Ezzel szemben olyan fraktálzoomert írni, ami látványosan fake (nem csak hogy kockásodik, de a Mandelbrot-körte tökéletesen illogikus helyeken ismétlődik), az főleg ciki, pláne compot nyerni vele. Nyilván emberünk nem tehetett róla, hogy senki más nem készült, így alapvetően jogos az eredmény (csinál > nem csinál, ugye), de valószínűleg nem ezt az intróját fogja büszkén kitenni a kirakatba ha arra kerül a sor.
Fizzer neve az idei Revision invitationből lehet ismerős, ez a munkája pedig kóderizmai mellett a grafikusi tehetségét mutatta be: kiválóan eltalált színek, szép kompozíció, és én hajlandó vagyok behúzni előnynek azt is, hogy a poemtoahorse-ra emlékeztet.
