Nyolc (8!) igazán színvonalas demo érkezett a compóra. Láthatóan nem volt könnyű dolguk a szavazóknak, hisz indult egzotikus platformra írt demo, DOS-os demo, és még first prod is volt.
A live stream videóját itt alább nézhetitek meg, tényleg érdemes. 13:35-től kezdődik a lényeg.
A tovább után az eredményeket láthatjátok.
Szevasztok pajtások!
Mivel mostanában szűkében vagyunk a megtartott partyknak, gondoltuk jó ötlet lenne, ha Scene.hu is tartana egy online compót. És úgyis olyan rég volt már Just For Fun compó itt. Mivel a komoly partyktól nem akarjuk elvenni a komoly produkciókat, ezért nálunk a fő megkötés, hogy a demónak pontosan 30 másodperc hosszúnak kell lennie. A platform szabadon választott, elkészülni innentől kb. egy hónapod van, a díj pedig elismerésen kívül a Function szervezői által felajánlott Vakondok 4 DVD, valamint Reptile személyes felajánlása, egy klasszikus Silicon Graphics O2 gép (!!!), ami mára gyűjtői körökben elég komoly értéket képvisel. Itt lentebb meg látható a Capanna jóvoltából egy 30 másodperces invitáció, mert pont ilyen hosszúnak kell lennie a demónak. A tovább után következnek a compo szabályai.
Hihetetlen, de idén rendezzük meg 10. alkalommal az Experience demóvetítést és versenyt. Mint minden évben, most is a zuglói Cserepesházba várunk titeket november 24-én szombaton, 17 órától. A részletes programot a www.demoexperience.hu oldalon találjátok. Gyertek el, és töltsétek velünk a megszokott jó hangulatban az év utolsó magyar demoscene eseményét.
A sztori rövid története az, hogy Beryvel nyugdíjas nyavalygásba kezdtünk a Facebookon arról, hogy jaj, bezzeg régen minden jobb volt, mert a compók rendes időben kezdődtek, lementek egyszerre, és nem voltak szétszórva egész nap, és a beszűkült tudatú öreg scenerek is be tudták fogadni az élményt egyhuzamban. Szegény Maugli meg igen zokon vette ezen keresetlen megjegyzéseinket, és kiengesztelődését meg ahhoz kötötte, hogy írok egy party reportot. Na mivel ilyen korban már csak két jó dolog marad az ember életben, az egyik ugye a szex, a másik meg a Function, és persze ez utóbbi gyakrabban van, tehát már csak a main orgával való jó viszony megtartása miatt is muszáj itt összegeznem a tapasztalataimat.
Szépen lassan idén is megkezdődött a demótermés, és ezúttal is a felkelő nap országa hozta az év első komolyabb demócompóját. (A januári new yorki pary termését inkább hagyjuk.) A demók és intró ezúttal is ugyanabban a compóban szerepeltek, ami elsőre kicsit unfairnek hathat, de talán pont ezért lett szép a végeredmény; a 13 entry pedig mindenképp elismerésre méltó. Essünk is tehát neki.
13. kensukeShimoda – Delusive City
Elsőként egy Unity-s rilíz kerül sorra, ami rögtön kis problémát is okoz, ugyanis elég nehéz róla bármit is mondani, annyira bizarr mind forgatókönyvileg, mind zeneileg. Sajnos ami viszont objektíven kijelenthető, hogy ez a furcsaság sajnos nem társul megfelelő rendezéssel, így az összevisszaság sajnos néha konkrétan hosszú percekre leül, emiatt pedig kifejezetten befejezetlen hangulata van az összképnek. Azt nem állítanám, hogy jogos így az utolsó hely, de ami szintén mindenképpen ront az osztályzaton, az a gyakorlatilag minimális vizuális tartalom mellett vánszorgó rendersebesség, ami az én gépemen néha egyjegyűre is leesett.
12. Tomohiro – V.I.D -Diminished Intelligence-
Tomohiro már jó pár éve a japán scene egyik fontos személyisége, aki kitartóan szaggatja a dobhártyákat és retinákat szinuszjelekkel és kóderszínekkel; az idei 4k-ja sem változtat ezen a “bevált” recepten, idén is a szivárvány összes színe párosul a spektrum összes frekvenciájával, bár a háttérben szkrollozó Windows lokalizált hibaüzenet-lista alapvetően poénos. Ettől függetlenül az esetleges halláskárosodáson túl nem hiszem, hogy sok embernek emlékezetes lenne.
11. dom-t – The Birth of…
A WebGL változatlanul egyre népszerűbb a demók körében, itt pedig egy tetszetős példa arra, hogy hogyan lehet viszonylag kevés kóddal valami relatíve élvezhetőt alkotni: Ugyan az effektek nagyrészét egy átlagos kóder egy nap alatt összedobja, mégis kellemesek a színek, egyik rész se marad túl sokáig képernyőn, minden addig tart amit kell. Elsődemósoknak kiváló követhető példa arra, hogy mennyi elég egy első rilízhez.
10. jirohcl – Dance with drunkers
A táncikáló emberfigura nem újdonság 4k-kban, még Amigán sem, így sajnos ez a standard is kicsit magasabban van, mint amit ez a prod hozni tud; az OpenGL-lighting-tutorial színek + “nyers” hangzás kicsit idejétmúlt, és sokkal lassabban fut, mint ahogy illene.
9. Limp Ninja – 안개
Szintén WebGL, bár sokkal tudatosabban: mind a zene, mind a vizuális stílus kiforrott, bár sok újdonságot nem mutat, mégis kiválóan teljesíti azt amit vállal.
8. Ivory Labs – Instanssi 2016 Invitation
Az Instanssi egy finn kifejezetten kezdőknek szóló party; immár 6. éve szerveződik meg, szinte teljesen függetlenül a scene mainstreamtől (olyannyira, hogy a szervezőknek pár perce magyaráztam el, hogy mi az a results.txt). Az invitation is kellemesre sikerült, bár nyilván a finn-japán szöveg keveréke sokat szűkít a nemzetközi célközönségen. Zeneileg és effektileg is rendben van, bár sajnos itt se éreztem azt, hogy olyan gyorsan futott volna, ahogy vártam.
7. Hamuha – catapiller dreams
Szintén WebGL, szintén nagyon rövidke – úgy látszik arrafele ez most a trend.
6. Gaspode – Intermission
Tulajdonképpen itt kezdődik a compó érdekes része; Gaspode már jópár éve jobbnál jobb wildokkal tisztelt meg minket, ezúttal a Still demotool segítségével a realtime kategóriába is bekukkantott, egy igazán frappáns kis demóval: ugyan tényleg csak flatshadelt kockákról van szó, mégis precíz a koreográfia, jó a zene, leköti a figyelmet. Kezdők figyelmébe javasolt: néha ennyi is elég.
5. mr.doob – Broken Mantra
Mr. Doob régen Trace / XPLSV néven volt a spanyol scene szerves része, az elmúlt ~10 évben viszont a Javascript-szintér nagyágyújává vált, köszönhetően a világszerte alapműnek tartott three.js népszerűségének a kreatív körökben. Mostani demója ugyan nem egy r08028, de mégis kompetens alkotás. Egyetlen baja sajnos amit mi Charlie-val az “Elude-szindrómának” hívunk pár éve: adott egy jó effekt, ami adott szögből tényleg látványosan néz ki, viszont a hozzátartozó kamera egyszerűen nem hajlandó ezt tudomásul venni, és a legkevésbé érdekes részeket nézi hosszú percekig. Sajnos a Broken Mantra esetében is ez az eset: maga a folyamatosan örvénylő particle-effekt nem néz ki rosszul, viszont egyértelmű, hogy akkor a leglátványosabb, amikor összesűrűsödik – ennek ellenére a kamera a ritka pontokat nézi közvetlen közelről. Nagy kár, ugyanis a mozgás, a színek és a hátborzongató ambient keveréke adta volna a lehetőséget egy emlékezetes demóhoz, így viszont sokkal hosszabbnak hat mint amilyen valójában.
4. Andromeda Software Development – We, Robots
Az ASD már évek óta vesszőparipám, főleg azért mert gyakorlatilag két üzemmódban léteznek: vagy hatalmas blockbuster demót csinálnak, vagy valami egészen elvont kísérleti cuccot. Ezúttal az utóbbit választották, furcsamód a Candy Crush-t is jegyző King által kiadott Defold nevű 2D játékengine használatával. A végeredmény persze nem feltétlenül 2D, bár a tetemes mennyiségű post-processing filter alatt néha nem egyszerű eldönteni. A téma a névből adódóan robotosdi, érthetetlen beszédszintivel, természetesen, bár engem a végeredmény két SquoQuo demóra ill. intróra emlékeztetett, ami nem feltétlenül jó jel. Érdekesség, hogy Androidon is fut.
3. nikq – col.or.
Ez volt az a 64k, amiről később IRC-n sikerült egy kellemeset is vitatkozni többekkel: amennyire értettem, az intró shaderben implementál valamilyen foton-átviteli technikát, fizikailag modellezve a fotonok haladását a fény megtörő tárgyakon keresztül. A probléma nem is ebből adódik, hanem abból, hogy ebből az intróban magában alig kivehető valami: szürke csíkok, amik néha színesek lesznek, aztán megint szürkék vagy fehérek. Semmi kétségem afelől, hogy a technológia, ami az egész mögött van, igen ígéretes (még ha nem is teljesen eredeti), de a bemutatása igen sok kívánnivalót hagy maga után.
2. FMS_Cat – [ Type ]
Mindig örömmel tölt el amikor egy demó/intró abszolút el van találva, és külön szoktam örülni annak, amikor egy elsődemósnak sikerül ezt elérnie. A [ Type ] is pontosan ilyen – ugyan nem újít, de mégis minden pillanatában szórakoztató, a méretéhez képest kiváló a zenéje (Autechre-rajongók különösen figyeljenek!), és a végén a glitch kiválóan párosítja a hangot a látvánnyal. Nyilván nem tökéletes (a fontért nagyon kár, szerintem), kicsit lassabban indul be, mint ahogy szeretném, de ennek ellenére kiváló munka.
1. 0x4015 & YET11 – 2nd stage BOSS
Mint említettem, kombinált compóban ritka, hogy az alacsony súlycsoport nyer, így némileg vegyesen voltam szkeptikus és kíváncsi, amikor jött a villámhír, hogy a TDF demó compót nagy valószínűséggel egy 4k fogja nyerni. Örömmel közölhetem, hogy nemcsak hogy kellemes meglepetés fogadott, de az intró végére kisebb eufória is rámjött: nagyon nagyon rég láttam egy ennyire precíz, megmunkált, lendületes, okos 4k-t, ami teljesen jogosan vert utcahosszat a mezőny többi részére. A legfontosabb újra kiemelni, hogy a lényeg ezúttal is a részletekben rejlik: Nemcsakhogy sztorit mesél 4k-ban, de teszi mindezt úgy, hogy a felépítése mintaszerű. Egy pillanatig nem unalmas, minden rész annyira hosszú, ahogy azt illik, a zene is kiválóan fokozódik a klimatikus pillanatig, az egész intrónak van megkomponált eleje-közepe-vége, nem in-medias-res kezdődik és végződik. A másik fontos részlet, hogy a kamera sehol nincs összezavarodva, mindig egyértelműen követi az eseményeket, kiválóan osztja a képet fel úgy, hogy nem kerül egyik szereplő sem túlságosan a középpontba, és még egy kis kézikamerás rázkódás is belefért. Nem is nagyon tudok mit hozzátenni, igazán örülök annak, hogy végre lett egy 4k, ahol az energia egy részét a polírozásra fordították, mert példamutató végeredményt produkált!
Bejgliszünet után ismét visszatérünk a rendes kerékvágásba, ahol is a periódikusan nyakunkba zúduló demótömegen próbáljuk átrágni magunkat: elsőként az 1996-ban megkezdett Text Mode Demo Compo termése van terítéken. A TMDC-t a finn poéncsapatként és nonprofit szervezetként(!) funkcionáló tAAt alapította, és 2011 körül vette át az észak-amerikai Northern Dragons – sok magyarázatot nem is igényel maga a compo, szöveges módban futó demókról van szó; talán annyit érdemes megjegyezni, hogy Win7 óta ezek már nem nagyon akarnak teljes képernyőben futni, de természetesen erre is megvannak az eszközök amikkel ezt meg lehet hákolni. (Lapzártakor érkezett a hír: Windows 10 alatt úgy tűnik megint van fullscreen, bár nem hardveres, csak elrejti a tálcát meg az ablakkeretet és nem scalezi fel a fontot.)
3. BITS – BITS5037
A BITS-ről esett már szó mint jelenségről; sok hozzáfűznivaló ezúttal sincs, bár mintha textmodeban kicsit jobban menne neki a szemkimaratós képi világ. A hang ezúttal is “kicsit” idegesítő (ha jól hallottam akkor a GF1 zaklatása), viszont legalább a scroller elárulja, hogy gombokat nyomogatva ki lehet kapcsolni.
2. Peisik – 2005
A Peisik a finn scene egyik relatív újonca, bár a közvetett világhírre már most szert tettek az oszcilloszkópon futó Quake lévén. Ez a mostani demójuk kevésbé ambiciózus, viszont vegytiszta retró: doskpop, tunnel, bump, voxel twister, és az elmaradhatatlan krómgolyó kockás padlón. A demó sztorija is érdekesnek tűnik, ugyanis egy 2005-ben abbamaradt fejlesztésű programozási környezetben, a CoolBasic-ben készült, amit (feltételezem) itt-ott megpatchelgetve rábírták arra, hogy szöveges módban üzemeljen – ez nem tudom mennyire sikerült megbízhatóan, mert nálam csak Win10 upgrade után indult el, de ahogy a Pouët kommenteket olvasgatom, nem korosztályos a probléma.
1. Quebarium & Desire & Blocktronics – NEW.TXT
A compo idén eléggé egyértelmű győztese ez az észak-amerikai koprodukció lett, kiváló zenével, egyszerre retró és modern effektekkel (a vizes rész különösen poén), valamint aminek különösen örültem, nagyon szép grafikával is. Magát a demót nem is igazán lehet tovább ragozni, kellemesen viszi a hátán a doskpop, az effektek működnek, és amit talán még kiemelnék, hogy a Peisik demóval ellentétben az alap engine nem egy sima framebuffer-konverternek tűnik, hanem ténylegesen szöveges módba lett megtervezve, ami miatt sokkal esztétikusabb látvány nyújt.
Egyjegyű koromban azon szerencsés emberek közé tartoztam, akiknek volt szerencséje találkozni az Enterprise nevű csodamasinával, bár akkortájt a meglehetősen futurisztikus billentyűzet-designt és a beépített joysticket leszámítva nem sok fogalmam volt arról, hogy mit is tud a gép. Ez azóta se változott, bár utólag belegondolva igazi marketing-lecke lehetett volna azt tudni, hogy mennyire többet vártam a géptől pusztán a kinézete alapján.
Akinek viszont több tudás adatott meg erről a gépről, az most kamatoztathatja is: meghirdetésre került az első Enterprise DevCompo, ahol is kifejezetten ez a gép a célplatform.
Minden fontosabb információ és a részletes szabályok megtalálhatóak a websiteon, pár dolgot amit érdekesnek találtam kiemelnék:
- A határidő május 16., idő tehát van bőven.
- Komoly pénzdíj (Enter-prize!) van: a fődíj 150€
- Nem szigorúan demo compo, lehet bármivel indulni ami fut a vason.
Mindemellett a compo szervezői azóta Poueten több kérdést is megválaszoltak, érdemes elolvasni azt a threadet is, ha érdekel valakit a dolog.
Mint ahogy két hete is láthattuk, szerencsére nem csak Európában dívik demókat csinálni, hanem a Budapesttől majdhogynem mértanilag a Föld legmesszebb pontján lévő Melbourne-ben is, ahol nemrég zajlott le a Syntax 2015 nevű kis party – csupán kellemes megjegyzés a margóra, hogy amíg mi lassan elérjük itt a mínuszos hőmérsékleteket, ott így novemberben jelenleg a 25-30 fok körüli napok a jellemzőek.
5. pas mas – Limitation None
Elsőre kezdjük is egy olyan formátummal amit már jó ideje nem igazán láthattunk demókban: a közelmúlt WebGL-durranásának köszönhetően a Flash szép lassan kiesett a pikszisből, és gyanús, hogy nem ez a prod lesz az, ami vissza fogja hozni. Bár a kis 2 Unlimited-re ugráló figurák alapvetően jópofák (és kipróbáltam, procedurálisak, minden futtatáskor másokat generál, ami poén), sajnos semmi mást nem mutat fel, ráadásul fullscreenben nálam akad a zenéje(!), ami kicsit ront az élményen.
4. Onslaught – Uni made me use OGL 1.1
Az Onslaught egy nagyon hosszú múlttal rendelkező C64-es csapat, akik csak néhány éve alapítottak PC-s szekciót; kicsit lejjebb fogunk találkozni még demójukkal, de ez speciel nem egy olyan rilíz amire büszkék lesznek, bár a nevéből kiindulva már a kiadáskor se voltak azok: egész egyszerűen emberünket az egyetem rákényszerítette, hogy oldskool fixed-pipe OGL1.1 alapú beadandót készítsen. Persze lehet vitatkozni, hogy azért az OGL1.1-ből többet is ki lehet hozni (és igen, ki lehet), mégis van az egésznek egy kellemesen retro gagyi feelingje.
3. fugue – Flight of the Spironaut
Ez volt az a demó amivel nem igazán tudtam mit kezdeni, annyira bizarr az egész: nagyjából annyival leírható, hogy egy lila rács felett mindenféle izé körül ciklois-pályán repked egy háromszög, a kamera pedig azt hajkurássza, de mindehhez jön még egy fura a talajon hullámzó boltívsor és a színuszos kamarazene, és ettől az egésznek lesz egy kellemesen retró proto-CGI feelingje, mintha az egészet kirendereltük volna FLI-be.
2. Onslaught – Synopsis
Mint említettem, az Onslaught csak nemrég kezdett a PC-n is dolgozni, mégis már most némi elismerésre tettek szert pl. a Singularity-vel, ami bemutatta, hogy igenis tudnak jól kinéző demót csinálni. A Synopsis is ezt a vonalat követi, kiváló grafika, élénk színek, frappáns (még ha nem is túl újkeletű) effektek; az egész demó össze van rakva, ahogy azt kell, a raymarch rész a közepén pedig kifejezetten jól néz ki. A dolognak sajnos hátulütője (szerintem) a zene ami a Chris Abbott féle Back In Time C64 remix CD-kre emlékeztetett, csak sajnos nem szólt annyira jól, valamint az hogy gyakorlatilag nincs vége, a demó egészen egyszerűen egyszercsak kifadel. Ettől függetlenül újra kiemelném, hogy a grafikai munka kiválóra sikerült.
1. Onslaught – XX
Ez az intró az, ami bemutatja azt, hogy miért is kell számolni az Onslaughttal, és azon belül is Drifttel: emberünk ugyanis egyszemélyben lerakott egy olyan 32k intrót, ami (szerintem) akár be is férhet az év legjobb intrói közé: Egy minden szempontból kiválóan elkészített, látványos, jó hangulatú, patentül megrendezett intróról van szó, kitűnő színekkel, kellemes zenével (bár a dobok kicsit túl 64k-sak, de ez van). Tovább nem is ragoznám a dolgot, mert nehéz leírni mi is teszi nagyszerűvé, csak remélni tudom, hogy a hétvégén ezt is láthatjuk Experience-en!
Dánia után az Egyesült Államok észak-keleti része a következő állomás, ahol is a pittsburghi Demosplash c. party zajlott le múlt hétvégén, a Carnegie-Mellon egyetem számítógépes klubjának megrendezésében – akiknek ez a név így nem ismerős, az valószínűleg vagy a NVScene-s előadásaik, vagy a tavaly tavaszi hírekbe való bekerülésük révén biztos hallott már róluk. A party-t 2012 óta rendezik, és bár sajnos még nem sikerült az európai rilízmennyiséget hozniuk, valószínűleg rendesen kiveszik a részüket az ige terjesztéséből.
6. g0blinish – Disco
A mezőnyt ezt az izomból oldskoolkodó 800×600-as szoftrender valami zárja, ami esztétikailag a 90es évek elegét idézi, viszont (nálam) több résznél is érthetetlen okokból egyjegyű FPS-re zuhant le olyan effekteknél, amiket azért illik oneframere megírni még egy Amigán is. Maga a zene tűrhető, de talán ez az egyetlen amit fel tud mutatni.
5. Eos – Light Is Strange
Egy igazán kiváló 4k lett az utolsó előtti helyezett, ami, ha jól olvastam, annak tudható be, hogy a compogépen úgyanúgy szétbugzott mint nálam, ami igazán kár, mert valószínűleg valami komolyabb fényszimulációt végez kiindulva abból, hogy mennyire zajos és lassú a végeredmény. Külön kiemelném, hogy kiváló a zenéje, 4k-hoz pedig még inkább.
4. Bon² – Faux Processing
A Bon² egy új generációs csapat, akik kóder híján kizárólag Werkkzeuggal dolgoznak. Pont emiatt is érdekes ez az új demójuk, ami egyrészt a Sega konzolok képi világát idézően úgy szuperretró hogy valószínűleg ezek a konzolok idősebbek a csapat tagjainál, másrészt a Werkkzeugban (tudtommal) semmi olyan megoldásra nincs lehetőség, amivel ilyen rendert egyszerűen el lehetne követni, úgyhogy valami nagyon ravasz trükközés végeredményét láthatjuk. Emellett persze a demó pörög, nem vacillál sokat, a grafikai jópofa és hangulatos, a zene is el van kapva, csak javasolni tudom.
3. Greasemonkey – The Future Is Yesterday
Bár nem mondom biztosra, de gyanús, hogy elsődemóról van szó: igazi kóderdemó, raytracelt kockás padlóval, gömbökkel, valamint egy Minecraft-szimulációval, bár ez utóbbi sajnos nem néz ki annyira jól esztétikailag, mint az eredeti, valamint nagyon gyanúsan fényes a padló, már amennyire kivehető a valószínűleg kézzel felvett rángatózó kapkodó kameramozgás miatt. A zene szintén kicsit a múlt évtizedet idézi (My First Reason Project), és sajnos kb az egyharmadánál a demóval együtt kifogy az ötletekből, bár mint említettem, ha tényleg elsődemós, akkor egy része ezeknek megbocsátható.
2. neurotica e.f.s – Radio Silence
Itt egy 10 év kihagyás után visszatérő csapatról van szó (mint ahogy ezt az nfo is jelzi), akik egy igen kellemes produktummal rukkoltak most elő: semmi extra, viszont ami benne van, az tetszetősen néz ki, nem túl hosszú, és a zene is hangulatos, bár az összképet némileg rontja, hogy nagyon alacsony minőségbe lett letömve, és emiatt pl. a közepén rettenetesen serceg. Ettől függetlenül egy jóleső kis 3 perc alatti demócskáról van szó, kiváló nyitó- és zárójelenettel.
1. Rift – koma::[sutra]
Úgy látszik most az az időszak van, ahol entry híján egybemosódnak az intró- és demócompok, bár az a ritkábbik szituáció, hogy az intrók nyernek. Itt ez történt, a koronát a Rift vitte el egy 4k-val, melynek központi motívuma egy ide-oda morfoló prizma/kristály/valami. Kicsit tovább tart a kelleténél, és ugyan az effektből kitapossa amit csak lehet, mégis viszonylag hamar ellövi az összes poénját, és gyakorlatilag szinte dogmatikusan visszaáll az “objekt forog középen” modellre. Mindehhez még jön a zene, amiről nem is igazán tudom, mit mondjak: a hangszerek rendben vannak, de a közepén beütő random klimpírozást nem tudtam eddig feldolgozni, bár Pouëtes commentekbőkl kiindulva ezzel egyedül vagyok. Mindenesetre az effekt maga (fénytörés, színszórás) korrekt, még ha nem is hoz ki belőle mindent amit lehet.
Változatlanul Dánia a helyszín, jöjjön most a királykategória, a demo compo.
6. sosio caerooke
Ami a hollandoknál a Rob Is Jarig, az a dánoknál a Cocio & Finsprit és variációi: gyogyi zene, amire egyszer készült egy demó, aminek a textúráit átvariálgatva minden évben beadják ugyanazt. Egyelőre még nem unják.
6. Northern Dragons & bawlz – TMDC 18 Invitation
A szöveges módú demók sajnos az utóbbi években elég fura helyzetbe kerültek, egyrészt a mindenféle kódlapokból eredő különbségek miatt, és a Windows 7 óta még csak fullscreenbe se lehet őket kitenni. Pont emiatt becsülendő az annó a Trauma által alapított, és az elmúlt pár évben a kanadai Northern Dragons által életben tartott Text Mode Demo Compo, ami évről évre konzisztensen láthatóvá teszi a műfajt. Ez a mostani invitation is a modernebb stílus fele kacsintgat, videóbetétekkel, korszerű tipográfiával, amin sokat segít a jó minőségű konverter is. A zene minősége vitatható, a célnak mindenképp megfelel, bár egy percet simán le lehetett volna vágni belőle.
5. Poo-brain – The unofficial, unofficial GABBER compo
Ehhez azt hiszem kelleni fog némi magyarázat: A norvég Kindergarden partyk egyik legismertebb poén-kompója volt a “gabber“, ahol is mindenki kedvére kiélhette magát a torz négynegyedben, az egészet egy pillanatra sem véve komolyan (olyan szinten, hogy többen rendszeres letolásokat kaptunk, amikor modern hangzású HC-t adtunk be). Mivel idén (sajnos) személyes okokból elmaradt a KG, a TRSAC gondolkodás nélkül (és némi cinizmussal) behúzta magát a helyére és felajánlotta, hogy kimenti a kompót (ami végülis nem sikerült túl jól, mert elfelejtették bejelenteni). Erre utal ez a demó is, ami vidáman leszimulálja a kompó lefutását, olyan precizitással, hogy többek mind partyn, mind a streamen összezavarodtak és megették, hogy ez tényleg compo.
4. Tapped & Sebbert – Dice
Ismét WebGL, a szokásos WebGL-es gyerekbetegségekkel, ezúttal egy Gathering-győztes tollából. Sajnos akármilyen jóindulattal kezeljük, szinte listaszerűen végigvehető rajta, hogy mitől lesz unalmas egy demó: túl hosszú a tartalommennyiséghez képest, a zenéje semmi különös, a vizuál tényleg a “kocka, gömb, greetings, szevasz” szintjén mozog, az egészen bődület kromatikus aberráció van és az egésznek teljesen váratlanul egyszer csak vége, bár kiindulva abból, hogy a demó mellett ottfelejtették a komplett Git-repot, valószínűsítem, hogy nem party előtt kényelmesen otthon lett befejezve.
3. Poo-brain – pb07: piraatjes
767 MB. Nem viccelek, tényleg 767 MB. Ez új rekord lehet. (Összehasonlításképp a YouTube videó maga <100MB.) Maga a demó nyilván tudatosan és szándékosan irritáló, aminek egy része sajnos abból ered, hogy láthatóan van tehetség a srácoknál (vizuálban ugyanis nem lenne rossz), csak nem tudják vagy nem akarják kihasználni. Mindenesetre érdekes jelenség az övék, meglátjuk pár év mit tesz náluk fejlődésileg.
2. deluxe & premium – Aarhus
Itt jött a compoban a már megszokott minőségi váltás, ugyanis a szabadnapos Mercury egy igen csinos demót rakott le az asztalra. Stílusukhoz hűen most is a viszonylag egyszerű geometria kiváló fényezésével dolgoztak, egy ízléses és esztétikus, nem túl hosszú kis demót készítve, amit tovább erősít a Vector Lovers-re emlékeztető kitűnő zene is. Ideális példa arra, hogy milyen az egy demóban, amikor a kevesebb több.
1. Excess – Function Over Fame
Az Excess évek óta hozza a megszokott formulát: basszusdús modern EDM zene, valami látványos effekt, ugrál, rángat, glitchel. Ez az esetek nagy többségében működik is, itt viszont mintha kicsit kevés lett volna a kraft a motorban, mert sajnos ez a demó nem hoz elég újdonságot sem stílusban, sem technikailag ahhoz, hogy akkora sláger legyen mint a Regus vagy a Hurtquake. Nehéz megfogalmazni, mi vele a probléma, de talán a legjobb amit mondani tudok, az az, hogy tökéletesen kiszámítható minden pillanata: egy olyan momentum sincs benne, amit ne láttunk volna már egy másik Excess demóban, jobban megcsinálva. Maga a fényezés nyilván Kusma aprólékosságát tükrözi (pun not intended), de nincs annyira jól kihasználva, hogy igazán eldobjuk az agyunkat tőle. Igazi iparosdemó, sajnos, bár csak ugyanazt tudom mondani mint az ASD esetében – bevált recepten miért változtasson bárki is?
