Idén úgy gondoltam, hogy meg kellene mutatnom Picardnak Assemblyt, mert ugyan ’98-ban megnyerte a 4k intro compót, de a saját szemével még nem látta. Úgyhogy megkérdeztem, hogy szeretne-e menni Helsinkibe, és igent mondott. Úgyhogy elkezdtük a szervezést. (hotel lefoglalása, repülőjegy stb.)
Mivel itthon meleg volt, és Görögországból épp hogy befejeztük a nyaralást, eléggé rá voltam állva a hőségre. De most elő kellett vennem az őszies cuccaimat. Party előtt azt hiszem kicsit megcsúsztam a mosással és Picard szólt szerda este, hogy “akkor most holnap becheckolok estére” Én meg 2 órával azelőtt tettem ki száradni a kardigánjaimat. De ezért szeretem a nyarat, reggel 10-re már csont szárazak voltak, és el tudtam őket pakolni. Illetve ellenőrzőlistákat nyomtattam magamnak, hogy mit
kell bepakolni demopartykra, hogy minden meg legyen, és ne vigyem el a fél lakást.
Odafelé az út simán ment. És arra jöttem rá, hogy nem szabad nekem a taxiban telefont nézni, mert rosszul leszek tőle. Úgy gondolom, már legyőztem ezt a fajta “utazási betegséget”, mert többek között 10 órás repülőutat is kibírok minden gond nélkül. Mire odaértünk 10 óra környékére, éppen kezdett az ég szürkülni. Na ez az, amit sosem bírnék megszokni.
A reptértől a hotelig tartó út is probléma mentes volt, bár a regionális jegy ára az igencsak borsosnak tűnt. Még Picardnak is, pedig ő nem szokott fennakadni ilyen dolgokon. Nem is tudtam, hogy az új placc a Hartwall Arénától közel 400 m-re, sőt a szállás is közvetlenül az Assemblynek helyet adó Messukeskus-ban volt.
Akivel elsőként összefutottunk Alkama volt, a francia zenész, akinek mindig örülni szoktam. Egyszer még valamelyik Revison-ön holtidőben játszott (konkrétan csak én voltam és Havoc), akkor a DJ pult mögé engedett és hagyta, hogy szórakozzak egy kicsit. Meg kell hagyni, inkább maradok az Infopultnál, azt jobban ismerem, de minden elismerésem azoknak a barátaimnak, akik ezzel foglalkoznak. Egy kicsit bekukkantottunk Assemblyre is orientálódni.
Másnap reggel kimentünk egy kicsit kávézni, várost nézni, és főleg a kikötőt néztük meg. Lehidaltunk 2 kávé árától, ami majdnem 15 € volt (egy nagy és a kis kávé)…. Találtunk egy piacot is, ahol a kajás bódé közelében kicsit rosszul voltam, ugyanis finoman szólva a nem tőlem fognak kihalni a tengeri állatok. :) Nem bírom a szagukat, amikor sütik őket. A másik amit megfigyeltem, hogy rengetek bogyós gyümölcsöt esznek (kék áfonya, szeder, eper(!), ribizli). Az pulóvereik meg tipikusan északi, rénszarvas mintával volt tele.
Assembly előtt lehetett oldskool jegyet igényelni, de ehhez be kellett bizonyítanod, hogy méltó vagy rá, tehát le kellett írni, hogy miket szoktál tevékenykedni a scene-en belül. Emellé vettünk asztal jegyet, így volt állandó helyünk, úgyhogy emiatt sem kellett nagyon izgulnunk és VIP jegyet is, ami az orga area mellett volt, tele babzsákokkal, asztalokkal, ingyen rágcsálni valókkal, teával, kávéval stb.
Onnan a kilátás sem volt gyenge, ugyanis rá lehetett látni a party Expo részére, ahol a tinédzserkorú, vagy még alatta lévő gyerekek (és nem csak 1-2 volt) a legújabb gamer cuccokat tudták megnézni a felállított pavilonban. (fejhallgatókat, egereket, streamelő mikrofonokat, billentyűzeteket stb). De még javítóműhely is volt. Azt sejtettük, hogy nem a scenerekre van ráhangolva az Assembly, de hogy ennyire? Vagy régen voltam itt és már elfelejtettem, hogy miről is szól ez az egész.
De volt egy terület, ahol a magunkfajták is meg tudták találni a számításaikat, ez pedig a Scene Lounge, ami csak a demoscenéről szól. A sarokban fel volt állítva az Assembly Compo Studiója, ami meglepően kicsinek tűnt. Igaz, nem is kell nagyobb, mert csak jó kamerabeállítások kellenek és elegendőnek tűnik . Na ott találkoztam Truck-kal, aki “MIT KERESEL ITT?!? :O”-tel nyitott, és nagyon boldog volt, hogy minket láthat Finnországban, de sajnos csak ennyit tudtunk beszélni, mert már mennie kellett vissza a compo studióhoz. Ja és Frankyvel és Valerie-vel is találkoztunk.
A 3. hely, ahol lehetett menni a scenernek, az 5-10 perces sétát követően bent az erdőben volt, a Boozembly, ahol a neve mutatja, miről is szólt az egész. Na itt lehetett a szokásos “The real party is outside”, mert Assemblyn a biztonsági őrök folyamatosan kutatták át a táskákat alkohol után nézve. De ezen senki nem háborodott fel, bár Havoc vasárnap reggel elmesélte, hogy a party IRC csatornáján valaki megérdeklődte, hogy hogyan lehet bevinni partyra sört, de a holland barátunk szépen kezelte, hogy ez egy inkább fiatalokra fókuszált rendezvény, ahol nem egészséges az, ha szülők felügyelete nélkül hozzájuthatnak ilyen dolgokhoz.
Nagyjából a péntek és a szombat hasonlóan telt el, az asztal helyünk (ami elég közel volt a színpadhoz, így hát gond nélkül láttunk mindent) a VIP area és a Scene Lounge között. Bár 2x megnéztem az Expo részt is, mert kijött belőlem az, hogy szeretem a színes-szagos, csilli-villi dolgokat. O:)
A pénteken délután megnéztünk a Cosplay döntőt, ami számomra érdekes volt annak ellenére, hogy ez a világ kicsit távol áll tőlem. Este, amikor még mindig nem volt elég sötét (23:10 körül) elkezdődött az Oldschool democompó, és előtte az Assembly scene szervezői egy kisebb megemlékezést tartottak DDT-ről, a finn barátunkról, aki idén januárban hunyt el. Egy megkerülhetetlen, hangos és imádnivaló figura volt, és nekem sosem volt vele gond, mert mindig igyekezett felém a jobb arcát mutatni több-kevesebb sikerrel. :) Sajnos elég korán kellett elmennie közülünk, de amit lerakott az asztalra, azt szerintem akik ismerték, sosem fogják elfelejteni.
A másik dolog, ami váratlanul ért, de nagyon örültem neki 20 perces robotcsatás verseny után (ahol saját megépített harci robotokat eresztettek egymásnak hogy legyűrjék egymást) találkoztunk Alkamával, aki éppen a szombat hajnali 3:00-kor véget érő szettje után már nagyjából jó volt. Egy pillanatra elkalandozott a figyelmem, mert láttam egy olyan embert, aki hasonlított Dixanhoz, a 11 éve nem látott olasz zenész barátunkoz. És így kiestem a beszélgetésből. Gyorsan elhessegettem a gondolatot, ugyanis lehetetlennek tartottam, hogy Dixan egyszercsak felbukkan a semmiből.
Kb. 20 perc múlva felmentem Boozemblyre, és megláttam Dixant. És most már kénytelen voltam elhinni, mert ott állt előttem szemtől szembe. Úgyhogy konklúzió, hallgatni kell a megérzésekre, mert sokszor az a jó. :) Közben egy 30 perces lemezbemutatón vettünk részt, ahol kazettán(!) kapható Boozedrome II nevezetű gabber műfajú zenéket hallgathattunk meg. Felejthetetlen élmény volt. :D Truck megajándékozott egy kazettával. :) Ott mondták, hogy egy nagyon híres, komoly cég finn demoscener közbenjárásával kb. 4000 dobozos sörrel támogatták a Boozembly-t, de kikötötték, hogy sehol sem tüntethetik fel, hogy ők a támogatók.
Közben azért vissza-visszamentünk compókat nézni, mert érdekelt minket. De azt nem gondoltam volna, hogy egy Assembly-n rekord rövid 64k compóban lesz részem. Max. 10 perc volt az egész. Utána mindenképpen meg akartam nézni, miket mondanak a Compo Studioban, mert erről alig lehetett. De kivágták magukat azzal, hogy inkább a “Hogyan írjunk 64k entryt”-ről beszéltek és biztattak mindenkit, hogy oda lehet, mert örülnek akár a newbie-knek is. Mert náluk nehezen hozzák össze a tisztességes felhozatalt, ha nincsen ASD, Fairlight, Mercury és a CNS. Olyankor nagyon szenvedős, mint idén is tapasztalhattuk.
Idén szokatlanul korán volt a demo compo, mert okultak a tavalyi évben, amikor a Shader Compo miatt nagyon elhúzódott a kezdet. És azt is lehetett tudni, hogy a finn TV is leadja a compókat, és ezért tették este 8 órára az indulást. De ez is kb. 30-35 perces volt összesen.
Utána Picard nem sokat volt már partyn, de én még kimentem Boozemblyre (nem ittam egy csepp alkoholt sem az egész hétvége alatt) Hajnali 1-2 felé már én is a hotel felé vettem
az utamat, mert átfagytam.. Finnország nem az én országom ebből a szempontból. Vasárnap reggel a szokásos kissé mélabús hangulat uralkodott, mert eltelt a hétvége, de annyira nem voltunk lehangoltak, mert tudtuk, hogy 2 hét múlva nagyjából mindenki megy Kölnbe Evoke-ra. Mindenkitől elbúcsúztunk, és vonattal mentünk vissza a reptérre.
Ez már nem demoscene vonatkozás, de a repülőn velünk jöttek haza a Magyar 60 év feletti fiatal Kosárlabda csapat tagjai, mert volt egy világbajnokság, ahol elhozták az első helyet. Megvertük a németeket. És a nevük is tök cuki –> Turbócsigák! :D O:)
Összességében elég érdekes élményekben volt részünk, és az sem zavart, hogy nem mi voltunk a fő célközönsége a partynak. De jó látni, hogy azért scenerek is vannak. Egyszer-kétszer érdemes kilátogatni, mert a nagy csarnok tele géppel – nagyobb, mint Revisionon – azt látni kell.
Köszönöm szépen a figyelmet! :)
Furcsa hír futott be ma reggel a kávé mellé: A skandináv államok legnagyobb mobilszolgáltatója, a Telia (Magyarországon nincs érdekeltségük, bár 1999-ben megpróbáltak egyesülni az azóta itthon is jelenlévő Telenorral) nemes egyszerűséggel 
