Az év kezdetével a poligonhancúrozás mellett lassan elkezdődik a hivatalos ügyek intézésének időszaka is, így ideje erre is gyorsan kitérni, a scene.hu-t is jegyző Magyar Demoscene Egyesület szempontjából.
[Megj.: Az itteni információk idővel lehet, hogy nem lesznek aktuálisak; a mindenkori megbízható információforrás egyesületi ügyekben az md1.hu]
Az első fontosabb esemény a nemrég bejelentett rendkívüli egyesületi közgyűlés; időpontja 2016. március 17., 18:00 óra, helyszíne pedig az egyesület székhelye: 1116 Budapest, Kondorosi út 12/a I emelet 7. (Amennyiben az időpontban vagy a helyszínen változás áll be, azt megpróbáljuk mind az md1.hu-n és itt is jelezni.) A megjelenés természetesen ezúttal sem kötelező, viszont akit kicsit is érint, vagy akit érdekelnek a magyar scene idei tervei, annak mindenképp javasoljuk a részvételt.
Ezzel kapcsolatos felhívás az idei egyesületi tagdíj befizetése, ami 5000 ft; a befizetés banki átutalással történhet a 10700732-43875100-51100005 számlaszámra, a közlemény rovatba pedig tessék beírni nevet / nicket, stb. Ez nem csak az egyesület támogatása szempontjából fontos, hanem azért is, mert az előbb említett közgyűlésen csak a tagoknak van szavazati joga, így aki a közgyűlésen részt akar venni, mindenképp javasoljuk, hogy fizessen tagdíjat.
A harmadik lassan aktuális feladat pedig az adó 1%-ának felajánlása; ennek segítségével is sikerül évről évre nagyobb partykat szervezni. Ez a támogatás az 18122239-1-19 adószámra érkezhet.
Szépen lassan idén is megkezdődött a demótermés, és ezúttal is a felkelő nap országa hozta az év első komolyabb demócompóját. (A januári new yorki pary termését inkább hagyjuk.) A demók és intró ezúttal is ugyanabban a compóban szerepeltek, ami elsőre kicsit unfairnek hathat, de talán pont ezért lett szép a végeredmény; a 13 entry pedig mindenképp elismerésre méltó. Essünk is tehát neki.
Elsőként egy Unity-s rilíz kerül sorra, ami rögtön kis problémát is okoz, ugyanis elég nehéz róla bármit is mondani, annyira bizarr mind forgatókönyvileg, mind zeneileg. Sajnos ami viszont objektíven kijelenthető, hogy ez a furcsaság sajnos nem társul megfelelő rendezéssel, így az összevisszaság sajnos néha konkrétan hosszú percekre leül, emiatt pedig kifejezetten befejezetlen hangulata van az összképnek. Azt nem állítanám, hogy jogos így az utolsó hely, de ami szintén mindenképpen ront az osztályzaton, az a gyakorlatilag minimális vizuális tartalom mellett vánszorgó rendersebesség, ami az én gépemen néha egyjegyűre is leesett.
Tomohiro már jó pár éve a japán scene egyik fontos személyisége, aki kitartóan szaggatja a dobhártyákat és retinákat szinuszjelekkel és kóderszínekkel; az idei 4k-ja sem változtat ezen a “bevált” recepten, idén is a szivárvány összes színe párosul a spektrum összes frekvenciájával, bár a háttérben szkrollozó Windows lokalizált hibaüzenet-lista alapvetően poénos. Ettől függetlenül az esetleges halláskárosodáson túl nem hiszem, hogy sok embernek emlékezetes lenne.
A WebGL változatlanul egyre népszerűbb a demók körében, itt pedig egy tetszetős példa arra, hogy hogyan lehet viszonylag kevés kóddal valami relatíve élvezhetőt alkotni: Ugyan az effektek nagyrészét egy átlagos kóder egy nap alatt összedobja, mégis kellemesek a színek, egyik rész se marad túl sokáig képernyőn, minden addig tart amit kell. Elsődemósoknak kiváló követhető példa arra, hogy mennyi elég egy első rilízhez.
A táncikáló emberfigura nem újdonság 4k-kban, még Amigán sem, így sajnos ez a standard is kicsit magasabban van, mint amit ez a prod hozni tud; az OpenGL-lighting-tutorial színek + “nyers” hangzás kicsit idejétmúlt, és sokkal lassabban fut, mint ahogy illene.
Szintén WebGL, bár sokkal tudatosabban: mind a zene, mind a vizuális stílus kiforrott, bár sok újdonságot nem mutat, mégis kiválóan teljesíti azt amit vállal.
Az Instanssi egy finn kifejezetten kezdőknek szóló party; immár 6. éve szerveződik meg, szinte teljesen függetlenül a scene mainstreamtől (olyannyira, hogy a szervezőknek pár perce magyaráztam el, hogy mi az a results.txt). Az invitation is kellemesre sikerült, bár nyilván a finn-japán szöveg keveréke sokat szűkít a nemzetközi célközönségen. Zeneileg és effektileg is rendben van, bár sajnos itt se éreztem azt, hogy olyan gyorsan futott volna, ahogy vártam.
Tulajdonképpen itt kezdődik a compó érdekes része; Gaspode már jópár éve jobbnál jobb wildokkal tisztelt meg minket, ezúttal a Still demotool segítségével a realtime kategóriába is bekukkantott, egy igazán frappáns kis demóval: ugyan tényleg csak flatshadelt kockákról van szó, mégis precíz a koreográfia, jó a zene, leköti a figyelmet. Kezdők figyelmébe javasolt: néha ennyi is elég.
Mr. Doob régen Trace / XPLSV néven volt a spanyol scene szerves része, az elmúlt ~10 évben viszont a Javascript-szintér nagyágyújává vált, köszönhetően a világszerte alapműnek tartott three.js népszerűségének a kreatív körökben. Mostani demója ugyan nem egy r08028, de mégis kompetens alkotás. Egyetlen baja sajnos amit mi Charlie-val az “Elude-szindrómának” hívunk pár éve: adott egy jó effekt, ami adott szögből tényleg látványosan néz ki, viszont a hozzátartozó kamera egyszerűen nem hajlandó ezt tudomásul venni, és a legkevésbé érdekes részeket nézi hosszú percekig. Sajnos a Broken Mantra esetében is ez az eset: maga a folyamatosan örvénylő particle-effekt nem néz ki rosszul, viszont egyértelmű, hogy akkor a leglátványosabb, amikor összesűrűsödik – ennek ellenére a kamera a ritka pontokat nézi közvetlen közelről. Nagy kár, ugyanis a mozgás, a színek és a hátborzongató ambient keveréke adta volna a lehetőséget egy emlékezetes demóhoz, így viszont sokkal hosszabbnak hat mint amilyen valójában.
Az ASD már évek óta vesszőparipám, főleg azért mert gyakorlatilag két üzemmódban léteznek: vagy hatalmas blockbuster demót csinálnak, vagy valami egészen elvont kísérleti cuccot. Ezúttal az utóbbit választották, furcsamód a Candy Crush-t is jegyző King által kiadott Defold nevű 2D játékengine használatával. A végeredmény persze nem feltétlenül 2D, bár a tetemes mennyiségű post-processing filter alatt néha nem egyszerű eldönteni. A téma a névből adódóan robotosdi, érthetetlen beszédszintivel, természetesen, bár engem a végeredmény két SquoQuo demóra ill. intróra emlékeztetett, ami nem feltétlenül jó jel. Érdekesség, hogy Androidon is fut.
Ez volt az a 64k, amiről később IRC-n sikerült egy kellemeset is vitatkozni többekkel: amennyire értettem, az intró shaderben implementál valamilyen foton-átviteli technikát, fizikailag modellezve a fotonok haladását a fény megtörő tárgyakon keresztül. A probléma nem is ebből adódik, hanem abból, hogy ebből az intróban magában alig kivehető valami: szürke csíkok, amik néha színesek lesznek, aztán megint szürkék vagy fehérek. Semmi kétségem afelől, hogy a technológia, ami az egész mögött van, igen ígéretes (még ha nem is teljesen eredeti), de a bemutatása igen sok kívánnivalót hagy maga után.
Mindig örömmel tölt el amikor egy demó/intró abszolút el van találva, és külön szoktam örülni annak, amikor egy elsődemósnak sikerül ezt elérnie. A [ Type ] is pontosan ilyen – ugyan nem újít, de mégis minden pillanatában szórakoztató, a méretéhez képest kiváló a zenéje (Autechre-rajongók különösen figyeljenek!), és a végén a glitch kiválóan párosítja a hangot a látvánnyal. Nyilván nem tökéletes (a fontért nagyon kár, szerintem), kicsit lassabban indul be, mint ahogy szeretném, de ennek ellenére kiváló munka.
Mint említettem, kombinált compóban ritka, hogy az alacsony súlycsoport nyer, így némileg vegyesen voltam szkeptikus és kíváncsi, amikor jött a villámhír, hogy a TDF demó compót nagy valószínűséggel egy 4k fogja nyerni. Örömmel közölhetem, hogy nemcsak hogy kellemes meglepetés fogadott, de az intró végére kisebb eufória is rámjött: nagyon nagyon rég láttam egy ennyire precíz, megmunkált, lendületes, okos 4k-t, ami teljesen jogosan vert utcahosszat a mezőny többi részére. A legfontosabb újra kiemelni, hogy a lényeg ezúttal is a részletekben rejlik: Nemcsakhogy sztorit mesél 4k-ban, de teszi mindezt úgy, hogy a felépítése mintaszerű. Egy pillanatig nem unalmas, minden rész annyira hosszú, ahogy azt illik, a zene is kiválóan fokozódik a klimatikus pillanatig, az egész intrónak van megkomponált eleje-közepe-vége, nem in-medias-res kezdődik és végződik. A másik fontos részlet, hogy a kamera sehol nincs összezavarodva, mindig egyértelműen követi az eseményeket, kiválóan osztja a képet fel úgy, hogy nem kerül egyik szereplő sem túlságosan a középpontba, és még egy kis kézikamerás rázkódás is belefért. Nem is nagyon tudok mit hozzátenni, igazán örülök annak, hogy végre lett egy 4k, ahol az energia egy részét a polírozásra fordították, mert példamutató végeredményt produkált!
Mint ahogy azt már korábbi cikkünkben Mau említette, a tavalyi pozsonyi demoshow-n elhangzott egy olyan bejelentés, miszerint idén hosszú évek (évtizedek?) után újra lesz egy szlovák multiplatform demoparty, méghozzá a korábban emlegetett Demobit hivatalos folytatása.
Ez lett immár hivatalosan is bejelentve nemrég, megnyílt a party weblapja, és hivatalosan is bejelentésre került a dátum is: július 22.-24. Sok információ ugyan még nincs a site-on (pl. ilyenek, hogy helyszín), de feltehetőleg idővel az is be fog majd futni.
A partynak természetesen mindenféle social linkje is van az oldal alján, ahol valószínűleg naprakészen tarthatja magát az ember, és van levlistájuk is. Természetesen ígéretünkhöz hűen Mauval mi valószínűleg ki fogunk furikázni nyáron, és szívesen magunkkal viszünk bárkit aki érdekel; jelentkezni a kommentekben, fórumon, stb. célszerű – bár nyilván ez még sokaknak csak a jövő zenéje.
Inkább retro dolog, mint scene, de aki Amigás volt, és szerette Chris Hülsbeck zenéjét, annak egy kis érdekesség: Ha tetszett a The Great Bath, hallgasd zenedoboz-féle feldolgozásban is!
Ahogy arról korábban is írtunk, idén is kiosztásra kerül a demoscene Oscarként is emlegetett Scene.org Award szellemi örököse, a Meteorik-díj. Ezzel kapcsolatos hír, hogy pár napja lezárult a kategória-választás, és megkezdődött a nevezések gyűjtésének folyamata, melynek során a zsűrik (ha jól értettem) igyekeznek végignyálazni a múlt év termését, és kiválasztani a kategóriákhoz tartozó X legjobb művet. Ennek elősegítésére persze a közönség is segíthet, a kategóriákhoz ugyanis tartozik javaslati lehetőség is, ahol a publikum is tud a zsűri figyelmébe ajánlani munkákat; ha tehát valakinek volt a tavalyi évből olyan emlékezetes demó vagy intró vagy egyéb produktum, amiről úgy érzi, hogy belefér az alábbi kategóriák egyikébe, ne habozzon és dobja be, mert lehet, hogy ezen múlik a végeredmény.
Idén a következő kategóriákban osztanak díjakat: (ezeket meg se kisérlem lefordítani)
Best Art Direction
Interactive
Best Pixel Graphics In A Low-End Demo Or Intro
Best Storytelling / Storyline / Plot
Best High-End Intro
Best High-End Demo
Best Soundtrack
Tiny Intro
Best Low-End Demo
Best Low-End Intro
That’s Not Possible On This Platform!
New Talent
Szintén kiemelendő, hogy van egy tényleges közönségszavazási kategória is, ahol bármelyik tavalyi munkára lehet szavazatot leadni; miután a tavalyi év kiválóan sikerült magyar rilízek szempontjából, igen javasolt rászánni azt a pár percet. (Mindkét szavazás határideje február 22.)
Megindult az év első magyar partyjának a marketingje is: elérhető a qbparty 2016 honlapja. A tavalyi party sikere után idén is kellemes kis rendezvényre van kilátás, bár egyelőre sokat nem tudni arról, hogy milyen újdonságok várhatóak, de valószínűleg a hátralevő ~3 hónapban minden ki fog derülni.
Mint már évtizedek óta, az év legfontosabb partija ezúttal is húsvétkor lesz Németországban. Így uszkve két hónappal az esemény előtt meg is kezdődött a jegyárusítás; mint tavaly, idén sem csak azok vásárolhatnak jegyet akik ellátogatnak a rendezvényre, hanem azok is, akik otthon maradnak, de szeretnének hozzájárulni a party költségvetéséhez, némi repianyagért cserébe.
A jegy idén is €65 (kb. 20e ft), ami nyilván nem kis pénz; €30-ért kapható szocpol-kedvezményes jegy is, feltéve, hogy elfogadják az indoklást a szervezők. Persze vannak kategóriák felfele is, elvégre egy ilyen party igenis drága, egészen az €1000-s kategóriáig, ami már szinte szponzor-szintű támogatás.
Van jelentkezési lista is, itt jelenleg 9 db magyar scener látható, bár reméljük fog ez még bővülni party-ig – az utazással kapcsolatban Teo már nyitott is egy topicot, ahol mindenféle metódus megvitatásra kerülhet.
Scene.org-os teendőim révén nemrég beszélnem kellett Lotek Style-lal, aki egy egészen gigantikus projektjére hívta fel a figyelmemet: archiválta a komplett Ataris scenet. Nem vicc a dolog, tényleg a szó legszorosabb értelmében összeszedte a valószínűleg valaha kiadott összes Ataris demoscene release-t, aminek csak a tartalomjegyzéke egy 26 megabyte-os(!!!) Excel file. Elképesztő munkáról van szó, amiért mindenképp maximális tiszteletet érdemel.
Hozzánk persze csak érintőlegesen kapcsolódik a dolog: Magyarország, Kelet-Európa többi részéhez hasonlóan, klasszikusan Amigás országnak számított és számít most is; rákérdeztem nála, hogy volt-e kis hazánk tudott-e egyáltalán valamit felmutatni a platformon, s mint kiderült, nem is egy, de két lemezújságunk is volt a platformon, sőt, kis turkálás után még egy rövid szöveges történelmi összefoglalót is találtam, bár sajnos demót ahogy nézem nem sikerült produkálni – persze sohasem késő.
Ti hány embert ismertetek akinek Atarija van/volt?
Bobic jópár éve szorgalmas munkával írja a demókkal kapcsolatos kis cikksorozatát a 4players.de német gamer-portálra, és ennek kapcsán egyik visszatérő motívuma az évzáró szubjektív összefoglalója, ahol is különféle kategóriákban veszi sorba az aktuális évből a saját szubjektíven kedvenc demóit. Idén is így tett, sok hozzáfűznivalót a szubjektivitás lévén nem is lehet hozzátenni, így inkább csokorra szedném a magyar érdekeltségeket: (amiből örömmel láthatóan sok akadt!)
Best PC Demo: 10. Rainbow Clash: Way / United Force & DD
Best PC 64k Intro: 01. Offscreen Colonies / Conspiracy
Best PC 8k Intro: 02. Evoke our Function / T.R.S.I.
Best Invitation Demo: 03. ION15 / Rebels
Best Visuals: 02. Offscreen Colonies / Conspiracy
Best Wild Demo: 02. Second Reality / SIDrip Alliance
Best Music Disk: 05. Relive / SIDrip Alliance (C64)
Best Scene Image: 04. Experiment / Unreal
Most experimental Demo: 03. Connections / Brainstorm & Vaahtera
Az év utolsó demópartyja immár hagyományosan Németországban futott le: a TUM utódjaként beharangozott Under Construction 2015, ami tavaly a meglehetősen idétlen “Ghetto Scene” néven volt jegyezve. Évzáró partyként már többször okozott meglepetést, és persze ezúttal is volt kisebb magyar küldöttség (akik a commentekben tudnak hozzátenni magáról a partyról).
Szegény SVatG 4k-ra már a unzippelés előtt ferde szemmel néztem, amikor a “4k” felirat után elindult a 150 megás ZIP letöltése (mert nyilván rakjuk bele a ZIPbe a videót is), így mondhatni picit mínuszból indult. Sajnos maga az intró tényleg csak egy relatív egyszerű effekt mindenféle variáció nélkül, bár Saga zenéje sokat javít rajta. Ahogy páran írták Pouëten, prototípusnak nem rossz, várjuk a teljes verziót.
Pasy mostanában particle-és-vonal-diétán van, ez az intró is ezt tükrözi. Kellemes, megfelelően arányos, jó a zenéje, variál annyit, hogy ne legyen unalmas, bár újdonságot igazán nem látni benne, és néha kicsit túlságosan is rángat ahhoz képest, hogy mennyire nyugis a zenéje. Ennek ellenére szinte tanítható a pontossága, és hogy hogyan lehet relatív egyszerű effekteket 2-3 percig úgy variálni, hogy ne legyen unalmas.
A Farbrausch nevet az elmúlt években gyakorlatilag már szinte csak BeRo egyedül tartja életben; róla érdemes tudni, hogy egy kisgyermekkorában kapott agyvérzés óta fogyatékkal él, bár ez abszolút nem zavarta abban, hogy a scene egyik legismertebb szóló-kódere legyen. A most lehozott 64k-ja is igen erőteljes teljesítmény, viszont talán most jutott el arra a pontra, amikor az egyedül dolgozás igazi hátránnyá vált: pont az a kevés polírozás hiányzik, amit egy külső szemlélődő megadhatott volna. A vizuál rendben van, viszont gyakorlatilag egy scene-t mutat percekig, összevissza rángatózó kamerával, a közepén a kiállás gyakorlatilag nettó időhúzás, és a zenére is ráfért volna valaki, aki nem csak demókból ismeri a darenbézt. Nyilván technikailag minden elismerés jár neki, de esztétikailag talán a kevesebb több lett volna.
A Mercury tovább reszelgette az enginejüket, és évzáróként bedobta a tömegbe az aktuális állapotát: a végeredmény korántsem annyira ambiciózus mint a Timeless vagy akár az On, de így is a compo messze legjobb intrója mind technikailag, mind rendezésileg. Előbbihez nem igazán szólnék hozzá, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy milyen technikával megy a fényezés (ránézésre nyilván valami indirekt non-polygon cucc lehet), viszont talán megemlítendő, hogy a technika bemutatásának következményeképp az intró brutálisan szaturált színekkel dolgozik, ami kicsit sok lehet a retinának, viszont mentségére legyen mondva, hogy sosem húzza túl, mindig variál rajta annyit (nagyrészt a kiváló operatőrmunkával), hogy ne legyen fárasztó vagy unalmas. A zene picit 50-50 nálam, szerintem kicsit vékonyan szólt ezúttal, és kezdenek hallatszani a szinti határai, bár Red van annyira jó zenész, hogy maga a kompozíció feledteti a hangmérnöki hiányosságokat. Mindezzel együtt maximális respect a srácoknak, hogy két jó intrót is le tudtak hozni 2015-ben.
Alapszabály, hogy ha nincs egy demóban ötlet, legalább legyen rövid és ütős; ezt a logikát követte a Sceon is, ami röpke másfél percnyi psytrance mindenféle ambíció vagy bravúr nélkül; amit kell azt hozza, de annál egy bittel se többet. Többet nem is igazán lehet írni róla.
Ahogy a kezdésben említettem, az év utolsó partyja hagyományosan német; ugyanígy hagyomány az is, hogy itt jelenik meg a Breakpoint / Revision invitation is. Idén se történt másképp, ezúttal a Poo-Brainből kiszakadt sideproject, a Bitlove jóvoltából. A sztori ezúttal a 2013-ban megismert Evilbot köré épül (mert ha valami egyszer bejött akkor kétszer is be fog), és azt kell, hogy mondjam, hogy a felvezetése igen kellemesen lett megcsinálva: a grafika és a zene hozza a kiváló meseszerű hangulatot, magával ragadja a nézőt, még akkor is, ha nem ismeri az alapsztorit alapból. Sajnos azonban nagyjából a demó kétharmadánál átcsap vegytiszta invitationbe a dolog, a humor is sokkal klisébb lesz, és túl is nyúlik; nyilván érthető, hogy invitationként valamilyen mennyiségű információnak szerepelnie kell a demóban, de érzésem szerint (ha pusztán demóként nézzük) sokkal hatékonyabb lett volna a legdrámaibb pillanat után azonnal befejezni, és inkább függőben hagyni a sztorit, amit partyn valószínűleg ígyis-úgyis orrvérzésig le fognak dugni a torkunkon. Ez persze semmit nem kisebbít a demó erényein, tényleg kiváló munka, de jó példa arra, hogy mennyit számít az, ha van valaki a csapatban, aki nemet tud mondani a túlzott lelkesedésre.
