A történet ott kezdődik, hogy már régen fent volt a bakancslistámon az a tétel, hogy én valamelyik német partyn szervező akarok lenni. Nem tudom, hogyan gondoltam akkor, hogy megvalósítom, de kikerültem Németországba és elmentem Outline 2015-re, valahogy az események hirtelen felpörögtek, csak kapkodtam a fejemet.
Már több hónapja nem szerveztem, és ez kezdett hiányozni, amikor is az ominózus holland partyn azt vettem észre, hogy mintha nem lenne abban az értelembe vett infodesk, mint amit megszokhattunk más partykon. Hogy nincs 1 holland szervező, aki állandóan lenne, hanem hol Steam-et és Mouqi-t látom, hol Madame-ot, a dánokat vagy az angolokat.
Mikor már kellően felkeltette az érdeklődésemet, megkérdeztem Havok-ot, hogy lehet, hogy Ruairí (RC 55) ott van a pultban, én meg nem. Erre közölte, hogy “Nálunk ez az infodesk egy kötetlen dolog, itt az lehet, aki akar”….
Több sem kellett nekem, a democompo-t már Steam-mel meg Mouqi-val együtt töltöttem, 1000 fokon égve. Steam nézett egyett, hogy mit művelek, hogy hogy pörgök. Egy kicsit pihenve, mert nem volt annyira nagy a hajtás, megemlítettem, hogy “Tkp. az egyik dolog a bakancslistámon, hogy Evoke szervező szeretnék lenni.” Válasz… Ne aggódj, el lesz intézve. :) 2 hónap múlva már rajta voltam a szervezői listán.
Jött Evoke 2015 és éreztem, hogy nekem ennél több kell, mert “éhes” lettem a szervezésre, szeretném egy kicsit megemelni a tétet. Gondoltam egyet, és egy jó nagy adag bátorság gyűjtése után odamentem Styx-hez, megkérdezni, hogy mehetek Revision-re infodeskelni. “A válasz az volt, hogy mehetek, de ez úgy van, hogy lifetime contract-os. Tehát nem hagyhatom abba” :D Következő pillanatban kezet ráztunk.
A hétvégéről úgy jöttem el, hogy az Evoke-osokkal is kötöttem egy életreszóló szerződést. Kiírtam ezt Facebookra mert ennek nagyon örültem, erre Venom lecsapott, hogy “Nem akarsz egy harmadikat Deadline-ra? Pár nap után egyértelmű volt számomra, hogy pár hét múlva 5 órát fogok utazni vonattal a fővárosba.
Jött a 2016-os év. 15 éve annak, hogy 2001-ben az első húsvéti partym volt (Mekka Symposium) és ezt úgy akartam megünnepelni, hogy minél több partyt szerettem volna szervezni ezzel megköszönve, hogy kinyítottak elég rendesen.
1 szó mint 100: ha valaki késztetést érez ez iránt, ne tartsa vissza magában. Sőt ezt mondhatom a hazai viszonyokra is, mert_kell a szervező_. Csak a főbb szervezőket kell megkérdezni, és nem kell tartani tőlük, nagyon rendesek szoktak lenni. :) Ráadásul olyan élményekkel gazdagodsz, amit kívülállóként nem biztos, hogy észreveszel, hogy mennyi izgalom van egy-egy party mögött.
Ezúton szeretnénk megköszönni a segítséget annak a 90 felajánlónak, akik 2017-ben személyi jövedelemadójuk 1%-ával támogatták a Magyar Demoscene Egyesület működését.
A felajánlott 698 131 Ft rekordösszeget az Egyesület céljainak megvalósítására fordítjuk, illetve a demoscene rendezvények költségeinek finanszírozására használjuk fel.
Kérjük, hogy lehetőség szerint jövőre is támogassa adója 1 %-ával Egyesületünket.
[Szeretnéd megosztani, hogy szerinted milyen volt a Function? Írj beszámolót te is nyugodtan! – a szerk.]
Az egész történet Revisionon kezdődött, ahol elkezdem azt érezni, hogy felül kellene vizsgálnom azt az elhatározásomat, miszerint távol kell lennem a magyar scenetől. Volt rá időm, hogy osszak-szorozzak. Végül Mauglival vitattam meg a dolgot. Ő javasolta, hogy először úgy menjek, hogy csak látogatóként, aztán ott meglátom, hogy érzem magamat. Na ez az, ami nekem ritkán szokott sikerülni… :D Hogy csak résztvevőként vagyok ott. Mostanában úgyis, nem tudom hogy miért, de igen nehezen állnak össze a partyhoz a megfelelő emberek. Pl. Revisonon az infoteam, hát.. éppen hogy. :) Mondtam Mauglinak, hogy idén biztos nem fogok tudni, mert nem lesz rá időm. És ezt akkor 100%-osnak gondoltam.
Tehát én úgy voltam, hogy idén nem. De kiderült, hogy mégis tudok menni. Gargaj szólt, hogy ezt a szervezőkkel meg kellene beszélnem. Néhány héttel ezelőtt volt egy MD1-es közgyűlés, ahol felmerül hogy IDÉN IS leszek. De hát aznap döntöttem el, hogy mégis megyek.. Infoteam ott is alig akar összeállni, így elkér a segítség. Mindenesetre Mauglinak el kellene kezdenie lottóznia. :D
Az előszervezés oroszlán részét nem én végeztem el, mert az infoteam inkább szervezés lebonyolításában van ott. Evoke-on találkoztam a többi szervezővel és ott vállaltam el a fényképezést is. Mivel elvileg kevés fénykép születik a partyn, mert mindenki el van foglalva, ezért vállaltam el, hogy az infodeskes szolgálat mellé felveszem a “Press photo”-zást is. Azaz jó sok képet kell csinálnom. Már akkor éreztem, hogy jól fogom érezni magamat. :) A partyig szinte rám nem hárult feladat, csak annyi, hogy a fotózás részére felkészüljek (nyakba akaszthatós hevedert vettünk erre a célra, hogy ne szakadjon le a vállam)
A sztori rövid története az, hogy Beryvel nyugdíjas nyavalygásba kezdtünk a Facebookon arról, hogy jaj, bezzeg régen minden jobb volt, mert a compók rendes időben kezdődtek, lementek egyszerre, és nem voltak szétszórva egész nap, és a beszűkült tudatú öreg scenerek is be tudták fogadni az élményt egyhuzamban. Szegény Maugli meg igen zokon vette ezen keresetlen megjegyzéseinket, és kiengesztelődését meg ahhoz kötötte, hogy írok egy party reportot. Na mivel ilyen korban már csak két jó dolog marad az ember életben, az egyik ugye a szex, a másik meg a Function, és persze ez utóbbi gyakrabban van, tehát már csak a main orgával való jó viszony megtartása miatt is muszáj itt összegeznem a tapasztalataimat.
Ismét egy év, ismét egy hihetetlenül sikeres Function party a hátunk mögött!
Kicsit átvariálva ugyan, de idén is a megszokott helyen volt fellelhető a party, és kiváló hangulatot valamint rilízeket hozott! Ezek megtalálhatóak Pouëten (a végeredménnyel együtt), CSDB-n és scene.org-on is, valamint lehet szórni a pozitív kommenteket Pouët fórumba és a lenti kommentekbe is, ahova szinén jöhetnek képek, videók, riportok, stb., továbbá a következő pár héten igyekszünk szemlézni néhány compót is.
Hi! Megismételtem egy régi történetet, írtam egy klienst a Rocket Editor-hoz Rust-ban. Windows, Linux és Mac-en is megy (elvileg!). (Gyors linkek, akiknek ez már ismerős terület: leírás,client és sync crate, példa kód).
Ez egy viszonylag egyszerű dolog, de kódolás közben eszembe jutott, ahogy korábban mások, csendben magukban egy nagy CRT monitor előtt, vagy egy parti közepén együtt valakivel, Rocket klienst írtak.
Hamarosan Function lesz! Demót nem tudok küldeni, de ti majd remélem, mert várom látni a beadott prod-okat.
Demók Rust nyelven
Hagyományosan a demó írás a C/C++ nyelveken történik, mert a végeredmény mindenképp egy darab futtatható bináris fájl kell legyen, és a művészi szabadsághoz (értsd: wild hacking) kell, hogy szabadon lehessen irányítani, mi történik alacsony szinten a kódban. Illetve, a 4k – 64k kategóriákhoz ennek a méretét is erősen optimalizálni kell.
A Rust nyelv hasonlóan binárisra fordul. Újnak nevezhető, de azért már 2015-ben volt az 1.0 kiadása, és azóta már két év eltelt. Növekszik az olyan elvárt library-k száma, mint a smallvec (growable array on the stack), notify (file asset figyelés) vagy a serde (serialization to- and from structs).
Rust-ban dolgozva többet segít a compiler abban, hogy segfault mentes legyen a programunk. Minden változót végigellenőriz, és nem engedi meg például azt a helyzetet, hogy olyan változó címre írjunk ami már felszabadult, vagy valami éppen máshol is módosítja azt.
Alacsony szintű hozzáférés? Művészi szabadság? Van. Egy unsafe { ... } blokkon belül a compiler elengedi a kezünket, és vagdalkozhatunk mindenféle unsafe csatabárddal mint amilyen a mem::transmute. Idézem a Rust nomicon-t:
“Újra fogjuk értelmezni ezeket a biteket ha bele is pusztulunk!”
A compiler remek hibaüzenetekkel szolgál, gyakorlatilag a compiler üzeneteiből meg lehet tanulni használni a nyelvet.
Például jellemző az, hogy változtattam valamit egy struct-ban. Most akkor emlékezzek minden helyre ahol ez releváns? Hagyjuk rá a compiler-re. Minden helyet megtalál, ahol ki kell bővítenem a kódot, és a szerkesztőben egyik helyről a következőre ugrok amíg el nem fogynak a hibák. Ha lefordul, jó is lesz.
Rust-ban dolgozik például Ferris és Phaazon. Látta valaki az Elysian (64k!) demót vagy az Outline 2017 invite-ot? Remek demók, Rust-ban. Ferris tartott egy három órás előadást arról, hogyan működik a demotool-juk.
A GNU Rocket Editor az animált változó értékek ütemezését segíti. Ad egy felületet, ahol szerkeszthetjük, hogy például épp ekkor legyen a magasság 0.5, és ez menjen felfelé 1.5-ig. Közben a fényerősség változzon 2.1-től 4.0-ig. És lássuk közben, hogy az jól néz ki vagy sem. Ezt kézzel tetűkoppasztó szenvedés összebabrálni, ebben az ütemezésben segít a Rocket.
Több változata van. Az eredeti a rocket/rocket repóban él. Én magam az emoon/rocket változatot használom Linux-on.
A kliens egy futó Rocket alkalmazáshoz kapcsolódik localhost:1338 porton, és kommunikálja ezeket a változtatásokat a demónak.
Például itt, a felső ablakban fut egy kis példa projekt, ez csatlakozik az alsó ablakban a Rocket szerkesztőhöz, ott futnak az időre ütemezett változó értékek.
Remélhetőleg igen érdekes témában szeretnék most írni. Aki még nem ismer, hadd mutatkozzam be: Vickey vagyok, 20 éve járok demopartykra és még soha egyetlen egy prodot sem adtam be a demopartyk alkalmával. És ennek nagyon egyszerű az oka: Önbizalomhiány.
15 évesen kerültem bele ebbe az őrületbe, ami azóta csak fokozódik. Eleinte érdeklődtem az iránt, hogy valamit beadjak, de valahogy arra jutottam, hogy egyáltalán nem merem elkezdeni a dolgot. Hozzá sem merek fogni pl. egy rajz/zene programhoz; hogy játsszak vele; kipróbáljam. Az meg pláne nem, hogy a nagy öregektől én segítséget kérjek. Pedig valahol ugyanúgy kezdték mint én, de ők tovább jutottak. Ráadásul nem éreztem azt igazán, hogy én oda tartoznék.
A másik az, hogy azt láttam, érzékeltem, hogy egy-egy rosszabb kiadott produkció után akkora flame-t kap(nak) az illető(k), a tapasztaltabbaktól, wannabe scenerektől, akik csak játsszák az agyukat, és olykor azt sem tudják miről van szó, hogy úgy döntöttem, hogy ebből én nem kérek; én csak látogató leszek, és csak barátokkal akarok találkozni. (Ma már nem így gondolom.) És ekkor minden esetleges próbálkozás egy merő kudarcba fulladt.
De ez megváltozott akkor, amikor azt éreztem, hogy nekem másfelé kell vennem az irányt. Első partym után nem sokkal szerveztem egy 36 órán át tartó kosárlabda maratont a gimiben és ott teljesen elájultam, hogy “Ez az! Megvan, ezt kell csinálnom!!!!!” És vártam a lehetőséget, és gyűjtöttem a bátorságot és a legelső alkalomra lecsaptam, amikor partyhoz szervezőt kerestek. Ez volt Flag 2000, ahol többek között BoyC és Gargaj kezdett. ^_^
Ez az érzés sokáig fennmaradt, hogy én, hogy szervező maradok, ezzel járulok hozzá a demoscene-hez. Mekka Symposium 2001 után ez az érzés fel erősödött. Itt éreztem azt, hogy felszabadult vagyok. Ahogy az évek múltak, ez az érzés nem változott, igaz pár évet ki is hagytam a demoscene-ből.
Igazából a németeknél éreztem, Dojoe és Mog biztatása után, hogy tényleg el akarok indulni egy partyn. Már nem érdekelt, hogy mit fognak szólni a többiek, mert ha esetleg megjegyzésük van (kritikájuk), akkor se olyan hangnemben mondanák, hogy megbántódnék. Mert nem az a céljuk, hogy az életkedvet is elvegyék az embertől, hanem az, hogy minél több produkciók legyenek az egyes partykon. Nem baj nekik, hogy tök kezdő vagy, sőt, örülnek neki. Meg ha elkezdesz velük beszélgetni, akkor akár a fotózási szenvedélyedet is fel tudják úgy tüzelni, hogy hazamész és elkezded bújni a szakkönyveket és a Youtube-os videókat, hogy jobbá tedd magadat.
Lényegében azt kell elérni, hogy megtaláljuk magunknak azokat a módszereket, amik növelik az önbizalmunkat, kis pajzsot növeszteni, hogy el tudjuk küldeni a nem megfelelő embereket, el kell kezdeni a dolgainkat csinálni (program, zene, rajz, fotó stb.) és nem szégyellni segítséget kérni. Ja és nem feladni az első kudarcnál, hanem megrázzuk magunkat, majd tovább megyünk, akkor egy idő után ne csodálkozzunk, hogyha Revision compok-ban fogunk a legnagyobbakkal csatázni.
A következő partym a másfél hét múlva lévő Function 2017 lesz, ott fogok elindulni az életem legelső képével, versenyen. Szerintem lesz folytatás, mert motivált lettem. Találkozzunk ott! :)
Idén az Evoke kerek számhoz ért és ezt szerette volna méltón megünnepelni, ahogy én is, mert 20 évvel ezelőtt ugyanezen a héten volt az első partym az AntiQ’97, így arra gondoltam, hogy együtt szeretnék évfordulózni a kölni barátaimmal. Ezt május környékén letisztáztuk, hogy megyek.
Augusztusig nem is volt különösebb dolgom, csak figyelni azt hogy be legyek írva az idei tagok közé és a pólókat megrendeljem. Azért figyeltem a Slack-et, hogy hogy mennek a dolgok, és lelkileg készültem. Majd végül, amikor néztem az infodeskes beosztásokat, néztem az egyik csapatnak a shift leadere vagyok… Én a németeknél… Szép kis baleset lesz ebből. :D (később kiderült, hogy ez csak névleges, nem kell túlzottan komolyan venni)
A party előtt elmentem orvoshoz, mert kicsit szédültem, és attól tartottam, hogy átadhatom másnak. De megnyugodtam, amikor a doki közölte, hogy csak alacsony vérnyomásom van, semmi gond az aggodalomra. Kaptam természetes cseppet tartalmazó receptet, amit később kiváltottam, és már indulhattam Kölnbe.
Hetekkel ezelőtt alagútat építettek Rastatt és Baden-Baden között, ami időközben beomlott. Ez hatalmas nagy felfordulást okoz, mert az az egyetlen vasút Dél-Németország és Svájc között így aki onnan jön, az 30-40 perces késésre (vagy többre) számíthat. Emiatt 30 perces késéssel indultam el Kalrsruhe-ból dél köröl, Dipswitch meg 9-kor szállt fel a vonatra Svájcban. Slacken tájékoztattam a többieket, hogy éppen hol tartok, erre Dipswitch említette, hogy szerinte 1 vonattal előtte járhatok.
Nagyjából megérkeztem és elkezdtem segíteni a felépítésben. De már előrehaladott volt az állapot, infodesk nagyjából készen volt. Nagyon csili-vili, bulis hangulatot árasztott a hely. Kezdtem hatása alá kerülni. Ez megmaradt végig. :) Nagyjából minden a megszokott ütemben történt. (pólót hajtogattam, számoltam, szortíroztam) Majd néztük, hogy új névjegykártya-tartókat kell vennünk, mert valamiért elfogytak már megint, mert mindenki hazaviszi őket. (…most látom, az ideit ismét sikerült elhoznom…) /ég a fejem. :D/
Másnap délután is rendben mentek a dolgok, mindenki tudta a dolgát, szépítgette még a saját területét. Közben már jöttek a látogatók, és kaptuk a hírt hogy infodeskeseknek megbeszélése van a seminar roomban. Szinte ugyanaz volt, mint tavaly, azzal különbséggel, hogy idén párhuzamosan volt egy informatikai konferencia, és velük együttműködve jutányos áron bejöhettek az oda látogatók Evoke-ra a compók kezdetére. Ezért duzzadt fel annyira a látogatók száma (500 felett volt). Láttuk hogy kint szakad az eső, tehát a beengedésnél a B-tervet kell alkalmaznunk, amikor is bent maradhatott mindenki, de sorba kellett állni az infodeskhez.
Volt még egy érdekesség a partyval kapcsolatban. Idén Cozmo robotokat lehetett kölcsönözni, útlevél, személyi igazolvány leadásával (ez azért kellett, mert aránylag értékesebb kis kütyüről volt szó, és hogy “fájjon” az embernek, hogyha kikölcsönzi)
Végre elindult az egész és a hollandok elkezdék a hordozható hangszórjukból a Dr. Who főcímdalát játszani, így még vigyorgósabb lettem. :) Majd nem tudni milyen okból, elment az egész net és ezzel a Partymeister. Nem tudtuk beengedni a közönséget 10 percen keresztül, de helyreállt a dolog.
A magyarok érkezésekor rögtön Moqui mellé ugrottam, hogy segítsek neki beazonosítani a neveket, így (remélhetőleg) gyorsabban végeztünk és nem volt gond a kiszolgálással. O:) Utána meg megjött Picard is és kezembe nyomta a Supporter jegyet és Moqui közölte, hogy mivel VIP a párom, nekem kell beírni a gépbe a kódot és különleges bánásmódban kell részesítenünk. .. (Ja igen, persze, hogy nem megy a kód leolvasó, ami nagyban megkönnyítené a munkánkat) Még hogy én vagyok a shift leader.. Mi ez itt? Hatalomátvétel? :D
Opening ceremony alatt kitették Poti és Faxe 20 évvel ezelőtti képét, amin nem bírtam ki a nevetést nélkül. A bárban készítettek a többiek ezüst papírtálca fényképeket minden évből + valamelyik falra kollázst tettek ki.
Shift után a szokásos módon telt, mint minden évben, örültünk, hogy együtt vagyunk, és buliztunk. Franky meg adta a talpalávalót. Viszonylag hamar visszamentem mert azért kezdett érezhetővé válni a szervezés.
Másnap viszonylag később mentem partyra és leinkább a lengyel testvéreinknél kötöttem ki és Fei-jel beszélgettem. Többek között arró hogy miért hagytam el 3 éve a magyarokat. Nem merte megkérdezni és de bíztattam hogy nyugodtan megkérdezheti. :) Utána ebéd Picarddal és számoltam vissza, hogy mennyi van még hátra az 5 órás szolgálatig. Egészen hamar eltelt, és azért tudtam élvezni az évfordulómat. Beálltam a magyarokhoz kávéval, amikor is lassan de biztosan felkészültem lelkileg az ügyeletre.
Néhány óra múlva megjelentek azok a részvevők, akik voltak a konferenián. Egy idő után elfogytak a belépő szalagok, ezért az előző évekből megmaradtakat kellett felhasznánunk. Nem maradtunk le a compokról, mert infodesknél külön bejáratú nagy TV-nk volt, amiről lehetett nézni az alkotásokat.
Idén megfordították a sorrendet, utolsó volt a 4k. Ezzel jelezve, hogy ott találhatók a legnagyobb durvaságok. Hát igen, be is igazolódott. LJ, xTr1m és Virgill (már megint) uralták ezt a versenyt. 64k-ban és PC Demo compoban is a hollandok és a magyarok tették le a névjegyüket.
Compók után volt egy kis örömtáncolás Rob is Jarig-ra a színpadon. Kicsit még voltunk, aztán hotel irányába indultunk.
Az utolsó napon mindenkin kiütött a vasárnap reggeli fáradság. Dipswitch nyugis tempójú zenéje mellett ejtőztünk, Prizegiving-re várva. Ami nem tudom, hogy miért, de 1 órát csúszott. (Elnézést a kellemetlenségért!) Alkamával beszélgettem, aki megköszönte, hogy infodeskelek. És nem értette, hogy hogyan tudom ezt végezni, amikor ő SotA-n (State of the Art francia party) volt 2 alkalommal, rájött, hogy nem az ő világa, mert közben nem tudja úgy élvezni a találkozót. Válaszul azt tudtam csak mondani, amit eddig is, nekem ez a prod, én ezzel járulok hozzá a partyk sikeréhez. Valakinek ezt is kell csinálnia, mert különben nem lenne demoparty. És Fei barátunk szavaival élve, akkor az egész demoscene halott lenne, ezt pedig nem szeretném.
Végre Prizegiving! Először megköszönték a támogatókat, és megtudtuk, hogy ismét vannak olyan jó értelembe vett őrültek, akik 20 éven át az _összes_ Evoke-on részt vettek. (Poti, Faxe és Pandur) Poti a főszervező, ő adja meg a kezdő lökést minden Evoke előtt. Ezért külön tapsot kapott. Na meg Sarah és csapata. Ők adják a helyszínt és a végtelen támogatásukat, hogy minél felejthetetlenebb legyen ez a hétvége. Jövőre lesz annak, hogy 10 éve beköltözött az AbenteuerHallenKalk-ba a party. És ezután jött maga az eredményhirdetés. Ami nem okozott számomra túl nagy meglepetést 4k, 64k és PC Compóban.
Legvégén az egésznek Dino felhívta az összes szervezőt a színpadra és Poti mindegyikünk kezében nyomott egy bögrét, amin az elmúlt 20 év logója van rajta. Nem is tudták, hogy hatalmas nagy bögremániás vagyok. :)
Az biztos, hogy nem utoljára segítettem ki ezeket az embereket, mert tényleg jó látni, hogy ennyire elkötelezettek a német scene iránt. (ami hitem szerint a legerősebb a világon; de mi magyarok sem panaszkodhatunk, van bennünk potenciál). Annyira sikeresnek bizonyult ez party, hogy az elkövetkezendő 2 évre már lefoglalták a placcot. ( 2018.08.17-19. és 2019.08.16.-18.). Úgyhogy jó előre bebiztosítottuk magukat az esetleges ütközésekre. (lásd 2015-ben az Assembly partyval)
A történet ott kezdődik, hogy már régen fent volt a bakancslistámon az a tétel, hogy én valamelyik német partyn szervező akarok lenni. Nem tudom, hogyan gondoltam akkor, hogy megvalósítom, de kikerültem Németországba és elmentem Outline 2015-re, valahogy az események hirtelen felpörögtek, csak kapkodtam a fejemet.
Remélhetőleg igen érdekes témában szeretnék most írni. Aki még nem ismer, hadd mutatkozzam be: Vickey vagyok, 20 éve járok demopartykra és még soha egyetlen egy prodot sem adtam be a demopartyk alkalmával. És ennek nagyon egyszerű az oka: Önbizalomhiány.
