Mindenféle technikai probléma miatt kicsit megkésve, de mindenképp kitörő lelkesedéssel csaphatunk bele a scene egyik legkeményebben promózott partyjának, a TRSAC-nak termésébe, azon belül is a 4k intrókkal kezdve.
6. BITS – Creeds
A BITS-ről külön cikksorozatot lehetne írni, annyira enigmatikus az ezerféle platformokra készült demóit egy időben eBay-en áruló, gyakorlatilag tagcloudokban és paranoid összeesküvés-elméletekben kommunikáló figura, akihez tegyük hozzá, hogy ugyan a fogunkat szívva, de valamilyen szinten el kell hogy ismerjük, hogy még ha gyermeklépésekben is, de nyomokban a fejlődés jeleit mutatta néha. Ez a mostani kis 256b intrója jópofa, bár nyilván pl. egy Functionön is max. erős középmezőny.
5. DiSCiPLES OF SøREN PiND – OH NO
Na itt ért az első sokk, nem maga az intró miatt, hanem mert rájöttem, hogy valami bizarr okból kifolyólag van Python telepítve a gépemre – ez az intró ugyanis nem bináris, hanem 4k nyers Python forrás, ami a konzolba lapátolja ki a már jól ismert animgif némileg redukált verzióját. Egyszeri compofiller poénnak elmegy, még ha kicsit haxolni is kellett hozzá, hogy Windows-on is menjen.
4. Onslaught – Tracking
Itt kezdődik a compo gyakorlatilag komolyan vehető része, méghozzá az ausztrál Onslaught jóvoltából, akik egy impresszív 1k-t tettek le az asztalra. Esztétikailag is rendkívül kellemes, de ami a legnagyobb benyomást tette, az az 1024 bytehoz képest szokatlanul részletes kifinomult zene. Van eleje, közepe, vége, és bár egy 4k compóban nyilván hátrányból indul, ettől függetlenül egy technikai bravúrról van szó.
3. Harleyman – I leave Tonight
Egy kvázi-újoncé a következő produktum: Harleyman egy ex-amigás visszatérő, aki első PC-s 4k-ját tette le az asztalra, az intrózenék nagy veteránjaként számontartott Punqtured segítségével. Itt persze el lehet gondolkodni, hogy jobb-e a 4. helyezett 1k-nál: sem vizuálisan, sem technikailag nem érzem jobbnak, de nyilván a méretkülönbségből adódóan sokkal több tartalom fért bele. Ez sajnos nem menti meg attól, hogy kicsit olyan érzése legyen tőle az embernek, mintha valaki leült volna és az elmúlt pár hónapban írt random effektjeit egymás után rakta volna, mindenféle konzisztencia nélkül – ezt értve a színekre is. Nagy előnye mindenképp a jó zene, és hogy nincs sokáig húzva.
2. Poo-brain – Let it go!
A holland egyetemistákból verbuválódott Poo-Brain láthatóan kezd elmozdulni a Unity-től, ennek eredménye pedig ez az öltetes, tetszetős 4k, ami ugyan a “raymarchy” nyomvonalat követi, mégis húz rajta egy olyan csavart, amitől benne lesz egy kis extra: a színvilág és felszín-shader ezúttal egy havas tájat mutat be (bár nem az Elevated szintjén, de ezt nem rovom fel nekik), amihez kiválóan passzol a kicsit meseszerű zene. A rendezés kellemes, fokozatosan hoz be új elemeket amikor az előző elfáradt, így a 4k-s méret mellett is szórakoztató. Az egyetlen hibája talán a kicsit rövid látótávolság, ami miatt picit klausztrofób, de még ez se ront sokat az élményen.
1. Tristar & Red Sector Inc. – Hardcore Vibes
Itt meg vagyok lőve picit: az előbb rá kellett keresnem hogy mi a “gimmick” szó jó magyar fordítása, és tényleg a “reklámfogás” az ami passzol. Ez az intró ugyanis egy teljesen átlagos raymarchy-4k, ami alá viszont a megboldogult gyermekkorunk nagy slágere, a Dune “Hardcore Vibes” c. slágere lett betaposva 4k-ba, több-kevesebb sikerrel. Ez nyilván az összes 30+-os scener számára azonnal megpengeti a nosztalgia-húrokat (amit igazol a helyezés is), de sajnos ha ezt a faktort kivesszük belőle, akkor nem sok minden marad a helyén. A vizuál meg se próbálja hozni a zenéhez illő 90-es évek feelingjét, ami persze lehet szándékos, de így viszont elég disszonáns a kép és hang közötti kapcsolat. Elgondolkodtató, hogy vajon belefért volna-e 4k-ba a Windows-os beszédszinti énekre bírása, talán a vizuál rovására is, mert a jelenlegi állapotában kicsit lélektelen az egész, bár azt aláírom, hogy party-n (pláne TRSAC-on) valószínűleg nagyot ütött.
