Kilenc évnyi absztinencia után idén ismét volt oldschool kompó a Function-ön (2006-ban volt utoljára dedikált retroverseny), ami rögtön 4 indulóval növelte a releasek számát (remélhetőleg a compo jövőre is meg lesz tartva). A 16 bites generáció is szépen lassan beretrósodott a 8 bites gépek mellé (minden 20 évnél öregebb vason le lehetett adni a nevezéseket). Habár így természetesen nem teljesen egyenlőek a feltételek, azért a közönség azért általában helyén tudja kezelni a platformokat. Lássuk a már megszokott hátulról előre sorrendben az idei releaseket:
Compo alatt azt hittem, hogy egy újabb vicces ABC intróval van dolgunk, de utólag kiderült, hogy egy Megadrive-os szösszenetet láthattunk a kivetítőn. Az intro maga amúgy semmi extra (mint a birthtro-k általában), egy jól sikerült Optic grakfika és némi 16-bites kód Sigflup-tól, ahhoz viszont már kellett egy kicsit kutakodni, hogy kiderüljön ki is az a Jason Scott: internettörténész, dokumentumfilm-rendező (retrocomputing és BBS témákban) ill. ha pontosak a Wikipedia információi, akkor az amerikai Blockparty létrejötténél is bábáskodott, innen a demoscene kötődés.
A magyar Amiga scene mint olyan szinte teljesen halott, ezért zágrábi barátaink hozták a party egyetlen Amigás releasé-t, ami a Chiperia immáron harmadik iterációja, a név pedig egy chipzenékkel telepakolt musicdisket takar. (A srácok Clió-ja pedig pár üveg jóféle horvát pale ale-lel és porterrel volt megpakolva, Bonefish delivers :)). A modok minősége hullámzó, nekem Wiklund és Tempest alkotásai jönnek be a legjobban, ill. Hoffman zenéje is jól sikerült (mindannyiunk egyik kedvenc modgyárosa kicsit newschoolabb chiptune vonalat képvisel), a többit meg már el is felejtettem. Ha ebben a tempóban folytatják, akkor hamarosan nyakunkon a negyedik rész.
A Desire az idei Outline-on kiadott Atari 5200-as demóját ültette át C64-re (a projektben Oswald is segédkezett), és Cargonak hála negyedikre le is futott a projektoron a cucc, amin a már Atarirol ismert voxel-landscape-t láthatjuk a C64 lehetőségeihez igazítva. Az Atari 5200 változat folyamatosabbnak tünik, de nincs nehéz dolga, hiszen majdnem 2x olyan gyorsan ketyeg benne a MOS6502. Alapjában véve egy kellemes kis dentrót kaptunk az arcunkba, a második hely teljesen megérdemelt.
Azt gondolhatná az ember, hogy a magyar C64 scene már Árok partyn ellőtte az összes puskaport, ennek tudatában nagy meglepetés volt a Replay csapat 20 éves fennállását méltató demo, ami jórészt 15 éves effekteket tartalmaz (egy kortalan gépnél természetesen ez nem probléma), és csak 70%-ban sikerült befejezni. Van pár szép és gyors effekt benne, föleg rotálás és interferencia témában (nekem különösen a designelemként felhasznált függöleges vonalakból állo “film-grain” illetve a morfoló credits-part testzett), a zene is passzol, egyedül grafikailag maradt némi hiányérzetem a demo megnézése után, gondolom onnan hiányzik kb. 20% a maradék 30%-ból. Természetesen várjuk a 100%-os verziót valamikor a közeljövőben.
Ha már Gargaj cimbora volt olyan kedves, hogy írt egy frappáns beszámolót a 4k illetve 64k intrókról, akkor gondoltam, hogy veszem a bátorságot, és megosztom veletek, hogy félig meddig belülről hogyan láttam én az idei demókat.
Nekem az egyik személyes kedvencem az egész kompóban. Bevallom ezelőtt még sohasem láttam egy Satori prodot sem, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet az egész csapat, főleg Zdennek a munkássága. (ami amúgy azért mókás, mert előtte pár órával ismerkedtem meg vele Gargaj és Citrus jóvoltából). Zajos, tördelt, kiszámíthatatlan, szinte a “dadaista demoscene”, mégis egy nagyon egységes művészi képet alkot az egész együtt. Ezt már csak akkor tudná tetézni, ha egy holland partyn élvezhettük volna… Én egyedül a zenén csavartam volna még egyet őrülten nagz, vagy világfájdalmas Vinci irányba, de nálam gond nélkül felfért volna a dobogóra!
Amikor a dilemma hoz egy prodot a kompóra, az mindig külön öröm! Az viszont az én barbárságomat és műveletlenségemet mutatja, hogy nem tudtam, hogy ez egy kvázi remake. Talán akkor még jobban értékeltem volna. De ennek ellenére nagyon kellemes old school effekteket kapunk az arcunkba, érdekesen megválasztott, de mégis egységet mutató színekkel, és frankón megfűszerezett Vinci művek muzsikával. Nekem különös kedvencem volt a szövegfelhő, nagyon ötletesen sült el! Ha lehet bármit negatívumot felhozni, az talán az, hogy rendezésben a végére unalmassá válik picit. Talán jót tett volna neki egy olyan remake jellegű “újragondolás” amit Garg említett a re(s)tro release kapcsán, de ennek ellenére a végeredmény nagyban emelte az egész rendezvényt. Köszönet nap, Rascy, Vinci triónak érte!
Hmmmm… Hátőőőőő. Szóval az egy dolog, hogy debugolni kellett kompó előtt, hogy mi a baja, és miért nem fut. De ennek a demónak a végét nem tudtam megbocsájtani! Nagyon kellemes zene van alatta, és van benne tömérdek jó effekt (ASD, Fairlight beütéssel, ami szerintem pozitívum). De a vége az olyan, mintha kirántottak volna minket “amatőriába”, ahol csak a csillógó, villogó, twistelő objectek halma maradt meg. Talán nem kellett volna 1 hét alatt összerakni, talán csak kéne egy designer a csapatba, de engem ez a prod az xTrait-től kifejezetten lelombozott!
4. Tesco Gazdaságos Demócsapat – Szavazzál a kacsára
Jimmyt csupán pár hónapja ismerem, de a demó tökéletesen tükrözte azt a képet amit eddig alkottam róla. Infantilis szoftver fejlesztő, aki átlagon felüli skill-eket birtokol, és nem által ezt a demoscene javára fordítani. Humoros, kacsás, pörgős. Viszont nekem a végére picit unalmassá válik a zene. Talán ezért nem lett dobogós. Talán kéne ide egy jó zenész ;-) BTW: ez az első demó, amiben személyes greetinget kaptam, szóva jelzem hihetetlen elfogult vagyok :D
Na ezzel a demóval kifejezetten van egy hatalmas nagy bajom. Méghozzá az, hogy megint csak party code-ot láthattunk az Aberation Creations-től, amikor partyról partyra látható, hogy sokkal több lenne a srácokba, de valahogy mégsem akarják kibontakoztatni magukat rendesen. Nem akarnak beletolni az arcunkba egy igazi blockbuster effektet, pedig igény az lenne rá. És bevallom, ahhoz már a kelleténél sokkal többször hallottuk tőlük, hogy “majd a következőre felkészülünk rendesen!”, hogy el is tudjam hinni az Exp’15-ös entry teljesen más lesz, de talán a vizsgaidőszak, tél, stb. meghozza majd 2016-ra a kidolgozottságot is tőlük. Összességében nem rossz demó, szép raymarch effektek, jó szinti (naná! SUPERFUNCTION győztes! :) ), de mégis, én személy szerint nem tettem volna őket a dobogó közelébe sem (még ha barátokról is van szó)! Szóval innen üzenem az AC-nek, hogy tessék elmozdulni picit a rákészülés+quality irányba, mert több van bennetek!
Én erről a demórol már hónapokkal a party előtt a következő információt kaptam: “Mau! Ha a tavalyit nem értették, az ideit, még annyira sem fogják!”. És valóba talált! Egy igazi beteg, szaggatott, zavart és zajos demó, mégis zseniális audió+gfx párossal, és precíz rendezéssel. Mondjuk én nekem elsőre Tim Burton beütése volt a dolgonak, aztán fel lettem világosítva, hogy Toy Story behatás, de ez a lényegen nem vátoztat. Az adjective megint kitett magáért a “non crowd pleaser” fronton, és szállítottak egy nehezen emészthető, örökemlékű műalkotást. És külön örülök, hogy ennek a beadására a mi partynkat választották.
Kompó győztes, ehhez nem is fér kétség. Mégis nem tudom hetekkel később se kimosni azt a pici keserédességet a számból, hogy ez egy “Wir sind Einstein2”. Ami persze önmagában nem lenne gond, SŐT! mindig megtiszteltetés az egész rendezvénynek, hogy ha Slyspy “tollat ragad”, és a Function-ön lep meg minket demóval. Az elsőséghez sem fér kétség. Mégis, valahogy hiányoltam a vadságot, újdonságot. Szóval picit ambivalens, de talán azért, mert tavaly pont egy őrült slyspy-t láthattunk megtestesülni, és idén én a “ló közepére” számítottam, és nem a másik oldalára. Ettől függetlenül az UF+DD ismét aratott, és az elsőségükhöz még csak kétség sem férhet! BTW: megnéznék már egy olyna UF+DD prodot, ahol BoyC nem csak “kódol”. Főleg, ha már másmilyen prodot nem hoz… Ugye érti a kollega?! ;-)
Új év, új Function, idén is kiváló compókat láthattunk – nagyon nem is ragoznám tovább a dolgot, kezdjük az idei végignyálazást két rövidebb kategóriával!
Kapásból reklamálással kezdem, ugyanis nem elég, hogy a compógépen is kifagyott, de ez az intró itt nálam el se indul, mert valami DLL-t hiányol (= általános közröhej), ha meg odaadom neki akkor pedig módváltás után fagy ronggyá. Nem tudom ki követte el ezúttal ezt a FiRG-et, de igencsak szégyellje magát ha nem tud egy FiRG-bonyolultságú intrót egy átlagos számítógépen futásra bírni. Magáról a tartalomról sok szót nem is érdemes ejteni, az nem FiRG amiben font van és bevág a vsync hiánya.
Pohar intróiban az a jó, hogy sose lehet igazából tudni, hogy mire számítson az ember, mert lazán tud mozogni a mainstream “raymarchy-stuff” és a kicsit experimentálabb dolgok között. Itt most a másodikból kaptunk példát, picit talán a Revisionös Mercury intróra hajazva “3D-ízű-2D” látványvilágot hoz, nem túl hosszan, furcsa matt színekkel – szokatlan 4k-nak ideális.
Gyakorlatilag itt kezdődött a compóban Reptile egykapuzása. Speciel erre nyilván sokan fogják azt kapásból rávágni, hogy “de hát ez csak egy SID-player”, ami valahol igaz is, de egyrészt maga a Commando.sid nagyobb mint 4k, másrészt egy SID-player megírása sem triviális, és ez a jelenlegi (amennyire én hallom) elég kellemesen szól. Az egyetlen apró probléma nyilván az, hogy eredeti zenével valószínűleg még jobban értékeltük volna.
Bevallom, party előtt már hallottam mindenféle pletykát arról, hogy Astro remix készül, de örömmel kellett, hogy konstatáljam, hogy tényleg remix lett a végeredmény, nem pedig egy “majdnem-olyan-mint-az-eredeti-csak-pont-annyira-nem-hogy-zavaró-legyen” remake. Ez az intro ugyanis kiváló példája annak, hogy mennyivel jobb az, amikor valaki fogja az alapvető ötletet, és azt kiindulópontnak használja újabb dolgokhoz, nem pedig pont ugyanazt próbálja más körülmények között megcsinálni. A dolog hátulütője nyilván a 4k keretből adódó rendszerfont-orgia, és azok közül is pont az az Impact, amiről napjainkban mindenkinek a cicás képek fognak beugrani (bár nekem gyanús, hogy a rakéták is valami dingbat fontból jöttek), de ettől függetlenül maga az intró kellemes meglepi azoknak akik emlékeztek az eredetire.
Tifeco volt végülis az a szerencsés, akinek sikerült megakadályozni Reptile mesterhármasát a 4k-compóban, és azt kell mondjam joggal: egy tetszetős, bár kicsit egylövetű intrót hozott idén, és én személy szerint örülök, hogy valaki megpróbál úgy raymarcholni, hogy ne blob legyen a végeredménye. Különösen ötletes megoldás a függőleges zajtorzítás a fákon, amitől kijön az igazi fakéreg-érzet, bár kicsit a tompa színek kiölik a mélységérzetet. Kár, hogy vagy a hely, vagy az idő fogyott el, mert emiatt sajnos gyakorlatilag ugyanazt az egy jelenetet látjuk végig, és a zene se hoz igazából semmi újat. Mindettől függetlenül teljesen jogos a dobogós helyezés, sőt, szerintem akár az első helyet is megérdemelte volna.
1. Power Rangers – TheFa Definitive 15th Anniversary Edition
Nem gyakran látni olyat, hogy valaki 3 db intrót ad be ugyanabba a compóba (még ha mindhárom kicsit nosztalgia-centrikus is), de furcsamód az Astro-remixhez képest én nem éreztem annyira hatásosnak a végső győztes TheFa-feldolgozást, bár lehet, hogy csak a lassú fokozatos (de pazarul eltalált) felépülés utáni váratlan félbeszakadás az, ami miatt kicsit rossz szájízt éreztem a compóban. Mindenesetre a színek és a geometria maga 4k-ban mindenképp átlagon felüli, csak kicsit azt sajnáltam, hogy nem volt egy második “hoppá”-pillanata, mint amilyen egy jó demónak általában lenni szokott. Ez persze nyilván csak szőrözés, szervezőként bármikor elfogadok egy ilyen 4k-t egy compóba, de ahogy mondtam, az Astro-remix talán befejezettebbnek tűnt, még ha nem is nézett ki ilyen jól
Az Assembly-riportunkban már emlegetett finn-amerikai Primitive idén nagyon ráhasalt a JavaScript/WebGL tengelyre, és kihozták az első JS 64k-jukat. Bár vizuálban nem erős, a zene jól el van találva, és mindenképp figyelemre méltó a végén elhangzó beszéd-sample, ami még sima 64k-ban is bátor lenne, nemhogy JS-ben. Ha intrónak nem is, de ahogy az NFO-ban is elhangzik, tesztnek ideális.
[Disclaimer: Ez az intró az én szintimmel ment, de csak compón láttam először, így nem érzek vele kapcsolatban elfogultságot.]
Azokról a demókról mindig nehéz írni, amik tökéletesen eltalálják az 50%-50% jó-rossz arányt; ez is klasszikusan olyan. A színek nem rosszak, de nincsenek variálva, néhány beállítás kiváló (például a boltívként előrenyúló “n”-betűk), de a nagy részük szinte csak random vonalakat néz, a zene el van találva és jól is szól, de nem igazán hoz semmi újat. Koncepcionálisan mindenképp ötletes a tipográfia és az anagrammák köré építeni egy intrót, és néhány helyen ez kifejezetten az előnyére is válik az összhatásnak, de attól félek kicsit túlságosan is kaotikus a végeredmény ahhoz, hogy élvezhetővé váljon. A legnagyobb problémát mindenképp a kamerakezelés és a vágás okozza, emiatt ugyanis a kép összevissza ugrál a viszonylag lassan és arányosan felépülő zene mellett, és csak nagyon ritkán találkozna, ami kár, mert ahogy mondtam, az intró másik fele tényleg hordozta azt a potenciált, hogy egy jó terméket kapjunk kézhez.
Komplikált döntés az ilyen: Amíg az előző intró megpróbált valami újat, de nem feltétlenül sikerült neki, a győztes intró gyakorlatilag a “modern 4k/8k” komfortzónájának a kellős közepén mozog, és nincs is terve kimozdulni onnan. Minden klisé előbukkan a nagy (retro) könyvből: részekre bontás, greetings scroller, effekt-szöveg-effektmáshogy, hypnoglow, és persze az elmaradhatatlan coder colors. Persze 6k-nak nyilván nem rossz a végeredmény (bár én fenntartom, hogy 4k vagy semmi), de ettől függetlenül ez végülis az intrók McDonalds-a: azt kapod, ami a nagy átlag, orrvérzésig szaturálva, és egy óra múlva már nem is biztos, hogy emlékezni fogsz rá, mert már láttad ezerszer.
Néha igazán kellemes meglepetés tudja érni az embert, amikor partyn kívül érkezik egy-egy jó minőségű rilíz, mint ahogy az történt nemrég a francia Kiki-prods jóvoltából, akik ezúttal nem csak egy kellemes zenékkel, de frappáns és ötletes GUIval tálalt kis csomagot adtak ki pár hete. A disk ugyanis egy first person bejárható kis szabadidőház, idilli retro külsővel megáldva, ahol kis kockalények próbálnak fejest ugrani a medencébe vagy épp napoznak a nyugágyakon. A retro kinézet persze megtévesztő lehet, a készítők láthatóan rengeteg munkát fektettek az összhatásba, a kiváló színeket mindenhol apró tükröződések és árnyékolás dobják fel (a Unity-nek is hála), és az egészre rájön még egy finom cartoon rendering ami tovább fokozza a jópofa 8-bites feelinget.
A világ persze valamilyen szinten interaktív is, néhány figurával (köztük a készítők avatarjaival) lehet a régi kalandjátékokhoz hasonlóan beszélgetni is, a tárgyak jelentős részét meg lehet fogni és pakolászni (meglepően szórakoztató pl. felkapni a hangfalakat és rocksztár-módra bezúzni a medencébe), a zenéket pedig a wurlitzereknél tudjuk váltogatni. Nyilván egy musicdisknél fontos az is, hogy milyen zene van benne, erre sem lehet panasz, bár a house sosem volt az én stílusom, ennek ellenére a vizuállal kombinálva mindenképp hozza a jóleső nyári (nyárvégi) hangulatot, sőt, nekem kicsit még a régi magyar diskmagok zenéire is emlékeztetett itt-ott, ami mindenképp plusz. Összességében egy nagyon eltalált kis csomagról van szó, mindenképp érdemes rászánni azt a pár percet amíg végigkoslatja az ember.
Épphogy csak kihevertük az Assembly-t, már itt is az újabb Amigás dózis, ezúttal Svédországból, ahol múlt héten rendezték meg a Gerp idei felvonását. Vegyesen voltak OCS és AGA demók is, reneszánszát éli az Amiga 500, és bár személyes véleményem szerint az egyetlen 1994 után született értékelhető OCS alkotás a Rink a Dink (Redux), az alkotók lelkesedése töretlen. Az Assembly-hez hasonlóan itt is 10 alkotás emelte a kompó fényét, én most csak a jobbakat emelném ki, szokás szerint a lista végéről indulva:
A Rift tagjai Amigán is próbálkoznak, aminek eredménye ez a 16k-s szösszenet: dot-tunnel, plazma, minden amit akartok, chipzenével megspékelve. Méretéhez képest impozáns kis darab, és a legfrissebb trendeknek megfelelően OCS.
Malmix (aki alapvetően grafikus) a C64 mellett (Fatzone) Amigán is elkezdett kódolni, a végeredmény egy kellemes kis AMOS demo pár twisterrel megspékelve, amihez D-Vibe / Nature szolgáltatta a zenei aláfestést.
A Scoopex egykori fénye mára már erősen megkopott, de Photon kolléga Amiga Assembler gyorstalpalója mellett néha egy demót is kiad, még ha az olyan félkész is mint a mostani produktum. Nem maradhat ki belőle a világ első trackmójából megismert sas, illetve pár copper és vektor effekt, a negyedik helyre ennyi is elég volt.
Idén már 20 éves a Loonies, akik a legjobb demóikból egy-egy screenshotot pakoltak egy 64k intróba, ezzel is visszatekintve a szebb időkre, mikor még nem csak állóképekből álltak az AGA-s intróik. Blueberry persze a mai napig az Amiga elkötelezett híve, mostanság Amiga 500-ra készít 4k intrókat, sajnos a többi tag már vagy befejezte a demoscene aktivitását vagy átnyergelt PC-re. Boldog születésnapot Loonies!
Egy újabb Amiga 500-as demó, Deadguy ízléses és gyors effektjeivel, és nagyon kellemes oldschool zenével (gondolom WASP-nak is megvolt pár Jogeir Liljedahl zene mod formátumban :)). Plazma, twister és vektorobjektek minden mennyiségben, természetesen egy glenz kocka is befigyel a demo vége felé, amit egy szép scroller zár le. Mindenképpen az idei év jobbfajta OCS demói közé tartozik a produktum.
Az első helyen a Focus Design zárt, meglehetősen szoros csatában utasítva maga mögé a Pacific csapatát. Hamisítatlan feel-good AGA demóval állunk szemben, Corial és Optima effektjeit ezúttal Optic turbózta fel pár bajszos emberrel (és Clint Eastwood-dal), amihez Esau mint vendégzenész szolgáltatta a bajusz alá valót. Kicsit Melon, kicsit Traktor, kicsit Spaceballs, jól összerakva, a zenével szinkronban. Mivel elejétől kezdve nyomon követtem a fejlesztést, nehéz tárgyilagosan nyilatkozni a végeredményről, de szerintem a remek időzítésnek köszönhetően többször is nézhető darabbal gazdagodtak a demószerető amigások.
Egyéb: Wild Music (mp3 compo) kategóriában negyedik lett a zeném:
A SIDrip Alliance elkészült első albumával. Ennek apropójából Hermit összerakott Árokra egy zene kollekciót az albumon szereplő dalok eredeti SID-jeiből. Commandótól, Second Realityn át Last Ninjáig hatalmas klasszikusok kerültek egy fájlba. Ennyi zene 64k-ba gyömöszölése alapból szép teljesítmény, de az ősi játékok memóriaszervezését ismerve némi reverse engineering is kellett hozzá. Az Unreal és Hemrit által jegyzett grafika minimalista, de stílusos, az apró portrék nagyon sokat dobnak a demo hangulatán. Igazi kis just 4 fun release, amiből manapság kevés van.
Furcsa dolog úgy demószemlét írni egy partyról, hogy az ember Poueten elolvassa a fórumot ahol többen jelzik, hogy mennyire jó volt a compók minősége, aztán egy napra rá kiderül, hogy gyakorlatilag minden compóban 1db entry indult, az is elég vegyes minőséggel – dehát ugye az izlés relatív. Angliában tartották nemrég a Sundown partyt, nézzük tehát onnan a kevés beérkező munkát.
Evilpaul nagy mestere a stílusos demóknak, ezúttal sincs másképp: laza, ötletes, jópofán kinéző demót hozott ezúttal is, semmi nincs túltolva benne, az effektek egyszerűek, de passzolnak, és az egészet természetesen nagyban segíti a legendás 4mat által alápakolt zúzos kis zene. Egyetlen problémája talán, hogy elég rövidke, és nagyon hirtelen van vége, de ennek ellenére mindenképp javasolt megtekinteni.
4k-ban fraktálzoomert írni 2015-ben kicsit snassz, még akkor is, ha jó a zenéje. Ezzel szemben olyan fraktálzoomert írni, ami látványosan fake (nem csak hogy kockásodik, de a Mandelbrot-körte tökéletesen illogikus helyeken ismétlődik), az főleg ciki, pláne compot nyerni vele. Nyilván emberünk nem tehetett róla, hogy senki más nem készült, így alapvetően jogos az eredmény (csinál > nem csinál, ugye), de valószínűleg nem ezt az intróját fogja büszkén kitenni a kirakatba ha arra kerül a sor.
Fizzer neve az idei Revision invitationből lehet ismerős, ez a munkája pedig kóderizmai mellett a grafikusi tehetségét mutatta be: kiválóan eltalált színek, szép kompozíció, és én hajlandó vagyok behúzni előnynek azt is, hogy a poemtoahorse-ra emlékeztet.
Picit megkésve a 3g hiányának, illetve a kötelező lakodalomlátogatásnak hála, de itt jön az Evoke demo compo beszámolóm. Mivel már meséltem a partyról, nem tartok bevezetést. Az original vetítési sorrendre nem emlékszem pontosan, hogy hogyan is volt, de ez nem is baj, mert Gargaj és Teo is result orderben ment, így én is így teszek.
Csak az érdekesség kedvéért: Egy Core i7 lenovo Y50-en néztem a demókat egy NVIDIA GeForce GTX 860M-el szervelve, és a Stroboholics demó kivételével nálam nem szaggatott egyik sem (szóval azért erőmű nem kell hozzájuk!)
Íme, így láttam én az Evoke-os demókat 2015-ben: Tovább…
Az Assembly a 90-es évek végéig fontos szerepet töltött be az Amiga scenén (elég csak a 95-ös Zif-re vagy a Relic-kel 1998-ban duplázó Nerve Axis-re gondolni), minden évre jutott valami színvonalas alkotás, ami sokáig uralta a korabeli chartokat illetve izzasztotta a CPU-kat.
2000-től új éra következett, és száműzték az Amigás demókat a Combined kategóriákba (nyilván mivel a géppel együtt haldoklott az Amiga Scene is), ennek ellenére 2001-ben a Lapsuus a Mature Furk-tól (ex Mellow Chips), illetve 2006-ban a TBL és a Starstruck is diadalmaskodni tudott, ami nem kis fegyvertény volt akkoriban. Ezek után az oldschool kategória felé terelődtek az amigás produktumok, néhanapján sikerült egy-egy nézhetőbb alkotást is összehoznia Britelite-nak, aki a mai napig rendületlenül ontja magából az amigás demókat. Természetesen idén is meglepett minket valamivel, de ne szaladjunk ennyire előre.
Az Amiga 1000-es bemutatásának 30. évfordulója alkalmából a szervezők azzal a nemes gesztussal kedveskedtek, hogy az oldschool compót idén Amiga only versenyként rendezték meg. Sajnos szerintem ez elég későn lett hivatalosan is bejelentve (május végén jött az ezt hirdető dentro), én személy szerint ennek tudom be a még aktív “nagy” csapatok távolmaradását, bár pletyka szintjén már rebesgették korábban is az Amiga exkluzív compót.
Az idő rövidsége ellenére azért elég népes mezőny verődött össze (szám szerint 10 darab induló), és született egy-két kellemesebb darab is, azért a Starstruck trónja nem igazán forgott veszélyben. Vegyük tehát sorra visszaszámlálva a releaseket: Tovább…
