Remélhetőleg igen érdekes témában szeretnék most írni. Aki még nem ismer, hadd mutatkozzam be: Vickey vagyok, 20 éve járok demopartykra és még soha egyetlen egy prodot sem adtam be a demopartyk alkalmával. És ennek nagyon egyszerű az oka: Önbizalomhiány.
15 évesen kerültem bele ebbe az őrületbe, ami azóta csak fokozódik. Eleinte érdeklődtem az iránt, hogy valamit beadjak, de valahogy arra jutottam, hogy egyáltalán nem merem elkezdeni a dolgot. Hozzá sem merek fogni pl. egy rajz/zene programhoz; hogy játsszak vele; kipróbáljam. Az meg pláne nem, hogy a nagy öregektől én segítséget kérjek. Pedig valahol ugyanúgy kezdték mint én, de ők tovább jutottak. Ráadásul nem éreztem azt igazán, hogy én oda tartoznék.
A másik az, hogy azt láttam, érzékeltem, hogy egy-egy rosszabb kiadott produkció után akkora flame-t kap(nak) az illető(k), a tapasztaltabbaktól, wannabe scenerektől, akik csak játsszák az agyukat, és olykor azt sem tudják miről van szó, hogy úgy döntöttem, hogy ebből én nem kérek; én csak látogató leszek, és csak barátokkal akarok találkozni. (Ma már nem így gondolom.) És ekkor minden esetleges próbálkozás egy merő kudarcba fulladt.
De ez megváltozott akkor, amikor azt éreztem, hogy nekem másfelé kell vennem az irányt. Első partym után nem sokkal szerveztem egy 36 órán át tartó kosárlabda maratont a gimiben és ott teljesen elájultam, hogy “Ez az! Megvan, ezt kell csinálnom!!!!!” És vártam a lehetőséget, és gyűjtöttem a bátorságot és a legelső alkalomra lecsaptam, amikor partyhoz szervezőt kerestek. Ez volt Flag 2000, ahol többek között BoyC és Gargaj kezdett. ^_^
Ez az érzés sokáig fennmaradt, hogy én, hogy szervező maradok, ezzel járulok hozzá a demoscene-hez. Mekka Symposium 2001 után ez az érzés fel erősödött. Itt éreztem azt, hogy felszabadult vagyok. Ahogy az évek múltak, ez az érzés nem változott, igaz pár évet ki is hagytam a demoscene-ből.
Igazából a németeknél éreztem, Dojoe és Mog biztatása után, hogy tényleg el akarok indulni egy partyn. Már nem érdekelt, hogy mit fognak szólni a többiek, mert ha esetleg megjegyzésük van (kritikájuk), akkor se olyan hangnemben mondanák, hogy megbántódnék. Mert nem az a céljuk, hogy az életkedvet is elvegyék az embertől, hanem az, hogy minél több produkciók legyenek az egyes partykon. Nem baj nekik, hogy tök kezdő vagy, sőt, örülnek neki. Meg ha elkezdesz velük beszélgetni, akkor akár a fotózási szenvedélyedet is fel tudják úgy tüzelni, hogy hazamész és elkezded bújni a szakkönyveket és a Youtube-os videókat, hogy jobbá tedd magadat.
Lényegében azt kell elérni, hogy megtaláljuk magunknak azokat a módszereket, amik növelik az önbizalmunkat, kis pajzsot növeszteni, hogy el tudjuk küldeni a nem megfelelő embereket, el kell kezdeni a dolgainkat csinálni (program, zene, rajz, fotó stb.) és nem szégyellni segítséget kérni. Ja és nem feladni az első kudarcnál, hanem megrázzuk magunkat, majd tovább megyünk, akkor egy idő után ne csodálkozzunk, hogyha Revision compok-ban fogunk a legnagyobbakkal csatázni.
A következő partym a másfél hét múlva lévő Function 2017 lesz, ott fogok elindulni az életem legelső képével, versenyen. Szerintem lesz folytatás, mert motivált lettem. Találkozzunk ott! :)