Scene.hu

> ki hisz a tudomány mindenhatóságában? nagyon buta
> emberek is tudják, hogy a tudomány nem képes mindenre.

De ha hiszünk a megismerhetőségben, akkor előbb-utóbb mindent fogunk
tudni, ami azt jelenti, hogy mindenhatók leszünk (mi, mint
emberiség). Vagy hol a határa a megismerhetőségnek? Mert ha így
nézzük, akkor a teljes megismerés egyenlő az isteni léttel, azaz
a mindenhatósággal.

> te tudsz a megismerésre jobb módszert? gondolom a TTK-n meg a
> kutatásod során is istenhez fohászkodtatok megvilágosodásért ?

Nem tudom, hogy jobb módszer, de én úgy gondolom, hogy a meditációs
technikákból fakadó megismerés sem egy elhanyagolható dolog.

> Egyébként ha van jobb módszer a tudomány boldogan alkalmazni fogja ne
> aggódj!Kár hogy még nem ismerjük.

Na pont ez az, amiről egyáltalán nem vagyok meggyőződve.

>>Oké, és a megismerésnek mi a célja?
>>(Az meg hogy az egyéneknek mi a célja nem tartozik ebből a szempontból
>>a tudományos >>gondolkodáshoz. Pl. a vallásoknál is papok rájöttek hogyan
>>fordíthatják maguk javára a saját vallásuk tanait. )

>mindig adott helyzettől és embertől függ, nem ? általánosságban
>szerintem ezért nincs értelme beszélni róla. Sok (legtöbb?) tudósnak
>egyébként elég a felfedezés öröme.

Igazad van, valójában okról és nem célról kell beszélni. Helyesen a
kérdés az, hogy mi az az ok, amiért valaki világképet “választ” magának

>>Én egy dolgot értek hit alatt: valami intuitív dolgot, amit valóságnak
>>fogadok el, holott nincs rá egyértelmű bizonyítékom. Tehát abban nem
>>hiszek, hogy a nap fel fog kelni, hanem tudom, mert van rá csomó
>>bizonyíték, hogy ez fog történni, és eddig még minden nap megtörtént, amíg
>>vissza tudok emlékezni. Szóval ezt nem keverném a hithez. Az viszont hit
>>kérdése, hogy létezik-e teljes megismerés, Isten, vagy nirvana.

>akkor ezen az alapon több száz év tudományos tapasztalata miért is smafu
>és nem elég számodra a >racionális hitmegismerésben kiválóan működik? ehelyett a szerinted ez egyfajta
>vallásos hit. :))

Én nem a módszertant vontam kétségbe. A módszertan az egy dolog. Ha a
vallási analógiát vesszük alapul, akkor az egyházaknak is megvan a
maguk módszertana az elméleteik kialakítására. Szóval a módszertan,
ami csak egy tényező, a hangsúly azon van, hogy mit kívánunk vele
bizonyítani.

>>A paradolgok és egyéb határtudománynak nevezett dolgok meg nincsenek eléggé
>>kutatva. Teljesen kiváncsi lennék hány komoly tudományoscikk-közlő lapban
>>jelentek meg erről készült kutatások.

>nem létező dolgokat igen nehéz kutatni. egyébként meg mindenki azt kutat és
>úgy ahogy akar, ez miért is a tudomány bűne, hogy “nincsenek eléggé kutatva” ?
>bármelyik para hívő bármikor, bármilyen kutatást lefolytathat, én boldogan
>várnám a gondolatolvasós, telekinézős, stb kisérletekről szóló pozítív
>beszámolókat. Csak hát ilyenek nincsenek. Mert a jelenségek nem léteznek.
>Ha léteznének a sok futóbolond szted már nem bizonyította volna be és
>lobogtatná a kisérleti jegyzőkönyveket őrjöngve ? :)

Nem feltétlenül természettudományos szempontból érdekesek ezek a
jelenségek, hanem pszichológiai szempontból is. Mert ha nem működnek
ezek a dolgok, akkor miért működik időről időre mégis pl. a
kézrátételes gyógyítás (placebo effekt? de akkor a psziché hogyan
gyógyít?). És ez nagyon nincs kutatva, mert megbélyegzett lesz, aki
ilyesmivel foglalkozik, pláne, ha nem azt hozza ki, hogy ilyen nincs
is. Ez a dogmatikus gondolkodás.

>>Valaki pl. elmagyarázhatná a placebo hatást. Elismert dolog, hiszen kettős
>>vakteszttel dolgoznak ellene, mégse nagyon sikerült eddig senkinek megmondani,
>>mi a mechanizmusa.

>Sok mindent nem tudunk, de ez most mire is lenne érv ebben a vitában?

A dogmatikus gondolkodás következtében nem kutatott dolgokra
sokaságára volt egy példa.

>>Azaz adrenalint termelünk ha megijedünk, de ha adrenalint kapunk nem
>>feltétlenül ijedtség lesz a kiváltódó érzelem. Ez kérdés itt a tudat,
>>vagy akár a lélek kérdéskörét feszegeti. De már megint nagyon tömören
>>fogalmaztam, ha kell kifejtem bővebben.

>józan parszti ésszel is belátható, hogy akció->reakció != reakció->akció

Mondom, hogy tömören fogalmaztam. Ez csak egy példa volt. Gondolhatod,
hogy a valódi probléma nem oldható meg józan paraszti ésszel egy
fórumban, vagy ha igen, akkor a tudomány elbukott. :))

Azért kicsit kibővítem a dolgot: nagyon sok paramétert lehet mérni egy
emberen. A biológia tudománya azt sugallja, hogy az élőlények tulképp
droidok, azaz ha minden részletükben ismerjük egy élőlény biokémiáját,
akkor tetszőlegesen lehet befolyásolni viselkedését ezen paraméterek
állítgatásával. Ez egyébként egysejtűeknél egész jól működik is.
Innen jön az elgondolás, hogy ugyanez a szitu a bonyolultabb
élőlényeknél is, csak több a paraméter. Úgy gondolják a tudósok, hogy
már elég jól ismerjük ezeket a paramétereket. Ezért fogják és
feltérképezik egy gyász miatt depressziós ember paramétereit, majd
amikor már nem gyászol, elmúlt a depije, visszaállítják ugyanezeket a
paramétereket, és az illető mégsem kezd gyászolni. Azaz a robotot
ugyanúgy programozod, de mégis más történik. Ebből most annak kéne
következnie, hogy van más paraméter is. Ez lenne elvileg a tudat avagy
lélek, kinek mi tetszik. És itt ugye azért érezhető egy elég nagy
csuklás a gondolatmenetben.