Scene.hu

Ezt a posztot amolyan rendhagyó partyreportnak szánom. Egyrészt azért, mert a korábbihoz képest is sok személyes töltet és nézőpont fog benne tükröződni, illetve nem fogok törekedni a prodok/compok teljes bemutatására, csak egy ízelítőt fogok adni. Ennek oka pedig az, hogy idén szervezőként is volt szerencsém részt venni a világ legnagyobb tisztán demoscene rendezvényén (innen a még személyesebb nézőpont), másrészt akit ennél részletesebben érdekelnek a konkrét entryk, az legközelebb jöjjön el! ;-)

Revision belül

Aki szervezett már partyt, illetve aki már volt az E-WERK-ben (ez a Revision helyszíne ugyebár), azt gondolom nem lepem meg azzal, hogy egy 1000+ fős partyt megrendezni valami iszonyatos munka. Mivel Reza Esmaili (alias D.Fox) az évek során jó barátom lett, ezért nekem volt némi insider információm arról, hogy hány ember, mennyi ideig bajlódik azzal, hogy mi látogatók nettó három napig minden húsvétkor fergetegesen érezhessük magunkat, miközben a középpontban a kedvenc hobbink (ugye a demoscene-re gondolok!) van.

Mindezek ellenére is oltári meglepetéseket tartalmazott számomra, hogy milyen is egy ilyen demoparty belülről. Először egy pár száraz tény csak felsorolás jelleggel:

• nettó 3.5 napig tart a felépítés (tehát több ideig, mint a party maga!)
• 65 szervező összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy időre, és flottul minden elkészüljön
• 2 db A2-es (sic!) méretű lapra fér rá a felépítési terv, illetve annak pontos időbeosztása
• külön csapat van arra, hogy napi háromszor meleg étellel, itallal lássa el a többi szervezőt, és hogy ők csak az előre meghatározott feladataikra tudjanak koncentrálni
• a vászon amin a vetítés megy 70nm, tehát vetekszik az átlag magyar lakás méreteivel, és csak ennek felépítése, illetve a helyre rakása (konkrétan emelése) az elvisz egy napot
• az előkészítés során elfőztünk egy közepes disznót és egy fél csirkefarmot (150+kg hús), egy kisebb zöldséges kertet, 2-3 zsák gombát, 10-15 liter olajat, 15kg bacont, meg még az apraját
• …

És, hogy mi jellemzi ezt tényleg belülről? Iszonytató profizmus vegyülve a német precizitással. A 65 ember kb. 10 csapatra oszlik fel (áram, network, beam team, compo team, recording team, konyha, infodesk, színpad+vászon+kerítés+keret+stb. építés, security, …), minden csapatnak van egy főnöke, aki koordinál, és egyeztet az egy fő-fő koordinátorral (aki idén styx barátunk helyett Messy volt, mert Styx nem kapott szabit [meglepő de még egy ekkora német partynál is vannak ilyen mindennapi problémák]). A munka tempójáról ízelítőként csak annyit, hogy mi a konyhában általában minden nap 6-7 között kezdtünk, de volt olyan nap, amikor 15:30-kor tudtam először leülni. (ezt csak azért mesélem el, hogy kizárjam annak eshetőségét, hogy valaki azt gondolja, hogy azért tart ennyi ideig a felépítés, mert közben megy a szájtátás, meg a lébecolás).

Ezt a fajta hihetetlen szervezettséget nagyon jó volt nézni, rengeteget lehetett belőle tanulni, de ami még hihetetlenebb volt, az az ott lévő emberek motiváltsága, küldetéstudata. Ők tényleg hisznek benne, hogy a legjobb partyt szervezik a világon, és hogy ezt nekik csinálniuk kell. Ez mind párosul valami hihetetlen örökös fejlődni akarással. Tényleg egyszerűen hihetetlenül jó egy ilyen környezetben dolgozni. Igyekeztem jó pár dolgot hazahozni ebből pici képzeletbeli hátizsákomba (a másik így is 40 kg volt, nem tömtem volna tovább), és meg fogok próbálni jó pár dolgot beépíteni a Function-be, illetve a magyar scene-be.

Viszont ennek a dolognak van némi árnyoldala is. Először is, az egész kicsit személytelenné válik azáltal, hogy mindenki csak a munkájára figyel. Némi értelmes beszélgetésre vacsora környékén számíthatna az ember, de eddigre mindenki rettenetesen fáradt, vagy rohan, hogy még be tudja fejezni az arra a napra esedékes munkáját, mert van némi csúszás. Emellett picit érződik az is, hogy van hátránya is annak, hogy mindig fejlődni akarnak, mindig ők akarnak lenni a legjobb és a legnagyobb. Picit olyan erőltetetté vált az egész. Picit olyan izzadtságszagú, mivel már olyan magasra teszik, tették a lécet, amit már nem fognak ő maguk sem megugrani (és személy szerint én ezt idén már kívülről is érzékelhetőnek láttam a rendezvény alatt). Úgy tudnám egy mondatban jellemezni, hogy hiányzik belőle a “joy”. És ezt én semmiképpen nem szeretném ha elveszne a magyar scene-ről (a Function-ből meg, ha erőm engedi, nem is fogom hagyni)

Szóval nem mind arany ami fénylik, de összességében egy nagyon nagy élménnyel és tapasztalattal lettem gazdagabb. És ha a családi és munkahelyi elfoglaltságaim engedik, akkor jövőre is tervezek visszatérni a szervezők közé.

Három dolgot emelnék még így ki a végére. Egyrészt nyilván vannak olyan csapatok, akiknek a munkája leginkább a party alatt intenzív. Ilyen például a Charlie és Gasman által képviselt recording team, akik gyakorlatilag a teljes party ideje alatt egy szobában kuksolnak vintage hardverek között, csak azért, hogy a látogatók tökéletes minőségben és fagyás/bug/technikai probléma mentesen élvezhessék az old school compókat. Magam részéről megemelem a kalapom előttük! És nyilván valóan nem csak azért, mert kb. a teljes partyjukat feláldozzák ezzel ennek a célnak az oltárán, de kb. az ő teamjük az egyetlen a világon, aki ezt meg tudja csinálni, mert ennyire senki más nem ért ezekhez a masinákhoz. És ezzel el is érkeztünk a másik témához, amit még említeni akartam, és ez a nélkülözhetetlen emberek listája. Tetszik vagy sem, de nem csak entryk nélkül nincs party, de organizerek nélkül sem. Ezért az organizerre illik úgy tekinteni, mint egy nem pótolható, drága és becses erőforrás. Ám még köztü(n)k is vannak kivételesebb emberek, akik valami nagyon különlegeset tesznek le az asztalra (általában nagyon régóta, mert a tapasztalat ugye nem könyvekből jön…). A német scene-n, illetve az easter partyk esetében két ilyen kitüntetett ember a Kb meg a Chaos. 20 éve szerveznek ilyen rendezvényeket, és ezért most a színpadon ki is lettek tüntetve. És ha jól láttam/érzékeltem (nyilván nem az ő csapatukba dolgoztam, ezért csak percepcióim, illetve megérzéseim vannak) akkor leginkább nem az évek száma miatt járt nekik a tiszteletadás, hanem amiatt, hogy tényleg valami nagyon egyedit és különlegeset tesznek le az asztalra, miközben rengeteget embert vonzanak, motiválnak ezzel. Ha magyar scene-vel szeretném ezt valahogy párhuzamba állítani, akkor nekem Pasy barátom ugrik be tökéletes párhuzamnak, aki nem csak azzal büszkélkedhet, hogy idén már 22. éve gyárt demókat, de azzal is, hogy nem tudnék megnevezni még egy olyan embert aki akár csak hasonló tapasztalattal rendelkezik party+compo szervezés kapcsán. Nélküle gyakorlatilag a Function elképzelhetetlen lenne. Na ilyen nekik a két régi Farbrausch-os arc, és jó látni, hogy vannak ilyen emberek a scenen. Ők a “nélkülözhetetlenek”. Ezt csak azért említem meg ennyire részletesen, hogy innen üzenjek a mai ifjúságnak (igen Musk, Citrus, Terenc, stb. rátok is gondolok :-) ), hogy ti is lehettek ilyenek, sőt kell is, hogy közületek páran majd ilyen emberré váljanak (különben gondban lesznek a jövő partyjai), de az nem fog máshogy menni, csak ha már most elkezditek csinálni, tanulni, és ugyanúgy a minőségre törekedni (na meg elfeledni az AMD-t :-) ).

Végül, de nem utolsó sorban, ami igazán bearanyozta az idei easter party élményemet, az volt, hogy Vikivel végre le tudtunk ülni normálisan dumálni, és nem a három éve tartó feszült “hanemszólunkegymáshozazajó” történetet folytattuk. De hát erre is jó a party szervezés, meg a scene, hogy barátságokat kovácsol… KÖSZI VIKI, remélem nemsokára találozunk magyar partykon is!

Összességében jó volt, nagy volt, fárasztó volt, ha tudok visszatérek.

Revision kívül

Mint ígértem, itt csak szemezgetni tervezek a dolgok közül időrendi sorrendben, egyrészt mert a többség vagy ott volt, vagy látta stream-en, hogy mi történt. Ha meg nem, ugye akkor tudjátok mi a teendő jövőre!

Első körben a már említett “fáradtság”-áról írnék a rendezvénynek. Ez nem csak ott volt tetten érhető, hogy idén túl hosszú volt a jingle, és “negyvenhatodjára” már az agyunkra ment (főleg, hogy Moqui barátom ígérete ellenére sajnos egyáltalán nem tudott megújulni, mint host), de idén először volt érezhető egy picit a “magyarpartyeffekt”, ami azt teszi, hogy csak vasárnap lett tele a placc. Első két nap Vincenzóval azon tanakodtunk, hogy vajon csak mi látjuk üresnek a placcot vagy tényleg kevesebben vagyunk, de a partymeister regisztráció számok is csak vasárnapra ugrottak fel az elvárt 700+-os szintre, így erősen bizonyítottnak látszik a megérzésünk. Ettől még nyilván nem volt pici a party, de reménykedünk benne, hogy jövőre újult erővel, vagy valami változtatással csapnak bele a lecsóba.

Az első jelentősebb esemény a megnyitó után a már hagyománynak mondható Meteoriks díjátadó volt (amit idén meglehetősen felfokozott figyelem vett körül a hiányzó 64k kategória miatt, részletekért javaslom a pouet fórumot). Én a magam részéről sohasem titkoltam, hogy nekem egy olyan műfajban, mint a demoscene, ahol a party-n mérettetik meg magukat az alkotók, ott eléggé furcsa és felesleges is egy ilyen “zsűrizős” díj, de mivel vannak emberek akiknek ez a demoscene “oszkár”, ezért nyilván sokaknak fontos. Lement annak módja szerint. Öltönyben, vontatottan, a közönségtől lelkesedést várva. Olyan volt, amilyen szokott. Számomra az egyetlen érdekes dolog innen az volt, amit már meg is írtam nektek, hogy a magyar CNS csapat elhozott négy jelölésből három díjat, amiért óriási gratuláció jár nekik, és reméljük tesznek még ilyen szobrokat a polcukra ők is, meg más magyar alkotók is! És volt egy valóban élménnyel teli és vicces momentum is ebben az egészben. 0x4015 iderepült Japánból (ha jól tudom életében először volt külföldön, de EU-ban biztosan), hogy átvegye a 3 jelölésből megnyert kettő díjat a tavaly TokyoDemoFest győztes 2nd Stage Boss nevű 4k intrójáért, és az amit ő leművelt a stage-en, azt hiszem azt hívják kultúrsokknak. Valami tündéri volt, hogy mennyire zavarban van, és mennyire sok neki ez a fajta kulturális különbség. Remélem jön még Európába, és lesz még alkalmam beszélni vele!

Shader showdown. Na szerintem ez az egyik része a partynak, ami leginkább meg kéne, hogy újuljon. Egyrészt LJ sorozatos győzelme legalább annyira unalmas már, mint anno a Musk hegemónia volt, másrészt nem nagyon tudnak a jelenlegi szabályok mentén már fundamentálisan újat hozni a színpadon. Én a szervezők helyében megfontolnám, hogy komolyabban belenyúljak az egész lebonyolításába. Egyik legjobb inputot pont Gargajtól hallottam, aki azt javasolta, hogy ne a default Bonzomatic tunnellel, hanem egy alap normális raymarching engine-el kezdhessenek az alkotók, és úgy jobban tudnának a 3d-re, meg a szórakoztatásra koncentrálni. Emellett biztosan lehetne más dolgokon is változtatni. Egy biztos: kell, mert ez így már sajnos nem igazán szórakoztató a tömeg nagy részének. Ja és még egy megjegyzés: olyan embert kell ide kommentárnak megkérni, aki nem fapofával, és fanyalogva közvetít, mint Herr Chaos, mert az nem segít sem az alkotóknak, sem a közönségnek. De hát ők a Revision. Majd megoldják.

Zenek és koncertek. Erről sajnos azért nem tudok igazán érdemben nyilatkozni, mert nem vagyok zenész, ezért a zene compok alatt nekem mindig 5 zene után “tele lesz a fülem”, másrészt idén volt is dolgom elég, ezért nem néztem (na meg itt nem volt annyira kontrasztos a mezőny, mint a Demobit-en, ahol volt a Gargaj féle D&B [breakbeat – a szerk.], meg a “többi”). A koncertekről annyit, hogy az embernek idén már tényleg az volt az érzése, hogy “mindegy, hogy mi szól, de ha techno az a legjobb”. Német party effektus, ha progresszív techno szól, akkor ott tombol 300-500 ember. Wafel-el, meg pálinkával élvezhető, de nem hozott idén (sem) semmi maradandót.

ASCII. Na végre az első olyan esemény volt, ami megmozgatta a szívem. Az ASCII műfajt, valaki vagy szereti, vagy nem. Én az előbbibe tartozom, mert ha jól komponált, akkor nem csak szép, de mindig egy nagyon jó storyt is elmesélnek ezek a képek. Idén ami igazán lázba hozott, az az, hogy az első három helyezett (sorrendben H7, Luisa, Necro alkotásai) annyira kiemelkedett a mezőnyből, hogy valami bődület. Mindig lenyűgöz, hogy ebben a kategóriában, ezekkel a limitált eszközökkel miket tudnak alkotni. Gratula nekik innen is!

Animation. Hát az animation az még inkább ízlés kérdése, mert itt sokszor vicces(nek szánt) videókkal találkozik az ember, ami vagy átmegy, vagy nem. Mi is próbálkoztunk “Wir sind lengyelek?!” név alatt valami ilyesmivel, visszaadni a Revi konyha hangulatát, de mivel most először használtam ilyen kamerákat, illetve valljuk be, rengeteget bénáztam vele, ezért még a profi Ágoston művek féle vágás és Denitro féle remek muzsika sem menthette meg az utolsó helytől. Viszont volt itt előkelőbb helyen végzett magyar induló is. Unreal ötödik lett a 25 years című egyvelegével, ami lényegében némi chill zenével és animációval tálalja az ő rajzait és alkotásait az elmúlt 25 évből. Innen szeretnék üzenni: “Csabikaaaaaaa! Az 30. évfordulón egy üveg whiskyre a vendégem vagy!”. Bár nem magyar vonatkozású alkotás, de innen is gratulálunk Argasek barátunk második helyezéséért, aki tökéletesen kombinálta az IKEA lámpáit, virágcserepeti némi posteffekttel, és jópofa demoscene related szövegekkel! Szép munka!

Paintover és modern graphics. Ha már emlegettük Unreal testvér munkásságát, akkor még két eredmény ami hozzá köthető. A paintoverben a partyhangulattal feltöltődött barátunk gyakorlatilag felmosta a mezőnyt a többi indulóval, de a modern gfx idén annyira erős volt, hogy a rajza sajnos csak ötödik helyre volt elég (amiért utólag is átkozom magam, mert ezt jósoltam neki. legközelebb csak első helyeket jósolgatok! :-) ). Mindenesetre hatalmas gratula ide ezekért is!

PC 4k. Ezzel a compoval egyetlen egy probléma volt. Az, hogy annyira gyomorszájon vágott minket az a minőségű és mennyiségű entryáradat, ami itt volt, hogy után a PC64k-ra alig tudtunk figyelni. De tényleg, nekem konkrétan a 64k-kat újra kellett néznem még aznap a gépemről, hogy jól megformált véleményt tudjak alkotni. És ennek az oka, hogy amikor lement a Final Stage (a már említett remek japán 0x4015 alkotó által prezentált entry), és azt hihettük volna, hogy ok, akkor most compo vége, na akkor indult csak el igazán, és még tartott 20 percig. Azt hiszem még egy pár évig emlegetni fogjuk. Az egyetlen problémám csupán az első helyezett, mert érzésre ezt már 2-3x láttuk, de hát ez a szép ebben ugye. A nép dönt! :-)

PC 64k. Ezt úgy mindig meg kell említeni, mert egyrészt mindig ott van a CNS és alkot valamit, másrészt hagyományosan ebben a legerősebb az egész Revision. Idén egy nagyon szokatlan, ám annál izgalmasabb compot kaptunk az alkotóktól. Az szokatlanság oka az, hogy minden hagyományosan “nagy” csapat, picit kísérletezősre fogta az idei évet. A CNS például idén is külső forráshoz nyúlt ihlet gyanánt (Zoom egy Aldo Aréchar videoklipp vizuáljából merített), valamint Gargaj sem az általa “megszokott” dallamot hozta. Bevallom én jobban szeretem, ha Mr. Darkmaster nyersebb és zúzósabbat komponál, de a tavalyi Darkness-hez, illetve a két évvel ezelőtti OC blockbuster-hez képest egy sokkal könnyedebb contentet kaptunk. Be is húzta a második helyet annak rendje és módja szerint. Én még nagyon szerettem az idei Approximate entryt (nálam simán dobogós helyet érdemel), és a Logicoma is nagyot alkotott. Akinél picit időhiányt éreztem most, az a Mercury volt az Off-al, ami így csak a hetedik lett, de bár csak ennyire “gyenge” entrykkel lenne tele minden versenyszám! De a legnagyobb meglepetés, és ami miatt ez számomra a legkedvesebb compo az idei Revision-ről, az hogy a Poo-Brain elhozta az első helyezést. Ami valami iszonyatos fejlődést jelent azoktól az arcoktól, akik két éve Evoke-on még csak Unity demót adtak be. Szerethető entry, és mega gratula a srácoknak. Az egész party koronája volt ismét a PC64k.

PC 8k. Hagyományosan ez a compo nem annyira népszerű egyelőre, még nem annyira találták meg benne magukat az alkotók, de mivel a cikkíró önző, és reklámoznia kell a saját party-ját, ezért megemlítésre kerül, hogy Bali ^ Power Rangers jóvoltából ebben a compoban debütált az idei Function invite .MY_NAME_IS_SAM névvel, ami 29 ponttal maradt le a dobogóról, de nekünk a szívünk csücske. Nem csak azért, mert Bali vette a fáradságot, és 6.5k-ba beletömte az áramkörös vizuált egy fullosan éneklő beszédszintivel (ő SAM ugyebár), de azért is mert megmutatta, hogy milyen irányba érdemes kitolni a 4k határait. Hatalmas köszönet és gratula a negyedik helyért! (ugyanitt lehet jelentkezni azoknak a fanyalgóknak, aki szerint ők jobbat tudnak ennél, jövő évi FN invite még kiadó ;-) ).

Demo. Én tradícionálisan nem szeretem a Revision demo compot, de ami idén volt az kb. a botrány kategória. A két részes 1.5 óra első fele, az kb. üvölt azért, hogy “ELŐZSŰRI!?”. Bevallom, hogy nem értem a Chaos meg a Franky duót, hogy ha évekkel ezelőtt két (pont kér magyar…) entryt “ki kellett dobni mert különben hosszú lenne”, akkor most ezt a fél vödör low quality szemetet entryt miért hagyták benne. Én úgy kb. 16-17 entryt hagytam volna meg a 26-ból, és az is kontrasztos (bár tudom, hogy ez nem 1:1 összemérhető), hogy a győztes demó pontszáma éppen csak megverte volna a hetedik Off-ot a 64k kategóriában. Na de a lényeg: 23. LAL + Feryx művek qbparty invit 14. helyen végzett a magyar, román, szlovák Solitude nevű produkció by AC, 9. lett BoyC és Slyspy duo a következő Rainbow Clash iterációval.

Végezetül annyit, hogy ha kihagytam bárkit, aki magyar vonatkozású, akkor előre is elnézést kérek! És mivel Teo mestert mindig kihagyom, de cserébe az ő kategóriáihoz még annyira sem értek, mint ezekhez, ezért itt emlékszünk meg az ő munkásságáról: streamed music 8. helyezés, illetve Amiga Intro második helyezés. BIG BIG GRATULA (és remélem most nem hagytam ki egyik entrydet sem ;-) ). Valamint Hermit és Vincenzo mester SIDROK invite-ja volt 6. az Oldskool demok kozott. GYERTEK REVISION JÖVŐRE! De addig is: qbparty két hét múlva, lesz Árok augusztusban, Function szeptember második hétvégéje (szokásos), lesz Solskogen, Evoke, TRSAC. Menjetek külföldi partykra is!