Angliában kevesebb demóparty van, mint Magyarországon. Konkrétan egy, a Sundown. Idén a szervezők bejelentették, hogy ebben a formában jövőre nem lesz demoparty, amitől volt az egész eseménynek egyfajta melankolikus beütése. [De mégis lesz. – a szerk.] Ezért is határoztam el, ha már itt vagyok az országban, elmegyek a partyra. Aki volt már Function-ön, Revision-ön, és kialakított egy képet magában a partykról, annak Monty Pythonosan csak annyit mondok: ez teljesen más.
Először is a party helyszínén semmi nem jelezte, hogy az épületben bármilyen esemény is lenne. A gugli térkép és a party honlapja máshogy nevezte az épületet és csak a kiszűrődő zenéből sejtettem, hogy jó helyen járok. A kapuban nem volt senki, aki ellenőrizte volna, hogy átutaltam-e a belépőt. Karszalagot nem osztogattak, a kivetítőn sem ment semmi információ. Egyetlen poszter vagy szórólap sem volt az egész teremben. Egyedül a királynő képe díszelgett kint. Még szemetest sem raktak ki. Körülnéztem, de a szervezőket nem tudtam megkülönböztetni a látogatóktól.
Azért kerestem egy szervezőt, hogy elmondjam, itt vagyok. Ruairi elég elfoglalt volt, de azért a wifi jelszót meg tudtam tőle szerezni. A party rendszer még nem élt, úgyhogy nem sok mindent tudtam csinálni. Pontban éjfélkor lelőtték a zenét, akkor mindenki kivonult a szabadba dohányozni. Az eddigi partykon, ahol voltam, külön szabály szólt a tudatmódosító szerek alkalmazásáról. Ez a szabály itt, hogy is mondjam, hiányzott.
Másnap megnéztem a városkát és azt kell mondjam, ez tökéletes választás volt. A tengerpart csodaszép, még az itt lakók is áhítattal csodálják reggelente a látványt. Amikor csak tehettem, itt sétáltam. Idő volt rá bőven, mert a délelőtt egyetlen rendezvény sem volt. Délután, jó angol szokás szerint, kvíz ment, ahol értelmetlen kérdésekre kellett humoros, meghökkentő válaszokat adni, majd a nézők szavazhattak, melyik játékos válasza tetszett nekik. A legtöbb hülyeséget kiagyaló pedig nyert.
Szabadtéri tevékenységnek ott volt a floppy hajító bajnokság, ahol nem csak az számított, milyen messze tudjuk eldobni a kis lemezt, de az is fontos volt, hogy közben a fákat is elkerüljük.
A kompók a kis partyk színvonalát hozták. A közönség gyorsan bemelegedett és megszaporodtak a vicces bekiabálások, a látottak kommentálása. Az egyik oldschool release lejátszásával problémák voltak, ami a menetrend csúszását okozta. Deathboy koncertje ezért negyed órára zsugorodott az éjféli határidő miatt.
A partynak viszont még távolról sem volt vége. Lementünk a tengerpartra és elkezdtünk tüzet gyújtani. Nemsokára egy laptop és egy hordozható hangszóró segítségével életre kelt a zene. A tűz keltette füstben zöld lézerek feszültek a fejünk felett, míg egy másik lámpát a hatalmas homokfalra irányítottak, ami még a dinoszauruszok korából maradt ránk.
Hordozható gázrezsón szalonnát sütöttek, amit két fél zsemle közé raktak és osztogatták mindenkinek. Már csak egy sámán hiányzott, hogy teljes legyen a rituálé.
Utolsó nap a pakolásé volt a főszerep. Közben egy másik fajta kvízt játszottak, ahol a feltett kérdésre a játékosoknak egy hazugság választ kellett adni, majd az összes válasz közül kikeresni az igazit. Aki több embert vert át válaszával, az nyert. Ha eltalálta a jó választ, plusz pontot kapott.
Az eredményhirdetés gyors volt, mert a nyeremények nem érkeztek meg. Mindenki kapott egy baráti kézfogást. Annak ellenére, hogy egyetlen kuka sem volt kint, még harmadnap is csak elvétve láttam szemetet és a WC sem úszott a vízben. Ez is meglepetés volt számomra.
Összességében igen különleges party volt. Sokáig nem is tudtam, mit gondoljak róla. Demópartynak elég szervezetlen volt, de spirituális utazásnak tökéletes.
nice