Scene.hu

Jay Miner – az Amiga atyja

Jay Miner (1932 május 31 – 1994 június 20)
forrás: Amiga User International / 1988 Június
http://www.amigahistory.co.uk

Az Amiga atyja, az ember, aki a legtöbbet adott az Amigához a kezdeti fejlesztéseivel, exkluzív interjút adott az A.U.I.-nak (Amiga User International), melyben elmondja, hogyan született meg a gép neve, elmond egy pár dolgot arról, hogy majdnem nem lett semmi az egészből, és előrejelzi, ami jönni fog.
Hat hónapot végeztem az Electronics Technician Schoolon, majd három évig voltam Coast Guardban az Észak Atlanti Időjárási Felügyeletnél, ahol radarokat, rádiókat és a kapitány hi-fi-jét javítottam. Így indult az elektronika iránti érdeklődésem. Ezután mérnöknek tanultam. 1958-ban diplomáztam generátor és szervómotor – tervező mesterként.

Az első dolog amire felkértek a diplomázás után, hogy készítsek egy computervezérlő konzolt videóképernyővel. Tranzisztorok áramköri és logikai tervezését kellett megtanulnom abból a kevés könyvből, ami akkoriban hozzáférhető volt. Ez egy előny volt, miközben azokban az időkben könnyen lehettél egy könyv kiolvasása után a témakör profija.

1964-ben elmentem a General Micro Electronics-hoz dolgozni, az első “spin off in Fairchild” -nak szentelt exkluzív MOS chipekhez. Itt is könnyű volt profivá válni, mivel ez a terület annyira új volt. 64 regiszter-chipet és a világ első MOS számológépét terveztük meg 23 custom chippel.

1974-ben, 10 évvel a számológép után óra és computer chip tervezéssel foglalkoztam sok különböző chipgyártó cégnél. Az Atari ekkor indult és chip-tervezőre volt szükségük. Barátom, Harold Lee az Atarinál volt és bemutatott Nolan Bushnell-nek, az Atari alapítójának. Harold készítette el a chipet az első videojátékhoz és Nolan Bushnell engem kért fel hogy készítsek egy chipet a 2600-as rendszerhez. Lehet, hogy tudod milyen sikeres lett a 2600-as, vagy ahogy nevezték, a Video Computer. Így 1977-ben felkértek hogy tervezzem meg az új Atari 400/800-as számítógépeket. Én vezettem ennek az új gépnek a tervezését, a chip designt, és ez is hatalmas siker lett.

1979-ben az Atarinál olyan döntést hoztak hogy letudják az összes fejlesztési költséget az első produkciós évben. Ez elegendő volt, hogy elég profitjuk legyen ahhoz, hogy kifizessék a mérnököknek és programozóknak ígért bónusz összegeket. A vezető programozó Larry Caplin volt. Később ő és egy tucat programozója kiváltak, hogy elindítsák az Activisiont.

Ez volt a régi Atari végének kezdete, de én tervezni akartam egy Motorola 68000-es processzorra épülő gépet, hogy versenyezzünk az Apple-val. Az Atari azonban úgy döntöttt hogy nincs szükségük újabb számítógépre. Úgy döntöttek nem fizetik ki a mérnököknek ígért bónusz pénzeket. Így én kiléptem majdnem minden mérnökkel és programozóval együtt. Ezután az Atari szemétre való cardridgeket kezdett gyártani abban a hitben hogy a nagyközönség majd megveszi azokat. Őket hibáztatom az összeomlásért. Megjósoltam a bukásukat a videó játék üzletben, ami pár év múlva be is következett.

A következő három évet a Zimast nevü chipgyártó cégnél töltöttem speciális számítógépek fejlesztésével pacemakerek számára.

1982-ben Larry Caplin felhívott és azt mondta hogy elégedetlen az Activisionnal és kérdezte hogy ismerek-e valakit, aki pénnzel tudná segíteni, hogy elindítson egy új céget. A legtöbb ember nem tudja, de Larry Caplin indította el az Amigát, holott akkor még nem ez volt a gép neve. Bemutattam Larry-t Bert Braddock-nak, a főnökömnek a Zimastnál, mert ő ismert lehetséges befektetőket és tudta hogyan lehet üzleti tervet készíteni. Ő bérelt egy irodát Santa Clara-ban és talált egy vezérigazgatót, a Tonka Toys marketing-igazgatóhelyettesét, Dave Morse-t. Larry elkezdte tervezni a játékokat, én a chipeket, a Zimast gyártotta a chipeket és mindannyian boldogoltunk is volna. De a dolgok nem mentek elég gyorsan Larry Caplin számára, így ő kilépett, hátrahagyva az irodákat, az üzleti tervet és a finanszírozást. Megvolt a pénz és a vezérigazgató, de nem volt programozó és mérnök. A befektetők még mindig egy videójáték céget akartak, ezért Dave Morse megkérdezte tőlem, hogy elfoglalnám-e Larry Caplin helyét. Ez a Zimast elhagyását jelentette. Dave Morse volt az igazgató, én igazgató-helyettes.

Már évek óta akartam építeni egy szuper személyi számítógépet a Motorola 68000-es mikroprocesszorára alapozva. Az Atari megakadályozott ebben, de most eljött az én nagy lehetőségem. Amíg eladható egy lebutított low-end gépként videójátékokhoz, Dave Morse és a befektetők boldogok. Amíg végtelenül bővíthető, mint egy magas szintű otthoni személyi számítógép, én is boldog voltam. Az én célom az volt, hogy létrehozzak egy olcsó számítógépet, melyen jól futnak repülőgép-szimulátorok. Egy barátom a Singer Link-nél, Al Pound, megmutatta nekem az igazi millió dolláros szimulátorokat és én le voltam nyűgözve. Kellett nekem egy ilyen olcsó verzióba, hogy otthon lehessen gyakorolni.

Olvastam a blitterekről egy szakfolyóiratban, ez ideális és olcsó útnak mutatkozott animációk, mint a repülőgép-szimulátorok megjelenítésére. Mivel a jó hang is fontos lett, a játékok és a szimulátorok számára is, beletettünk 4 egymástól független DMA hangcsatornát.  Dave Morse felvett pár beszerzöt, gyártót hogy elkezdjék a videójáték üzletet és a joystickokat, joyboard-okat és játék-cardridge-ket tervezni, miközben én egy technikai csapatot toboroztam a chipek tervezéséhez. Ez azt jelentette hogy a korai AMIGA ténylegesen két részre volt osztva. Az egyik rész a videójáték üzletet, joystickokat, joy board-okat és játék-cardridge-ket készítette, ez a cég fele volt. A cég másik fele a háttérben velem együtt a chipek tervezését végezte ehhez az új számítógéphez. Egy pár vázlatot rajzoltam a gép külsejéről, IBM stílusú dobozokat, sok kártyahellyel, és nagy IBM billentyűzettel. Dave Morse-nek saját ötletei voltak hogy hogyan kell  kinéznie egy számítógépnek, és elfelejtette hogy a kártya slotok túl drágák lennének a géphez amit el szeretne adni.

A legnagyobb sajnálatomra nem mentünk az IBM után a kezdetektől. Tudom, hogy furcsán hangzik. De az IBM ekkor a PC piacon nagyon sebezhető volt, nem voltak színek vagy hang, és csak 640Kb memóriát tudott megcímezni. Nekünk egy sokkal jobb gépünk volt, egy sokkal jobb processzorral.

Dave Morse ragaszkodott –inkább a befektetők hatására- hogy hozzunk létre egy játékra alkalmas gépet, amilyen olcsón csak lehet, holott az akkori gépek – mint az Apple és az IBM kártya-slotokkal rendelkeztek. Ez visszatekintve egy jó döntés volt, mivel a Commodore akkoriban nem volt érdekelt high-end gépekben, így nem vette volna meg később az Amigát. Úgyhogy elkezdtük tervezni ezt a szuper grafikus számítógépet négy blitter-csatornával, nyolc sprite-tal és négy hangcsatornával, mely kitűnt a videójáték piacon.

A joystick és cardridge részleg (ami az Amiga egyik fele volt) gyorsan veszteséges lett. A gép még megvásárolható volt, mint személyi számítógép és a munka folytatódott, de jópár anyagi megkötéssel. Úgy látszott, mintha minden beszállítónak tartoztunk volna a városban.  Jelzálogosítanom kellett mindenemet amim volt, hogy megfeleljek a vállalat dolgozóinak. Steve Jobs az Apple-töl többször átjött megnézni minket, de sosem tett ajánlatot hogy segítsen nekünk. Úgy érezte hogy túl sok a hardwerünk, miközben az mind 3 chipbe volt integrálva. Az Atari akarta használni a chipjeinket a computereihez és kölcsönöztek nekünk némi pénzt, miközben a licencszerzödésröl tárgyaltak. Éppen ebben az időben vásárolta meg Jack Tramiel az Atarit.

Akkor „arra jött“ a Commodore és megvette az Amigát és megmentett minket. A Commodore nagyon jó volt az Amigának a kezdetekben. Sok fejlesztést végeztek, amiket mi is szerettünk volna, de nem voltak meg hozzá a forrásaink hogy befejezzük. Az Amigának eredetileg csak 320 színe volt 640-es módban. Segítettek, hogy 640-es módban is full color legyen. Kifizették a hitelezőket, a béremet és egy csodálatos épületbe tettek minket Los Gatos-ban. A legnagyobb meglepetést 1984-ben okozták, amikor az egész céget, feleségestől elküldték egy nagy Amiga-indulási partyra New Yorkba a Rockefeller Center-be. Micsoda parti volt, szmoking, champagne… ez mind csak egy computer indulása miatt. Tényleg remekül megcsinálták. Nekem egy gép indulásakor – és ez volt a harmadik gépem – a legtiszteletreméltóbb dolog látni, hogy a software-profik mit hoznak ki belőle évekböl később.

A Hold and Modify (HAM) tulajdonság már az NTSC konverzióval a chipeken volt. A HAM-ot majdnem teljesen levettem a chipekről mivel nem volt jól használható RGB színekkel. Nézd meg mit csinált a Digiview a HAM-mel. A másik dolog, ami nekem tetszik, az a fejlesztő szoftverek designja, mint amit Tomas Rokicki csinált és a Blitlab nevű tool. Ez egy egér-vizuális vezérlőpanel a blitterhez. A blitter és a vonalrajzoló vezérlőregiszterek megjelennek a TV képernyőjén mint egy memóriatérkép. Ez megmutatja, mit csinálnak a különböző blitter parancsok. Azt is megmutatja, ha egy nem megengedett memória mozgatást próbálsz csinálni. Az ilyen dolgok nagyszerűek.

Mi történt az Amiga céggel?

Hát ez egy szomorú történet. Mint tudjátok, a CBM igazi anyagi problémákba került miután átvette az Amigát. A C64 eladása visszaesett, a Plus/4-esen és más gépeken, amik a Tramiel időkből maradtak, veszteségeik voltak. Az Amiga nem tört olyan gyorsan előre, ahogyan azt ők szerették volna, miközben annyit adtak el kezdetben, mint a Macintosh. Nem lett volna elég eladás ami a kiadásaikat fedezte volna. A bank ragaszkodott hozzá hogy a Commodore csökkentse a kiadásait. Ez keményen bevágott a mérnöki épületbe Westchesterben és az Amigánál is Los Gatosban. Westchesterben a mérnökök 70%-át (kb. 50 ember) elküldték, de hasonlóan az Amigánál is, ahol csak 10 embernek kellett mennie. Az emberek elkezdtek híreket terjeszteni és elmenni, de a Commodore maradt a tervénél, amíg nincs emelkedés, nincs változás. Egy ilyen korlátozott emberi erővel menedzseltük az 1.2-es szoftver befejezését és a custom chipek revizált szettjét az Amiga gépek következő generációjához.

Az Amiga csinálta mindezt, nem a Commodore

A Commodore végül bezárta Los Gatost. Reálisan nézve be kell valljuk hogy Los Gatos egy nagyon drága hely volt. 25-50% -al kellett többet fizetnünk, hogy jó embereket kapjunk. És a négyzetméter ár is kétszerese volt, mint amit a Commodore Westchesterben fizetett. A Commodore-nak nem tetszett hogy egy halom pénzt fizessen azért, hogy az Amigát támogassa, miközben a német és westchesteri design teamjeik képesek olcsóbban, gyorsabb gépeket tervezni. Ezek a csapatok ígéretet tettek hogy az 500-ast és a 2000-est szeptemberre elkészítik. 1986 szeptemberéről beszélünk. Mindkét gép azokat a chipeket tartalmazta, melyeket az Amiga 1000 tartalmazott. De így is egy évvel le voltak maradva. A Commodore lecsökkentette az 1000-es vonal költségvetését. Szerintem azért, mert nem akarták hogy az olcsó 1000-es a westchesteri 500-assal versenyezzen. Feladták a Los Gatosban készülő 1986. júniusban már majdnem kész eredeti 2000-est. Azért, mert három helyett csak két IBM slotja volt és az Amiga slotok nem voltak eléggé kerekek mint az IBM kártyák. A Commodore úgy ítélte meg hogy az 500-as és a német 2000-es 1986 szeptemberére kész lesz. Így aztán minek reklámozni az 1000-est ha nemsokára már úgysem lesz? Így egy egész évet elvesztegettek Amiga reklám és PR nélkül, nem nyomták az 1000-es eladását. De az IBM és az Apple kihasználta ezt az évet, előnyükre. Ezek már színekkel és hanggal rendelkeznek és egyre közelebb kerülnek a multitaskinghoz. Nem tudom elmondani mennyire mérgessé tesz, látni hogyan bánnak az Amigával. A reklám amit csináltak abszolút szörnyü volt. Öreg emberekböl kisbabák lettek és gyerekek versenyeztek versenyautókkal. Kísérteties volt. Aztán egy egész év reklám nélkül. Elveszítették a kereskedőket és a legrosszabb, hogy minden nyilvános tudatosságukat is. Boldog vagyok, hogy azt mondhatom hogy a dolgok most jó irányban változnak. Most az 500-as és a 2000-es gépünk van.

Mi következik?

Mindenki egyetért abban, hogy a következő lépés a nagyobb felbontás, gyorsabb processzor, több grafikus meghajtó és több memória. A nagyobb felbontás alatt 1024-et értek. A processzorok valószínűleg a Motorolától lesznek. A több memória nyilvánvaló és egyre jobb és jobb szoftverek lesznek.

„Video RAM“

A Commodorenak van egy nagy felbontású chip-szettje az Amigától, amin én is dolgoztam Los Gatosban. Ezek a chipek Video RAM-mal rendelkeznek és 1024-es magas felbontást képesek megjeleníteni az Amiga képernyőn egyszerre. Ez megnöveli a képernyőcímzés területét 2MB-ra. Ezek a chipek befejezettek és teszteltek, csak memóriára  és egy computerre van szükségük, ami összetartja öket. Szeretném ha mindenki tudná, hogy az Amiga tervezte ezeket a chipeket Los Gatosban! Ezek a javított chipek képesek egy újfajta memóriát használni, melynek neve Video RAM. Ez az újfajta ram –a Video RAM- egy óriási lépés a számítógép fejlesztésben, mert felszabadítja a szűk memóriát, amin eddig a számítógép többi része és a memória fetcherek (melyek a magas felbontás miatt voltak szükségesek) osztoztak. Képzeld el, hogy van egy hatalmas ezernyi bit széles parallel kimeneti port, csak a videónak. Nem kell sokszor elérned, hogy nagy mennyiségű video adatot alakíts képpé.

Úgy müködik, hogy a nagy felbontású video adatokat a memóriából egy nagy soros/párhuzamos váltóregiszterbe töltjük a Video RAM chipeken belül. Ez többszáz bitnyi pixelinformációt áramoltat egy memóriaciklus alatt, miközben a memória sávszélességét 99%-ban szabadon hagyja a computernek. Ez kritikusan fontos a nagyon nagy felbontású multibitplane-s  színes képekhez.

A Video RAM másra is használható. Alkothat egy nagyon gyors utat párhuzamos hardver processzorokhoz; mint a blitter vagy mindenféle I/O művelethez mint az audio, merevlemez vagy hálózati portokhoz. A speciálisan tervezett multiportos chipek, mint a Video RAM, tovább fognak fejlődni és majd lesznek multiváltós-regiszter-portok, melyek rengeteg adatot fognak tudni egyidőben kétirányban áramoltatni. Úgyhogy figyelj a Video RAM-ra és az Amiga új generációjára, amely már valószínüleg ezt fogja tartalmazni.

Miért volt siker az Amiga?

Siker volt, még akkor is ha megbotlott. Az első évben majdnem annyit adtunk el belőle, mint a Macintoshból az első évben, és a Macintoshnak nem voltak ezek a konkurensei, mint most nekünk. Úgy tartom, hogy ahhoz hogy sikeres légy, értéket kell adni. A személyi sikerességhez arra van szükség, hogy értéket adj annak, amit csinálsz. A termék sikerességéhez a terméknek kell értéket adni. A cégek akkor buknak el, mikor abbahagyják az értékek adását és kapzsik lesznek.

Nem volt alapvető, hogy a blitterben 256 logikai funkció legyen, nem volt alapvetö hogy 4 DMA csatorna legyen, vagy 4 DMA csatorna a sztereó hanghoz, vagy 8 sprite vagy 4000 szín. A hardver vonal kifejezetten túlzott volt. Az emberek úgyis megveszik! Ezt hangoztattam újra és újra. Egy bizonyos mértékig így igaz. Megvették volna a gyengébb minöséget is egy ideig. Ha elég olcsó lett volna.

Hiszem hogy a minőségi termék nyer. Mert a költségek idővel csökkennek, de a minőség még mindig ott lesz. Íratlan szabály, hogy az eladási ár három vagy négyszerese a költségeidnek. Ez általában egy jó szabály. De ha 512K -val több ramot tehetek egy gépbe, miért terheljem a vevőt az ezt illető költségeim háromszorosával? Nem növeltem a fejlesztési költségemet, sem a a reklámköltségemet. Ez egy másik útja hogy hogyan adjunk értéket a vevőnek. Hiszem hogy az Amiga sikeres mert egy hatalmas érték.

Elfordul. Az ember akit a világ legjobb kis mikroszámítógép-fejlesztőjének tekintenek. Fog még vajon dolgozni ilyen projekten? Vállat von, mosolyog “Soha nem lehet tudni!”

fordította: dolf, forrás: Amiga User International / 1988 Június (http://www.amigahistory.co.uk)