Szomorú hír érkezett ma IRC-n, Gibsontól:
<Gibson> na ahoj népek, itt gibson/renegades - már ha valaki emlékszik még ilyen őskövület lamer csapatra. <Gibson> mert aki igen, annak üzenem, hogy tegnapi este során votl módomban találozni SE-vel <Gibson> mindössze csak húsz év kellett hozzá <Gibson> és SE mondta nekem, hogy egykori csapatunk kóderét, Hacktort (Katona Zolit) <Gibson> a múlt héten temették el. agyadaganat :P <Gibson> nem biztos hogy sokan ismertétek, de hátha valakit ez a nagyon szomorú hír esetleg érdekelhet errefele
Kicsit meg vagyok lőve abból a szempontból, hogy mit is mondhatnék, hiszen nem ismertem személyesen, de nyilván az X-Rated / seX-files / Teleone / Kendermag jóvoltából tisztában voltam a munkásságával; szomorú veszteség, hiszen még ha valaki nem is aktív, mindig reménykedünk abban, hogy egyszer-egyszer felbukkan Functionön.
Aki jobban ismerte, azokat megkérném, hogy írjon lent a kommentekben.
Categories: Vegyes |
Üdv,
Kissé furcsán érzem magam, mert szegény Zolival (Katona Zoltán volt Hacktor polgári neve) meg még régebben találkoztam utoljára mint SE-vel, ugyancsak huszoniksz éve már, nagyon sok minden történt már azóta, igazából semelyikünk sem tartotta a kapcsolatot a másikkal, de ennek semmi személyes ellentét nem volt az oka, egyszerűen csak így hozta az élet, és elsodródtunk egymás mellől. Ennek megfelelően nem tudok én se túl sok releváns dolgot írni a nem scener életéről, azon túl, hogy még volt szerencséje megérni gyermeke megszületését.
Az a Zoli, akivel utoljára találkoztam, egy csendes, okos és végtelenül megbízható, precíz srác volt, penge humorérzékkel (és ezer százalékra veszem, hogy élete végig is az volt) és bármit, amit a Renegades kiadott a keze közül, – még akkor is, ha SE vagy én rajzoltuk, vagy mi találtuk ki a sztorit, de – technikailag valójában mindig is ő és a kódja állt az egész mögött, így nélküle semmilyen release-ünk nem került volna sose egy compóba se, mert sose készültek volna el, max megmaradtak volna kocsmai röhögések, ötletelések szintjén. Az, hogy a Tele-One-t anno a 96os FlaGen (tán asszem azon indult..) egyáltalán be tudtuk adni compóra – mert hogy kb csak 3/4éig volt kész a stuff amikor megérkeztünk a partyra – huh, hát szóval annak készre hozatala végképp és egyértelműen Zoli bravúrja volt. Nem is aludt akkor sokat..
Mindazok ellenére, hogy már nagyon régóta nem követte a színtér alakulását, úgy tudom, hogy Zoli mégis fontosnak tartotta élete ezen szakaszát, amit ebben a közösségben töltött el velünk, szívesen gondolt vissza ezekre az időkre, és a családja is ragaszkodott hozzá, hogy ez a búcsúztatásán is megemlítésre kerüljön, szerintem ez a tény már önmagában is elég beszédes.
Tudomásom szerint Zoli még márciusban hagyott itt minket, de temetésére csak a múlt héten kerülhetett sor a vírus miatti intézkedéseknek köszönhetően.
Ha majd megnézitek valamikor a seX-files-t, és halljátok a ‘jöjjön közelebb mulder ügynök’ szöveget, hát tudjátok meg, hogy azt Zoli mondta fel anno, az az ő hangja.
Jó lett volna annyi hosszú idő után találkozni vele még egyszer valamikor, átbeszélni/végigröhögni az elmúlt évtizedeket egy pofa sör mellett. Sajnos ez már nem történhet meg. :(
Vickey, mondd meg majd Szabinak is. :(
Tervbe van véve egy megemlékező produktum róla, de ennek részleteiről még nem tudok túl sokat, de majd akit érdekelhet a dolog, azokkal majd időben tudatjuk.
Annak idején mikor “átvettük a KenderMAG-ot” Stephen(TM)-el volt pár beszélgetésünk, na meg persze amikor partykon (Jumper, SCEneST) összefutottunk, mindig volt egy-két jó ötlete-szava hozzánk. Sajnos, nem töltöttünk elég időt egymás társaságában és ezt mindenkiről elmondhatom akivel nem hozta úgy az élet, hogy az eltelt több mint 20 évet, nem pörgethetjük vissza egy sör mellett.
Nem ismertem szemelyesen, de egyreszt termeszetesen reszvetem a csaladnak, masreszt megrendito a dolog, hiszen arra emlekeztet minket, milyen reg is tortentek azok a dolgok, amik alapjan megemlekszunk rola. Legyen neki konnyu.
Nagyon szomorú hír ez. Isten nyugosztalja szegényt. Mennyit marhultunk mindenféle partykon! FLaG 96, Cache 96 Autumn, aztán az összes Jumper… Na meg a Kendermag, ami talán sosem lett volna nélküle. Mikor találkoztunk utoljára? Talán 2000 körül? Azt hiszem, a Jumper ’99-en. Majdnem húsz éve volt már?
Egyébként azért jöttem fel, hogy megnézzem, hátha itt tud valaki valamit Bigfootról. Már vagy 2-3 hete egyszer csak eltűnt. Nagyon sokat betegeskedett az utóbbi időben. Valaki viszont használja a telefonját, mert Telegramon néha frissül, hogy mikor volt fent. De sosem válaszol.
Kedves scenerek, régi és új arcok, illetve nagyjából mindenki, aki olvassa ezt a hozzászólást, salutem!
Mindegy is, hogy most hányan vagyunk, vagy hányan nem vagyunk, mekkora a scene és él-e avagy holt. Az üzenetem a lényeg, akihez kell, eljut majd úgyis. Ez volt a Kendermag filozófiája is anno. És működött, nem? De. SE vagyok. Rég írtam. Mindennek eljön az ideje, annak is, hogy hozzászóljak ehhez a poszthoz. Végülis jobb későn, mint soha. Nos, ez nem lesz rövid…bocsánat.
Megott ™ rám talált nemrég a munkahelyem vonalas (mily retro nem?) telefonján, ami egyrészt meglepett, másrészt valahol már vártam is, mint Neo a fehér nyulat. Mindannyian tudjátok scene-arcok – hisz 40-50 körül vagytok/vagyunk többségében -, hogy az életünk 80-90-es éveinek varázsa megismételhetetlen és egyszeri csoda volt. Olyasmit éltünk át, mint felmenőink a gőzmozdonnyal, meg a távíróval, rádióval. Már nem gyermekként, de még nem is a felnőtt lét terheivel a vállunkon egy új dimenziót nyertünk a számítógépek világa által. Micsoda ajándék volt ez, ráadásul még az Internet és mindennemű social media előtt! És ezt a nyereményt ki-ki érdeklődésének és tehetségének (meg persze a configjának ;-)) megfelelően aknázta ki. Volt aki rajzolt, volt aki kódolt, zenét szerzett, ki C64-en, ki Amigán, és sokan PC-n. De volt aki “csak” játszott, anno ugye ők voltak egy darabig a megvetett gémer-lémerek, na hát csak lessetek most hány milliárdos nőtt ki abból, hogy simán livestream játszik, vagy játékot tervez, rajzol, jogokat forgalmaz etc…
Tény: mi voltunk az internet előtti digitális hajnal ébredői, mi együtt tettük azzá ezt az időszakot amilyen valóban lett (márpedig történelmi lett) és mi ezt egészen egyszerűen tényleg teljes szívből meg is éltük. Rohadt jó volt! Önazonos, izgalmas, versengő, építkezős jellemfejlődés és az egész életünket meghatározó élménycunami. Izgalmas találkozások, cool stuffok, warez, partyk, rengeteg munka, várakozás hetekig, hónapokig valamire, legtöbbször a nagy semmire… Nem tudtuk akkor még, hogy mekkora kincs az, amiben vagyunk és mennyire mainstream az, amit teszünk, de azt ösztönösen éreztük, hogy jó. Sőt, kurva jó. És totál megéltük minden percét, ráadásul lelkesen csináltuk, leszegett fejjel előre és egymást inspirálva, ahogyan azt kell. Miért? Mert csak. Nem pénzért. Nem ‘lájkokért”. Mert így volt akkor jó és rulez.
De nem csak erről szeretném az érzéseimet és gondolataimat megosztani veletek, hiszen ez a bejegyzés egy őszinte tisztelgés is volna Hacktor előtt. Valaki előtt, aki oszlopos tagja volt ennek a forradalmi korszaknak, és kurvára már évek óta nincs velünk. Dühöt éreztem, amikor megtudtam. Zoli elment! Ennyi! Kicsekkolt, lefagyott, offolt, kiszállt – tökmindegy hogyan, de nem tudunk már a tudomány jelen állása szerint kontaktolni vele. Úgy hiszem ez a lényeg. Ha valaki meghal, nem neki szar. Hanem mindenki másnak, aki még szeretett volna beszélni vele. Mindannyian futtatható fileokként egyszer csak véget érünk, de Zolinál az EOF (end of file) valahogy fájóan hamar jött.
Ha valakit csodáltam a kitartásáért az Ő volt. Nem ismert nemet és addig fejlesztette tudását, amíg végre kiütött a nyeregből és újraalkotta az általam eszkábált Turbo Pascal-os Kengermag kódot. És hurrá, milyen jól tette! Hiszen a mikorszámítógépek és PC-k világában mindenkinek megvolt az eszköztára, hogy kifejezze önmagát. Neki a kód, nekem az írás/rajz/animáció ment jobban és pont ez volt a lényeg. Zoli mindenhol ott volt, talán nem volt annyira extrovertált mint közületek sokan (amúgy én sem voltam az) de Hacktor munkásságával szemezett mindenki, aki valaha is találkozott Renegades release-el, olvasott Kendermagot, vagy látta a demóinkat. Hacktor nem volt unalmas kóder. Hogy kocka volt-e? Igen! Mindannyian azok voltunk. De Zolinak volt egy olyan sajátos látásmódja és humora, amit ha jobban meg tudtál ismerni (már ha Zoli engedte ezt, ha egyáltalán beengedett magához), akkor a barátja akartál lenni, de azonnal. Én büszke vagyok rá, hogy az lehettem, méghozzá sok éven át. Hiszem, hogy hatottunk egymásra, nem is keveset. Zoli például megtanított engem jobban rendszerbe állítani a dolgokat, állhatatosságot tanultam tőle és azt is, hogy soha ne add fel és mindig lehet mindent jobban csinálni, persze csak ha akarod – de tudd, hogy ez sok meló. Hogy ő mit tanult tőlem, azt nem tudom, remélem, csak rosszat! ;-).
Hacktor a lustaság ellentéte volt (na jó, nem mindig), ha kellett inkább nem aludt, ahogy Gibson is írta, de legyen százas a cucc határidőre. A Kendermagok is inkább miattam késtek, ritkábban miatta. Idegesítő volt-e, hogy Zoli csak a 100 százalékkal volt elégedett? Nagyon! De ez egyfajta megnyugvás is volt. Tudtuk, hogy amíg Hacktor azt nem mondja, hogy “oké”, addig nincs új release (kivéve a Tele-One-t). És ami a legfontosabb, hogy magát mindig kb. 20 százalékon látta és ez az amit az új generációnak taníthatna Zoli a túlpartról is: mindig van feljebb, de dolgozz meg érte…közhely? Az. Igaz? Teljesen. Mint a fogyókúrák: nem elég bevenni valami kapszulát, sportolj, dolgozz, koplalj, ergo csinálj valamit ember! Ha csak sodródsz, egy tökéletes droid vagy. De ha le akarsz tenni valamit az asztalra, az nincsen ingyen. Zoli általam ismert életútjának ez az üzenete. Okuljunk belőle, mert megéri!
Emlékszem volt egy Commodore aktív hangfalam ami anno is drága volt, de valszeg ma már az ereklye kategória lenne. Iszonyat jól szólt (nyilván manapság “ezeröccáz” ugyanez bluetooth kapcsolattal Kínából), a lényeg, hogy imádtuk. Zoli kölcsönkérte, de valahogy leverte az asztalról, nyekkent és sérült a NYÁK. Kevesen tudják Hacktorról, hogy bár egy gimibe jártunk, sőt osztálytársak is voltunk, ő spec fizikus volt én meg “normál” (humán) arc. Ennélfogva értett a mikroelektronikához és addig forgolódott, amíg pénzt és időt nem kímélve megjavította/megforrasztotta a cuccost, vett bele IC-t, nem tudom, akkor sem értettem. Amikor kérdőre vontam emiatt (vagyis mi a phaszért költ ennyit, előfordul az ilyen, ez baleset volt etc.), csak annyit válaszolt: “Tudod milyen vagyok”. Nos ilyen volt. Sosem b*szott át senkit, egyenes volt és szigorú is kicsit talán, de főként önmagával szemben.
Azt gondolom a 40-50 éves “hőskori” scener korosztály már túl van néhány olyan dolgon, ami alapvetően megváltoztatta addigi életét. Gondolok itt tanulmányokra, szerelmekre, lehetőségekre és kudarcokra, családalapításra etc. Magam úgy éltem meg ezeket, mint jól elkülönülő, szinte dobozolható etapjait az életemnek. Volt gyerekkorom, voltam lázadó kamasz, volt a Renegades/Kendermag korszak a gimiben, jött az egyetem, más világ és más társaság, de azok is szuper és önazonos évek, aztán a szamárlétra, párkapcsolat, házasság, gyerekek, fészekrakás, karrier, közeli hozzátartozók elvesztése…ismerős? Persze, hogy az. Kis dobozok. A padláson vagy a pincében. Általában kerülgeted őket. Most átestem az egyiken és ha már így alakukt akkor felnyitottam és fel is túrtam. És tetszett, amit benne találtam! Őszinte, emberséges jó arcokat, igazi kapcsolatokat, barátokat, számtalan pozitív élményt és szuperjó emlékeket. Ezért már érdemes volt élni! Mindenkit arra kérek, aki ezt most olvassa és részese volt e korszaknak, hogy tépje fel a saját dobozát és kutasson benne! Ugye, hogy mosolyogsz? A gyerekeink már készen kapnak mindent, mutassuk meg nekik milyen volt egy villogó kurzor egy üres képernyőn, lássák azt, hogyan jött egy ötletből tett, tettekből pedig siker! Ha csak a keretek adottak, ha csak a vászon van, akkor az valódi kreativitás.
Manapság 8k HD “festmények” és videók ömlenek ránk, lassan a deepfake miatt magam sem tudom majd kit dugtam meg, amiről úgy tűnik, hogy hiteles felvételt látok…”bezzeg az én időmben”…meg kellett mozdulni, hogy tudjuk ki van a nickname mögött. Összejöttünk, röhögtünk, ittunk, cigiztünk, együtt sírtunk, izgultunk és kiabáltunk. Együtt, “háromdében”. Üvöltött a Firestater a Prodigy-től a Scenest party-n egy hatalmas hangfalból hajnali háromkor, mindeki játszott vagy alkotott, de szinte senki sem aludt…a mai fesztiválok ősei…nos lehet az ember ódivatú, vagy vén sz*rnak titulált, de akkor is igaz: az alkotáshoz vászon kell és ecset – és mi magunk, az alkotók. Zoli ebben is jó volt. Tudott és mert is jobb lenni. Ha mélyen magunkba nézünk, ez a képességünk lassan elsorvad. Jóvanazúgy…igaz?! Nos, nincs jól!
Kedves KM-fanok, a 80-90-00s évek élő emlékezetei! Ne feledjétek kik voltunk és vagyunk! Legyetek büszkék és merítsetek végtelen erőt ebből a korszakból! De ne is onnan, hiszen nem a korszak volt erős, hanem Ti! Most is azok vagyunk. Csak el kell hinni újra az életünk delén túl, a kazetta B-oldalán is, hogy az élet szép. Kinek-kinek a 64k kód elég, kinek a blogok, kinek a HD grafikák, vagy bármi más kielégítő, vagy akár off-scene dolog, pl. horgászni vagy motorozni szeret, whatever….két dolgot senki ne feledjen: hogy honnan jött és azt, hogy hová tart!
Hacktor, Zoli, barátom! Bár ott voltam a temetéseden és a búcsúztatásod alkalmával felolvasták az általam írt szöveg 80 %-át (biztosan hallottad és remélem tetszett), mégis szeretném ha tudnád, hogy ha nem ismerlek meg, ha anno nem találkozunk és dolgozunk együtt, akkor biztosan kevesebb lennék most. Add örökül a kisfiadnak mindazt a jellemet és szorgalmat, ami Téged meghatározott – akár e bejegyzés által is, hiszen nem lehetsz már vele és nem terelgetheted őt…De: ha a fiad valaha is Rád keres a Google-ban vagy ki tudja hol, hát íme a kulcsszavak, hiszen az Internet nem felejt és mi sem fogunk Téged, amíg élünk soha:
Katona Zoltán, Hacktor, coder, Renegades, Debrecen, Katona Gábor, Lucifer, coder, testvér, SE, Szilágyi Ákos, editor, barát, lamer, demo, compo, rulez, cool, Kendermag, lemezújság, legjobb, X-rated, Tele-one, X-files, győztes, Jumper, party, hiányzol…
Köszi, ez most minden szempontból élmény volt! Jöjjünk össze gyerekek!