Nna akkor folytassuk is a húsvéti 4k-csetepaté áttekintését.
8. rimina – Is There Hope In Wonderland?
Riminától már évek óta jobbnál jobb intrókat láthatunk – ugyan semmi plafonszaggató effekt nincs benne, de esztétikailag és zeneileg mindig nagyon rendben van, megfelelő a hossza is, és alapvetően kellemes élmény.
7. evvvvil & Virgill – The 8th Seal
Mint azt az előző részben említettem, Evvvvil idén két introval is indult, és bar érzésem szerint ebbe fektetett több energiát, ennek ellenére nekem valamiért ez gyengébbnek jött át mint a másik: fakóbbak a színek, a geometria ugyan valamennyivel látványosabb, viszont kevésbé szebb, és bár Virgill zenéje visszahoz egy-két olyan elemet amit utoljára 2000 környékén hallottunk tőle, kicsit elmarad az intró kiteljesedése.
6. Latitude Independent Association – String Theory
Az idei Revision egyik előnye volt, hogy rengeteg olyan országból, sőt, kontinensről tudtak entryt beadni emberek, ahonnan általában nem szoktak – az első ilyen ebben a compóban egy argentin rilíz volt, a Flashpartyt is jegyző PVM-kozeli emberektől. Az intró maga kellemes, nagyjából ki is hozza az egy darab csavarodó fraktálból amit lehet, bár pl. a kóderszínek ellensúlyozzák a kellemes design-elemként behozott moire-filtert.
5. Evilryu – Cinder
…És ha mar szokatlan országoknál tartunk, Evilryu jóvoltából idén – és a történelemben tudtommal először – Kínából is érkezett rilíz, bár minőségben elég vegyes: Ugyan a 3D-fraktál témájában a látványosabbak közé tartozik, változatos és a hangulatot is elkapta, a zenéje (szerintem) az élmezőnyben az egyik leggyengébb – nagyon érződik rajta, hogy nem zenész szegény. Ettől függetlenül rendezésileg nagyon rendben van.
4. NuSan & Valden – Sync Cord
Az idei Meteorik-díj-győztes NuSan ezúttal is kellemes intrót hozott; a fények eloszlásából kiindulva (és ez csak tipp) valami pathtracing-szerű tech lehet mögötte, bár sajnos annyira zajos hogy nehéz megmondani, és itt is kicsit lehúz a dologból mind a kóderszínezés, mind a chipzene; utóbbival alapvetően nincs baj, csak talán 4k-ban már többet várnánk. Szerencsére az intró beindul a végére, mégha kicsit váratlanul is lesz vége.
3. Alcatraz & Prismbeings – Wackelkontakt
Az előző pár intrónál kitértem arra, hogy mennyire többet lehet kihozni zeneileg egy 4k-ból, és ennek iskolapéldája ez az intró, Noby ugyanis (nem meglepően) olyan minőségű zenét húzott ki az Oidos-ból amin már compó közben elkezdtem pislogni: a szőnyegek gyönyörűszépen szólnak, a dobok is kristálytiszták, és szerintem 10 átlag scenerből 7-8 simán elhinne, hogy ez simán MP3-bol futott. Vizuálban kicsit nyersebb a dolog sajnos, 1 (egy) darab falra felvetített textúra megy 2.5 percig, aminek kicsit “ShaderToy-ból előhúzott tartalék effektek” utánérzése van, bar tegyük hozza, hogy a tálalása izléses: kis tilt-shift, kis színcsúsztatás, és kiválóan kijön a “makróval fotózzuk az LCD-t” hangulat, még akkor is ha az effektek nagyrészét egy átlag kóder egy óra alatt összedobja.
2. Razor 1911 – La vie opportuniste
Ugyan a compon csak a második helyet érte el (egyébként szerintem jogosan), nekem mégis ez volt a compóból a kedvenc intróm, pont azért, mert ugyan eleinte látszólag ugyanaz, mint az előtte lévő többi intró (fraktál, tunnel, dohogó zene, stb), abban a pillanatban, hogy legyintve továbbtekernénk, a fejére állítja az egészet, a fraktálok kiegyenesednek, a zene dallamosan kinyílik, és szinte egy masik intrót nézünk, anélkül hogy sok minden változott volna, és ezt megjátssza az intró során 2-3 alkalommal. A hangulat hibátlan (a zenéért Dubmood felelős), és ahogy fel van építve és be van ütemezve van, az tanítanivaló.
1. LJ & Virgill – Deck II
A compó után nem is nagyon volt kérdés, hogy ezt a meccset most ki nyeri; LJ szokás szerint egy vizuálisan hibátlan intrót hozott, bár témailag a “Westend parkolóház, kockákkal” relatív kevés újdonsággal kedveskedik, a megvalósítás mégis egyértelműen a legkiemelkedőbb volt a compóban, még akkor is, ha a rendezés sajnos a méret alá szorult: az intró első két jelenete után már mindent láttunk, és utána ki is fogy az ötletekből és emiatt picit váratlanul ér véget. Mindez persze csak a szükséges kritika: ahogy az előbb említettem, egyértelmű győztes, és nagyon sokan örülnének, ha ilyen intrót tudnának csinálni.
