Nna, akkor írjunk demószemlét, ha már ebben a nyomorult helyzetben nem nagyon lehet mit csinálni: Az elkövetkezendő X időszakban igyekszünk sorra venni a pár hete lefolyt online Revision termeseit; részemről a 4k, 64k és demó kategóriákat pécéztem ki (szóvicc szándékos) magamnak, de kaptam különféle ígéreteket az oldskool kategóriákról is, úgyhogy tessék csak figyelni. (És igen, tudom hogy volt 8k is, de lássuk be, az a három compofiller gyakorlatilag bármilyen véletlenszerű sorrendben is megérkezhetett volna a resultsba és senkinek nem tűnt volna fel, arról nem is beszelve, hogy meg a 4k kategóriában se nagyon tudtak volna labdába rúgni.)
15. ✝ LoveJesus – John 3:16
Aki követte a partyt, annak nyilván maradandó emlék a minden kategóriában előforduló “LoveJesus” nevű jelenség, amely a tetemes mennyiségű slideszöveget általában kétséges minőségű produkciókkal ellensúlyozta. Veterán scenerként ugye az “ezmiatúró” kérdésre az első felmerülő válasz nyilván többeknek az volt, hogy ez biztos valami ismert arc által elkövetett huncutság, és majd a democompóban kicsúcsosodik valami elképesztő Kevin-szintű eszetlenségben, ami sanszos, hogy party-invitació is… De nem. Mint később kiderült, emberünk nemcsak hogy létező személy, de korábban Vector / Vertigo neven tevékenykedett, és tényleg komolyan gondolta a hittérítési üzenetét. Erről persze gondol mindenki amit akar – szerintem valamilyen szinten becsülendő az az elhivatottság amivel nekiment a dolognak, és emberünk ehhez képest meglepően jámbornak tűnt a party során történő kis interakciók során – de ez sajnos nem menti meg azt a tényt, hogy maga a prod, bár a fent említett felsőbb erőnek hala nyúlfarknyi, nem a legkellemesebb audiovizuális élmény.
14. mämmilaakso – an Oster
Gyakran elhangzik demók kapcsán az a mantra, hogy egy demóban a zene csak nagyon ritkán tud elvinni a hátán rossz grafikát, viszont a rossz zene meg jó grafikát is tönkre tud tenni. Ez a prod ez utóbbira iskolapélda: vizuálisan hoz valami újdonságot / érdekeset (sztori-szerű rendezés, 2D animációkkal, 4k-ban), de a 3 percnyi zümmögés mellett egyszerűen nem tudja a pozitívba tolni a mérleget, ami nagyon kár.
13. Nesnausk! – The Beginning
A demó neve itt kicsit félrevezető, a Nesnausk! ugyanis korántsem új csapat – a litván scene talán egyetlen képviselője az elmúlt 20 évből, élükön a grafikus programozási körökben ismert és elismert Aras Pranckevičius-szal – ezt az intrót azonban négy teljesen ismeretlen ember csinálta, ami arra enged következtetni, hogy NeARAZ-ék, találóan, átadtak a nevüket az új generációnak (a “nesnausk” kb. azt jelenti litvánul, hogy “ébresztő”); ennek megfelelően maga az intró nem is túl komplikált, elsőnek elmegy, de mint azt mind tudjuk, első intrót csinálni könnyű, másodikat nehéz – varjuk a következőt.
12. Bunch of Craving Kids – awatenai
Csak hogy a fent említett mantrának lássuk a fordítottját is, íme egy prod ahol a zene gyakorlatilag hibátlanul hozza a klasszikus Detroit techno hangzását, viszont ez sokat nem tud tolni azon a vizualitáson, ami igazából kimeríti a “fekete fraktál” fogalmat; jobban belegondolva persze felmerül a kérdés, hogy a monoton technohoz mégis mi passzolna ennél jobban, és alapvetően a végeredmény nem rossz, de teljesen érthető, hogy nem szaggatta le a plafont a compoban.
11. Handsome Hooligans – Sophie’s half-full dildo battery
A live-coding compókból jól ismert Evvvvil idén két intróval is indult, “mert miért ne” alapon, a mar megszokott idióta címekkel; bar a kettő közül nyilván ez a “gyengébbik” intró, és a relatív erős mezőnyben meglepően hatul végzett, lássuk be hogy bármelyik kisebb party kezet csókolt volna egy ilyen intróért: Se a látvány, se a zene nincs túlkomplikálva – mindkettő gyakorlatilag ugyanazt a témát variálgatja a végéig, eleje-vége nélkül – de nagyobb hibákat nem ejt, amit kell azt hozza.
10. jetlag – stuck
A tavalyi Function után mar számunkra se szabad, hogy ismeretlen legyen az orosz-ukrán koprodukciós Jetlag. Láthatóan a path tracing ösvényén haladnak tovább, bar ezúttal kicsit kevesebb sikerrel: az intró maga nem rossz (és ahogy fent említettem, kisebb partyn ez is büntetne), nyilván hozza azokat a rendering featureoket amiket egy pathtracernek hoznia kell (tükröződés, fényvetületek orrvérzésig), de sajnos se a zene, se maga a tényleges látványvilág nem hoz sok maradandót, pláne úgy, hogy ezeket már láttuk az Absolute Territory-ban, csak sokkal jobban.
9. k2 – Opaq
A K2 fura csapat abból a szempontból, hogy a nevüket általában valamilyen más platformmal kapcsolatban szoktuk hallani (C64 vagy valami retro-kézikütyü), de az elmúlt pár évben a PC-s szekciójuk is összeszedte magát és lehozott néhány látványosabb PC 4k-t is; ez a mostani se rossz, bár beleesik a “színes csíkok tükröződnek a pathtracelt gombokon” csapdába, ami kicsit csalódás azután, hogy konkrétan fontokkal nyit az intró, ami elég magasra helyezte nálam a lecet. Kicsit talán az a szomorú benne, hogy külön-külön az intró elemei nem rosszak, a földből kiálló hurkapálcák kifejezetten jól néznek ki, a zene se rossz (bar kicsit mar kezd kínos lenni, hogy mindenki ugyanazt az egy darab 4klang pergődob patchet használja), de mégse áll össze a dolog; talán kicsit hosszabb mint kelleténél, kicsit túl sűrűbbre van vágva a kelleténél, és tálán túl korán lovi el az összes ötletét, ami miatt belekényszerül az ismetlesbe.
Köszi. A 256 bájt review-t szívesen vállalom, mégha érintett is vagyok. :-)
Hajra! :D