Egy demó kiadása után megírt rövid cikk arról, hogy hogyan is készült maga a termék több szerepet is szolgálhat: Egyrészt nagyon hasznos tudásbázis lehet azoknak, akik valami hasonlót szeretnének csinálni, másrészt a furcsább platformkora készült demóknál nagyon gyakran csak maga a platform történelme is tud olyan szórakoztató lenni, mint maga a demó.
Az utóbbira kiváló példa az AONDEMO nemrég kiposztolt története: A tavaly augusztusban kiadott demó már első pillantásra több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol – szerencsére Shiru posztja részletesen belemegy a 80-as évek végén elterjedt “AON” telefonok történelmébe, és fejti ki, hogy pontosan hogyan és miért lettek az akkori Szovjetunióban népszerűek ezek a Z80-alapú standard 7-szegmenses LCD-vel rendelkező vonalas telefonok, miket is tudtak, és hogy mi minden szenvedés árán lehetett rájuk demót írni, bár vonalas telefonhoz képest az írás tanúsága szerint meglepően sok kraft volt a vasban (Z80, 8K SRAM); mint az írásból kiderül, Shiru sikeresen pontot tett annak a városi legendának a végére is, miszerint a ROM-ban alapból szerepelt több olyan automatikus hangposta-kifejezés is, ami a nem kívánt hívót kevéssé választékos nyelvezettel küldte el melegebb éghajlatra.
Ennek a fajta írásnak majdhogynem szöges ellentéte az elmúlt év egyértelműen legjobb demójának, az EON-nak a készüléséről írt cikksorozat; itt ugyanis a TBL-es srácok egy olyan szintű nyers technikaiságot vezetnek le a kilenc cikkből álló sorozatban, ami szerintem még a combosabb Amigás kódereket is meglepi: sorra kerül a cikkekben a komplett build-system (melynek során gyakorlatilag lábjegyzetként említik meg, hogy első lépésként széthekkelték a VASM-et, mert nem volt elég jó, aztán írtak egy saját preprocesszort, mert abból sem volt elég jó, aztán írtak egy saját linkert, mert abból sem volt elég jó, aztán hekkeltek Amigára saját C fordítót, mert ami volt az nem volt elég jó, és a végén hekkeltek saját emulátort is az FS-UAE-ből, mert.. igen – és ez csak az első cikk, a többiben pedig olyan szintre lemegy a komplexitás, hogy a végefele színes zajos képekkel illusztrálja az aktuális szerző, hogy a DMA éppen mikor mit csinál a demóban. A demó komplexitásáról amúgy sokat elárul, hogy még a zenéjéről – amire talán a laikus azt hinné, hogy azt legalább relatív egyszerű volt megvalósítani – is külön cikk van.
(Ja meg én is írtam a PILEDRIVER-ről, de az ennyire nem izgi.)
