Scene.hu

A party előtt 1 héttel költöztem vissza Magyarországra. Budapest és Tatabánya közötti átmeneti időszakot követően (mindennap otthon aludtam, és a pesti lakást építettük) kimentem a reptérre édesapámmal. Valamiért úgy gondoltuk, hogy az M0-ás körgyűrűn jobb lesz menni, mint az M1-esen, ezért felmentünk rá. Ahogy felértünk, azonnal bedugult az út. Szó szerint. Épp valami felújítás volt. Néztem a telefont és megállapítottam, hogy ha itt haladunk, akkor sosem érünk oda. Épp ezért nem voltam nyugodt. Közben egész idő alatt Picardot tájékoztattam. 15 perces döcögés után megláttam az M1-es felé vezető kijáratot és mondtam édesapámnak, hogy menjen jobbra és gyorsan menjünk el innen.

Kb. 20 perccel később, de már megfelelő tempóban vártam és rendben megérkeztem a reptérre. Ott eszembe jutott, hogy mindent bepakoltam, csak a legfontosabbat elfelejtettem: a dán koronát, mert valahogy a költözésnél ez nem tűnt fel akkor. (vörös a fejem). Ezért oda mentem a valutaváltóhoz, de ott sem volt. Hát jó, kártyám van, nagy baj nem érhet.

Elrepültem Frankfurtba és nagy meglepetésemre Picard ott volt a reptéren a kapumnál. Mivel már nem kapott jegyet ugyanarra a gépre mint az enyém, meg nem Lufthansa-val ment hanem fapadossal, ezért 1x átszállt  Koppenhágába és úgy jött Billundba 3 órás késéssel. Közben volt annyi eszem, hogy megkérdezzem, nincs-e neki dán koronája. Szerencsémre volt. Gabi addig elkísért ameddig leágazás volt a reptéren, utána már nem mehet. Én meg őrülten futottam, mert már épp beszállásra készültek a másik gépnél. Jó kis terheléses kardió edzésem volt, rögtön is mondtam a jövőbeli edzőmnek, hogy hadd örüljön.

Az úton nem volt semmi különös, rendben megérkeztem dán LEGO hazájába. 20 perc autóúttal odébb van a LEGOLAND és a hozzá tartozó Lego Hotel, ahol _mindenki_ nemre, korra, tekintet nélkül gyerek lesz. De ezt az utat tavaly megjártuk és biztos is vagyok benne, hogy később, immáron családostul vissza fogunk oda térni. Ígyhát a legközelebbi hotelben foglaltunk szállást, hogy másnap délelőtt indulhassunk Aarhusba. (szinte már jól bejáratott útvonalunk van, minden simán megy.)

A hotelnél 10 percig nem tudtam bechekkolni. Valami gond volt a foglalással. Pedig a recepciós srác minden megpróbált de valami mégsem volt megfelelő. Nem találta Picard vezetéknevét. Mivel esküvő még nem volt, ezért az útlevelem sem adhatott támpontot. Végső  a srác megkérdezte a nevemet. Miután mondtam, hirtelen felderült, hisz ez volt a megfejtés. Na, miután elrendeződött mindent, kicsit pihentem, meg sorozatot néztem, majd pizzát rendeltem. Majd Gabi is megérkezett.

Másnap reggel nagyon érdekes volt, mert az étkező közvetlenüla reptér mellett volt. Kávé mellett nézhettük, hogy hogyan szállnak fel a repülőgépek. Összepakoltunk és indultunk vissza a buszmegállóhoz, ami a reptér kijáratánál van. E-book (még mindig Dűne széria) és zene miatt ez a másfél óra igencsak hamar eltelt.

Aarhusban mivel 2-től lehetett bejelentkezni az új hotelbe, és dél volt, ezért még egy kicsit várost néztünk. Meg vettünk sapkát (hihetetlen, hogy a hét elején még pólóban, max pulóverben rohangáltam Pesten.) 2 után elfoglaltuk a szokásos út menti hotelt, ami legközelebb van a partyplacchól. Végre, harmadjára csak megtanulták, hogy együtt vagyunk, és nem 2 egyszemélyes ágy kell nekünk.

20-30 perces séta után (persze, hogy esőben, hogy szokjuk az őszt) megkaptuk a karszalagot, és Dwarf már adta oda a hírhedt peppersnapps-ot, amit azzal a lendülettel utasítottam el kedvesen. Még egyszer nem fognak csőbe húzni, elég volt tavaly Revison-on az az Isten csapása. Később elmondta, hogy nem tudja miért, de idén sokkal borzasztóbb lett az idei termés. Ugyana a receptet használja minden évben, ugyanúgy tett mindent és ez évi termés az valahogy rettenetesebb volt. :)

Picard ismét adományozós kedvében volt, a főszervező Puryx ismét megmutatta az ezévi fejlesztéseket. Miután megérkeztek a németek, Mog elkezdett aggódni, hogy többet már nem leszek szervező a német partykon. Ez szóba sem került, mint lehetőség. Pl. Deadline-ra sokkal gyorsabban jutok el, igaz nem vonattal, hanem repülővel.

Az Opening Ceremony-ig elég szokásosan telt az idő, mint bármelyik partyn. Hónapokkal ezelőtt még kérdéses volt, hogy egyáltalán lesz TRSAC, mert majdnem az összes szervezőnek a következő generáció érkezése/nevelgetése miatt alig volt ideje erre az évre. De szerencsére összehozták.

A vetélkedő általában úgy szokott zajlani, hogy 2 embert 4 országból kiválasztanak (idén Dánia, Norvégia, Németország és Hollandia volt) aztán egymással játszanak. Idén az volt a koncepció, hogy kivetítették a Pokolból a Mennyországba vezető utat és az esett ki elsőnek, hogyha valaki elsőre elérte a Mennyországot. Jó válasz esetén lehetett választani: vagy egy lépéssel vissza lehetett menni a pokolba vagy valamelyik ellenfél 2 lépéssel ki lehetett rúgni onnan a Mennyország felé. Ja és minden kör végén Pepperschnapps-ot kellett inni.

Ha nagyon megszorult a csapat, ugyancsak Pepperschapps ellenében hátrébb sorolták az embereket, de ilyenkor mind a két embernek kellett inni. Emlékezetesebb eset volt, hogy Lugoober és Kusma úgy itták ezeket, mintha csak pálinka lett volna. Magyar szempontból még az volt említésre méltó, hogy az Universal Sequence-t összekeverték a Chaos Theory-val, senki sem emlékezett erre az intró-ra. A tavalyi 2. helyezett Rebels demo szintén okozott egy kis fejtörést…

A Quiz után még maradtunk egy kicsit beszélgetni a rég nem látott barátokkal, kivel mi történt amíg nem láttuk egymást. pl Susencrusen már Kölnből áthelyezte a főhadiszállását Osloba.

Lassan az útmenti hotel felé vettük az irányt. Másnap valahogy délutánig nem érbredtem fel. Mármint testileg igen, de fejben kellett 2-3 kávé amíg rendeződik a helyzet (igen, kávéfüggő vagyok, és nem szégyellem). Késő déutánig viszont tudtam rendezgetni a dolgaimat, és Ahogyan az lenni szokott szombat estére igencsak felpörögtek az események, elkezdődtek a compok. Értékelést majd átadom nektek, mert én csak élvezni szoktam a beadott entryket. :)

Vacsora után volt egy meg nem hírdetett compo, ami arról szólt, hogy volt egy felmosó rúd alatta egy filctoll és azt kellett lerajzolni, ami számunkra a legborzasztóbb, legfájdalmasabb dolog az életünkben. Egyre emlékszem, hogy pl. valaki egy LEGO darab rálépése utáni fájdalmat rajzolta le.

Majd jött az Animation és a party egyik kuriozuma az Acid-compo, amit ezúttal Lugoober kevert élőben. Én ezt egy az egyben felfogtam kardió edzésnek, szóval aznap letudtam a mozgást. És ismét előkerültek a póréhagymák, ami nélkül nincs tombolás. (“Praise the leek!”) Nem sokkal később a hírhedt Beer&Pepperschapps Break következett, ami ismét Kiloo támogatásával valósult meg. Ott inni kell, nincs mese. Nem úszhatod meg. :) Közben Lugoober ismét a DJ pult mögött volt. Idén is megfigyeltem, hogy ismét lejátszották az a dalt, amit én csak TRSAC Himnusznak hívok.

Szünetben azért sikerült beszélgetnem Dojoe-val, aki megállapította, hogy az új munkahelyen lényegében nem fogok dolgozni, mert azt csinálom ott, amit hobbi szinten nagyon szeretek. Tehát nem tekinthető munkának, csak hivatásnak/szórakozásnak. Lycan-éktől meg megtudtuk, hogy Franciaországban milyen városokat érdemes megnézni Párizson kívül. Elég jó tippeket kaptunk. Mog még mindig nem volt elég meggyőzve arról, hogy csak időhiány miatt nem mentem el Deadline-t szervezni, mert azt hitte, hogy még van valami. 10 percig próbált meggyőzni, de én a 2. perctől mondtam neki, hogy nyitott kaput dönget.

A maradék compók ismét kellemes perceket szereztek nekem, szerintem érdemes őket megnézni. Főleg a terem hangulata miatt. Prizegiving-ig nem történt semmi különös, és elég hamar el is mentünk a partyról, mert reggel 10kor már indult is vissza a buszunk. Én Budapestre mentem, Picard vissza Németországba.  De ami a lényeg, nagyon jól éreztem magamat, dánok még mindig őrültek, és szerencsére 23.-án ki tudtam pihenni a hétvégét.

Jövőre remélhetőleg ismét sikerült eljutnunk.  1x egy életben minden magyarnak érdemes elmennie, hogy lássa miért is erősek a dánok. Itt vannak a partyn készült képeim.

Remélem ott látjuk egymást! :)