Remélhetőleg igen érdekes témában szeretnék most írni. Aki még nem ismer, hadd mutatkozzam be: Vickey vagyok, 20 éve járok demopartykra és még soha egyetlen egy prodot sem adtam be a demopartyk alkalmával. És ennek nagyon egyszerű az oka: Önbizalomhiány.
15 évesen kerültem bele ebbe az őrületbe, ami azóta csak fokozódik. Eleinte érdeklődtem az iránt, hogy valamit beadjak, de valahogy arra jutottam, hogy egyáltalán nem merem elkezdeni a dolgot. Hozzá sem merek fogni pl. egy rajz/zene programhoz; hogy játsszak vele; kipróbáljam. Az meg pláne nem, hogy a nagy öregektől én segítséget kérjek. Pedig valahol ugyanúgy kezdték mint én, de ők tovább jutottak. Ráadásul nem éreztem azt igazán, hogy én oda tartoznék.
A másik az, hogy azt láttam, érzékeltem, hogy egy-egy rosszabb kiadott produkció után akkora flame-t kap(nak) az illető(k), a tapasztaltabbaktól, wannabe scenerektől, akik csak játsszák az agyukat, és olykor azt sem tudják miről van szó, hogy úgy döntöttem, hogy ebből én nem kérek; én csak látogató leszek, és csak barátokkal akarok találkozni. (Ma már nem így gondolom.) És ekkor minden esetleges próbálkozás egy merő kudarcba fulladt.
De ez megváltozott akkor, amikor azt éreztem, hogy nekem másfelé kell vennem az irányt. Első partym után nem sokkal szerveztem egy 36 órán át tartó kosárlabda maratont a gimiben és ott teljesen elájultam, hogy “Ez az! Megvan, ezt kell csinálnom!!!!!” És vártam a lehetőséget, és gyűjtöttem a bátorságot és a legelső alkalomra lecsaptam, amikor partyhoz szervezőt kerestek. Ez volt Flag 2000, ahol többek között BoyC és Gargaj kezdett. ^_^
Ez az érzés sokáig fennmaradt, hogy én, hogy szervező maradok, ezzel járulok hozzá a demoscene-hez. Mekka Symposium 2001 után ez az érzés fel erősödött. Itt éreztem azt, hogy felszabadult vagyok. Ahogy az évek múltak, ez az érzés nem változott, igaz pár évet ki is hagytam a demoscene-ből.
Igazából a németeknél éreztem, Dojoe és Mog biztatása után, hogy tényleg el akarok indulni egy partyn. Már nem érdekelt, hogy mit fognak szólni a többiek, mert ha esetleg megjegyzésük van (kritikájuk), akkor se olyan hangnemben mondanák, hogy megbántódnék. Mert nem az a céljuk, hogy az életkedvet is elvegyék az embertől, hanem az, hogy minél több produkciók legyenek az egyes partykon. Nem baj nekik, hogy tök kezdő vagy, sőt, örülnek neki. Meg ha elkezdesz velük beszélgetni, akkor akár a fotózási szenvedélyedet is fel tudják úgy tüzelni, hogy hazamész és elkezded bújni a szakkönyveket és a Youtube-os videókat, hogy jobbá tedd magadat.
Lényegében azt kell elérni, hogy megtaláljuk magunknak azokat a módszereket, amik növelik az önbizalmunkat, kis pajzsot növeszteni, hogy el tudjuk küldeni a nem megfelelő embereket, el kell kezdeni a dolgainkat csinálni (program, zene, rajz, fotó stb.) és nem szégyellni segítséget kérni. Ja és nem feladni az első kudarcnál, hanem megrázzuk magunkat, majd tovább megyünk, akkor egy idő után ne csodálkozzunk, hogyha Revision compok-ban fogunk a legnagyobbakkal csatázni.
A következő partym a másfél hét múlva lévő Function 2017 lesz, ott fogok elindulni az életem legelső képével, versenyen. Szerintem lesz folytatás, mert motivált lettem. Találkozzunk ott! :)
ha statisztikailag nézzük, akkor a photo compo releasek készülnek el a leggyorsabban: akár 1/100mp alatt is. ehhez képest egy komolyabb intro hónapokig készül :)
Nalam pl. masodpercek alatt lefordul az intro miutan megnyomtam a Build gombot.
hajrá Vickey :) így, hogy a demoscene átlagéletkora tolódik egyre jobban felfelé már az éles kritikák is puhulnak, aki meg lamerként hápog hogy mi ez a szar, azt meg jobb egy “ok bye”-al lerázni. meg amúgy minden release fontos, minden release jó.
a másik meg hogy ez egy hobbisport. nem szabad véresen komolyan venni. ha az ember élvezi az alkotást, akkor csinálja aztán ‘face the music’, ha content van, scene is van :)
szerintem.
meg hát ugye a firg is rulez
Érdekes, én pont azt tapasztalom, hogy a “normális” newbie-kkal szemben elég soft a kritika, pont azért, mert egyrészt értékeljük, ha valaki release-el, másrészt nyilván nem rakja az ember ugyanoda a lécet.
A flame-et általában a nagy arc kapja.
Ja és persze jól teszed így tovább hajrá :)
Azért írtam oda, hogy ezt régen gondoltam (előző évezredben). Mésrészt egy jó kép kiválogatása a több 1000 képből is időigényes lehet. Lightroom/Photoshop használatáról már nem is beszélve.
a megfelelő pillanat elkapása sem egyszerű. vagy nagy mázli kell:)
A szervezési munkád nagyon hasznos dolog. Ez többet ér, mint egy photo compó riliz, de attál még jöhet a kettő együtt.
word
excel
OneNote.
Egye fene becs szo viszek en is release-t.
Szinten elso lesz.
Mi baj tortenhet… :)
\o/
Az első rilizemet kamu néven akartam kiadni, hogy ne égjek akkorát.
De a szervezőket ez nem érdekelte, és Fakedemo by Archee címen jelenttették meg Cache 98 b-n. De nem bántam, mert annyira nem is lett gyenge.
al első rilízemet arra a rage-re (scenest-re?) csináltam ami asszem 98-ban elmaradt. nem is lennék én a nagz ha nem így lett volna.
az első valós, lejátszott rilíz egy borzasztó 4chn mod volt. de legalább bekerült.
első rilizem a Crash nevű demó, ami a kompóbépen elcrashelt :)
hogy ment át a code review-n? :)
code review? akkortájt? :D
“ez kifagy. *DISQ*”
code review? 16 éves voltam:) örültem hogy a saját gépemen megy