Sokan már sokszor érdeklődtek, hogy mégis, hogy és miként készítem C64-en a rajzaimat, sokan misztériumként tekintenek a PC, illetve egyéb platformra orientált grafikus lehetőségekre.
Íme, összegyűjtöttem és példaképekkel illusztrálva közkinccsé teszem a technikámat.
Bízom benne, hogy lesz olyan ember, akit ez esetleg érdekelni is fog.
1.) Előszóként pár gondolatot a C64 grafikus képességeiről; illetve, hogy milyen grafikus módokban szoktam rajzolni.
Az általam elsőkörben favorizált grafikus mód az úgynevezett interlace. Ennek a technikának annyi a lényege, dióhéjban, hogy a a C64 memóriájában egy időben kettő darab MC (azaz multi-color) kép helyezkedik el, mindkét kép ugyanazzal a bitmappal rendelkezik, annyi a trükk, hogy az egyik kép egy pixel mérettel el van csúsztatva. A két kép egymáson való villogtatása egy jóval finomabb felbontást eredményez, illetve a vibrálástól a két villogtatott szín egy új, “fake” színt eredményez, amely nincs a C64 16 színű palettájában. A dolog technikai része elég egyszerű, a Tv-k, illetve a C64-es monitorok 50hz-en üzemelnek, ez annyit jelent, hogy egy másodpercen belül 50szer frissül a képernyőn megjelenő kép. Ezt a technikát használja ki az interlace mód, úgy, hogy egy másodpercen belül 25ször az egyik, majd 25ször a másik képet jeleníti meg a gép. Nyilván az ilyen gyors vibrálást az emberi szem nem képes feldolgozni, pontosabban nem képes megkülönböztetni a a két komponensből álló színeket, ezért kreál egy teljesen új, köztes színt.
Az interlace mód második vállfaja az IFLI, ebben a módban nem kettő darab MC (multi-color) kép villog egymáson, hanem kettő darab FLI kép. Az FLI megnevezés lényegében tekintve annyit jelent, hogy a képernyőn megjelenő kép rendelkezik egy darab bitmap-al, azaz képmemóriával, illetve egy olyan színmemóriával, amely minden rasztersorban újra van írva, így lehetőség nyílik arra, hogy soronként új színeket használjon a grafikus. Ebben a módban ez az ún. FLI kép kerül kétszer a memóriába, az eredmény ugyanaz mint a szimpla MCI, (multi-color-interlace) képeknél, csak mivel szabadabb és korlátlanabb lehetőségek állnak rendelkezésre a színhasználat terén, ezért még szebb, látványosabb és gazdagabb képeket lehet vele készíteni.
A C64 alap felbontása az MC, illetve a Hi-Res. A multi módban a képernyő felbontása 160*200 mérettel rendelkezik, ez fel van bontva karakterhatárokra, egy karakter mérete 4*8 pixel. Ebben a grafikus módban lehetőség nyílik rá, hogy használjunk egy darab színt, amely a kép hátterére jellemző, illetve lehetőség van három darab szabadon választott szín használatára minden karakterblokkon belül. Így egy 4*8-as blokkban 4 darab szín használható.
A Hi-Res felbontás ennél jóval purritánabb. Ebben a módban a képernyő mérete megváltozik, 320*200-as felbontásban dolgozhatunk, valamint egy karakterblokk mérete is változik, értelem szerűen. Itt 8*8-as karakterhatárok között használhatjuk a korlátozott színhasználatot. Ez a grafikus mód a legnehezebb és a legkorlátozottabb, ugyanis itt csupán kettő darab színt használhatunk blokkonként, amely nagyban megnehezíti a grafikusok lehetőségeit és a kötött szabályrendszer miatt nem is sokan merészkednek a Hi-Res grafikus-mód mezejére… Mindazonáltal, ez az egyik legkedveltebb felbontásom, már csak azért is, mert itt tényleg a gondolkodáson, a trükközésen múlik a kép minősége, nem pedig a korlátlan szabadságon…
Rengeteg egyéb felbontás és grafikus mód is létezik, itt csupán azon lehetőségeket vettem górcső alá, amelyekkel én személy szerint szívesen foglalkozom!
2.) Grafikus programok és lehetőségek.
A C64 rengeteg grafikus programot kínál. Ezekből szemezgettem párat, olyanokat, amelyeket rendszeresen használok.
A képen 4 darab grafikus program felkülete látható. A bal oldali rajzprogram neve Draz-Paint, ebben a progiban MC (multi-color) módban lehet rajzolgatni, igencsak fapad, egyszerű mint egy sajtreszelő, szinte semmiféle extra funkcóval nem bír, de épp ezért szeretem. Mint látható, itt a pixel méret “téglalap” alakú, a felbontás pedig, mint fentebb utaltam rá, 160*200
A jobb oldali képen ugyanennek a programnak az interlace verziója látható, ezt pedig Draz-Lace-nek hívják. Itt a felbontás 320*200, egrészt finomabb felbontást és extra színeket hoz létre ez a program.
A kép alsó bal oldalán Soci által készített Funk-Paint nevű rajzprogram interlace verziója látható. A Funk-Paint egy mérföldkő a C64-es grafikus programok körében, számtalan különleges funkcióval rendelkezik, beépített ditheringeléssel (sakktáblázással), fillezéssel, és egyéb igencsak jól használható tulajdonsággal rendelkezik. A Funk-Paintnak létezik MC, interlace és Hi-Res grafikus módja is.
A kép jobb alján pedig a Pixel-Perfect nevű rajzprogram felülete található. Ezt a programot Clarence készítette, speciális rajzprogram, személyre szabott funkciókkal, gyakorlatilag “nekem” készült. Ez a program lehetővé teszi, hogy IFLI képeket készítsen a grafikus. Számtalan lehetőségekkel van felruházva, a teljesség igénye nélkül: undo/rendo funkció, fillezés, sakktáblázás, copy/paste, importál különféle egyéb rajprogramok által generált képeket, futtatható formátumot ment, lemezformázási lehetőséget is tud, illetve számtalan olyan dolgot, amellyel könnyen és viszonylag gyorsan lehet képeket készíteni.
Léteznek még régebbi rajzprogramok, tonnaszámra, más-más felbontáshoz, más-más készítőktől, ezeket azért nem sorolom fel, mert nem használom őket, sosem használtam, így nem tudok róluk véleményt alkotni.
3.) Más platformra való orientáció.
A PC-vel és egyéb platformokkal lehetőség nyít arra, hogy a C64 grafikusok számtalan új és innovatív lehetőségekkel élve, új vizekre evezhessenek. Mivel manapság már olyan kevesen alkotnak képeket eredeti C64-en, illetve az emulátoron való rajzolás is döcögős, jómagam a gyorsabb és könnyebb lehetőségeket preferálom. Pár éve már szinte teljes egészében Photo-Shop alapokon nyugvó grafikákat készítek. Természetesen a PS-en kívül, számtalan más lehetőség is nyitva áll a grafikusok előtt, hiszen rengeteg új rajzprogram készült az évtizedek alatt. Talán az egyik legérdekesebb az Oswald által készített Project-One nevű rajzprogram, amely Win XP alatt kitűnően működik és használható. Ez a rajzprogi képes a Hi-Res, MC, MCI, AFLI, IFLI és számtalan a C64en elterjedt grafikus módot használni, megjeleníteni. Sajnos a fejlesztése leállt már egy ideje, de a beépített funkciók kitűnően használhatóak, ami miatt még érdekesebb ez a program, az nem más, mint a konvertálási funkció! Szabadon választható, betölthető bármilyen C64-en elterjedt grafikus paletta, és bármilyen fotót vagy egyéb grafikát könnyedén, számtalan állítási lehetőséggel lekonvertálhatunk, látásmódunk szerinti legszebb kivitelben! Ez az egyik olyan program, ami számomra elengedhetetlen ahhoz, hogy rajzolni tudjak C64-en.
Ugyancsak sokan használják Mirage kezei közül kikerült Timanthes nevű csodát, amely gyakorlatilag egy Photo-Shop klón, csak éppen minden funkciója és megjelenítési lehetőségei a C64 16 színére lett szabva. Nem igazán használom, állítólag sokan csuda-klassz dolgokat képesek benne össze-varázsolni. Létezik még egy úgy nevezett Pixcen nevű rajzprogram, szintén PC-re, melyet a Censor csapat készített. Ezt sem igazán használtam, viszont láttam már olyan grafikát amelyet ebben az “other-platformban” készítettek, és egész meggyőző volt.
Összegezve, számtalan lehetősége nyílik a grafikusoknak arra, hogy könnyebben és görüdlékenyebben tudjanak C64-en rajzolni, elkerülve a C64-es rajzprogramok szerény lehetőségeit.
4.) Készítsünk, elemezzünk.
Akkor rá is térnék a lényegére ennek a leírásnak. Hogy és miképp készülnek PS-ban (Photo-Shop) a grafikáim, milyen mérföldkövek léteznek, mik azok a lényegi momentumok, amik alapján megszületik egy kész grafika. Kiválasztottam egy szimpla MCI (Multicolor-Interlace) grafikát, ezt veszem most nagyító alá. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy milyen grafikus módban készül egy kép, a metódusa ugyanaz minden esetben.
Három lényegi dologra tudom szétbontani egy-egy kép elkészítését.
I.) Tervezés, kigondolás.
Ez az a fázis, amikor tulajdonképpen a rajzot elképzelem, mit szeretnék készíteni, milyen tematikával, látványvilággal, stb. Sok minden befolyásolja, hogy miről fog szólni egy-egy képem, lehet a szikra akár egy szerelem, esetleg egy klassz dal, egy illat is akár, de néha egy tök klassz táj, vagy épp egy álom… Huszadrangú a dolog, a lényeg, hogy valami megfogjon, elindítson egy inspiratív, alkotási folyamaton. Amikor a fejemben összeáll a kép, akkor következik a második fázis.
II.) Előkészítés, skiccelés.
Ebben az esetben vagy egy sketch-book-ba kezdek el rajzolgatni, vagy egyszerűen kihagyom a kézirajzot és egyből PS-t indítva elkezdem a színek feldobálását a képre. Ekkor egy 320*200-as képméretet nyitok, ez lesz maga a kép, valamint betöltöm a palettát, amely tartalmazza a 16 db. színét a C64-nek, innentől kezdve ebből a palettából szívom fel a kívánt színeket. Ha megvan az ötlet, akkor már könnyű a dolog. A hátteret felfillezem feketével, majd nyitok egy új layert. (Fóliát) Szinte minden szín különálló layerre kerül, néha a layerek egymáson való elhelyezkedését is változtatom. Mivel minden fekete háttérre kerül, ezért rendszerint a kép központi színét viszem fel az első layerre, az ennél világosabb színek az alap szín fölött elhelyezkedő layerre kerülnek, a sötétebb színek, pedig értelemszerűen az alsó layerekre. Az átfedést biztosító színek pedig az összes layer fölött helyezkednek el. Minden grafikai elem, mint a szóban forgó kép esetében a bokrok, a fa lombkoronája, a rajta elhelyezkedő kígyó, az alma, illetve a férfi és női alak is mind-mind különálló layeren helyezkedik el, azon egyszerű megfontolásból, hogy ha a skiccelés közben elcsesznék valamit, ne kelljen újra rajzolnom a fél képernyőt, illetve egyszerű az alakok és objectek mozgatása a kép teljes egészén. Az esetek nagy többségében a “toll” eszközt használom, természetesen atialiasz nélkül. Több féle toll méret áll rendelkezésre, amikor felkenem a képre az elképzelésemet, akkor 5-ös, 6-os nagyságú toll méretet használok, majd a finomításokhoz, apróbb elemek megrajzolásához a 3-astól egészen az 1 pixel nagyságig bezárólag folyamatosan váltakozva használom a méreteket. Amikor elkészült a kép nagyvonalakban, akkor következik a harmadik fázis.
III.) Finomítás.
A finomítás gyakorlatilag a ditheringelést, azaz sakktáblázást takarja. A munkafolyamat nagy részét ez teszi ki. Ezt a befejező fázist két féle képpen szoktam megcsinálni. Az első és nehezebb út az, hogy az elnagyolt képet a Project-One-ban lekonvertálom a kívánt grafikus módra, jelen esetben MCI módba, majd az így kapott képet elmentem. Az ilyen képek .drl (Draz-Lace) jelzést kapnak. Innentől kezdve nincs más dolgom, mint elindítani a Draz-Lace rajzprogramot, vagy eredeti C64-en, vagy Vice emulátoron, majd elkezdeni kidolgozni a grafikát, így végső stádiumba hozni. A másik, könnyebb út, hogy egyszerűen a PS-ban nyitok egy “új layert”, amely a DITHERING nevet kapja, ezt a layert az összes többi fölé helyezem és elkezdem a kidolgozást az egér segítségével, majd az így elkészült képet konvertálom le P1-ben, és elvileg ebből készítek egy futtatható programot, és nagyjából ennyi.
A szóban forgó kép konvertálását az alábbi képen tekinthetitek meg.
Amit még fontosnak tartok megemlíteni, hogy ha a teljes kép, a kidolgozását tekintve is teljes egészében Photo-Shopban készül, akkor nyilvánvaló, hogy az ember nem figyel a karakterhatárokra, szabályrendszerekre, ezért sok esetben a konvertálás során hibák csúsznak a grafikába, amelyet célszerű valódi C64-es rajzprogramban fixálni, javítani.
Valamint a Hi-Res módban elkészített képek esetében, ahol a 8*8-as karakterblokkon belül csak két szín használható, rendszerint a PS “grid”, azaz háló eszközét használva nagyon prímán be lehet állítani a négyzetrácsot úgy, hogy az épp megfeleljen a C64-es 8*8-as blokkjának. Ebben az esetben a Hi-Res grafikák optimalizálása Ps-ban történik de úgy, hogy figyelembe veszem a limitációt.
5.) Zárszó.
Nos, nem biztos, hogy ez a legszuperebb módszer arra, hogy C64-en “eladható” munkákat készítsen valaki, lehet mások más módszerrel dolgoznak, én itt csupán az általam legegyszerűbbnek megítélt eljárást vázoltam fel. Egy picit hosszúra sikerült ez az elemzés, viszont bízok benne, hogy adtam ötleteket, tanácsokat azon grafikusoknak, akik szívesen kipróbálnák tehetségüket, rátermettségüket C64-en, de úgy, hogy más platforomon szeretnének alkotni.
A figyelmet köszönöm!
/Leon, 2015
Nagyon tetszik a cikk! Jó lenne, ha a zeneszerkesztésről meg a programozás részéről is hasonló cikkek jelennének meg, mint egy kedvcsináló, tanácsadó…
Kifejezetten C64-re? Vagy modern hardverekre?
Szerintem mindkettőre lehetne cikk, engem például mindkettő platform érdekel. A modern vizuális demóktól kezdve a 8 bites demókig.
Sok cikkben ami az interneten is megjelenik szerintem a gond az, hogy nehéz belőni, mit is jelent egy kezdeti szint, honnan érdemes kezdeni. Nálam nem is a programkód megértésével van a gond, hanem valahogy a keret meghatározásával, a megfelelő eszköz megtalálásával és annak használatával.
Ez lehet egy Eclipse, vagy zenei kompoziciónál valamelyik zeneszerkesztő(k), stb.
Onnantól szerintem már képes önmagától továbblendülni bárki, akit tényleg érdekel.
Szóval ha van ilyen cikk, vagy lesz nagyon érdekelne. Még mindig csak a felszínt kaparom, pedig már jóideje követem a Scene-t és a DEMO rendezvényeket… de nagyon jó lenne már végre produkálni is valamit. :)
Tok jo cikk. Mennyire lehet a rajzolas fazisaban epiteni az interlace mod fake szineire? Lehet tudni, hogy milyen szinek keletkeznek, vagy ez teljes egeszeben a TV/monitor tulajdonsagaitol fugg?
jól írsz brada!
Travis: Annyira, hogy volt képem, ami a kivetítőn szó szerint szétesett mert nem komálta a hardware a SHIF interlace-t… :)
Jobb kesobb egy valasz, mint egyszer sem :-)