A Sharp MZ 731 demó után most egy játékgéppel foglalkozunk, Sega Master Systemre (SMS) készült demókat fogok nektek bemutatni. (A hardver ismertető részt a retemu.blog.hu oldalról ollóztam.)
A Sega, mint japán cég, természetesen először ott jelentette meg Sega Mark III néven 1985-ben (a hasonlóan hangzatos SG-1000 és SG-1000-II után). Nem titkolt szándékkal a nagy rivális (legalábbis akkoriban), a Nintendo ellenfelének szánták.
Nem sokkal később, mint a Sega első 8-bites konzolja, megjelent Észak-Amerikában is Sega Master System néven 1986 júniusában, majd pedig Európában 1987 szeptemberében. Itt már jelentős változással, az eredetihez kevéssé hasonlító kinézettel került a konzol a piacra (pl. 50 érintkezős cartridge-ok használata a Mark III 44 érintkezőse helyett).
Akárcsak japán változata, ez a konzol is tartalmazott beépített játékokat, amelyekkel kártya és cartridge nélkül is használhatóak voltak. A tapasztalatok alapján új kiadás jelent meg a konzolból szintén Sega Master System néven Japánban, 1987 októberében. Ezen változat már nem külön kiegészítőként, hanem a csomag (illetve a konzol) részeként kínálta a Yamaha YM2413 FM hangchipet, egy gyorstüzelő kiegészítőt, valamint egy speciális 3D szemüveget is (vagyis a beépített modulját). Más konzolváltozat nem tartalmazott ilyen kiegészítést.
Legutolsó piaca Brazília volt 1989 szeptemberében; azonban itt olyan sikeres volt, hogy legkevesebb 5 különféle verziót is készítettek.
Gyártása és forgalmazása alatt (Japánban 89-ig, Amerikában 92-ig, Európában 96-ig) valamivel több, mint 10 millió példányt adtak el, legtöbbet Európában, több, mint 6 millió darabot. Így bizonyos területeken (Európa, Brazília, Óceánia) a Sega terve sikerült; többet adtak el a Nintendo-nál.
A konzolra az évek folyamán több, mint 300 játékot adtak ki (ideértve pl. a kizárólag brazil változatokat, a japán játékokat, stb.) Azonban Amerikában és Japánban nem tudott igazán megkapaszkodni, mivel a Sega cégen kívül csak két másik cég készített játékot a konzolra. Az is hátráltatta a helyzetet, hogy ekkortájt a Nintendo kifejezetten tiltotta azt, hogy a NES konzoljukra megjelent játékokat a fejlesztők más platformokra is kiadják (portolják).
Sőt még az Egyesült Államok piacáért felelős cég sem állt a helyzet magaslatán kereskedelmi szempontból, nem úgy, mint az ellenpárja, a brazil TecToy. Európában és az említett Brazíliában még a Megadrive/Genesis megjelenése után is tudta tartani erős pozícióját, sőt híres játékok is megjelenhettek rá a kereslet miatt: Street Fighter 2, Mortal Kombat 1-2-3.
Műszaki adatok:
CPU: 8 bites Z80 Zilog (sebessége: 3,58 MHz). A megcímezhető maximum memória 64 kByte volt.
Videó egység: Texas Instruments TMS9918/28 (TMS9918A). A 64 színű palettából 32 színt jelenített meg, 16 színt az előtér sprite-jaihoz, 16 színt pedig a háttér színeihez használhatott. Felbontása 256×192, 256×224 (valamint PAL-SECAM rendszereknél 256×240) pixel.
Audió egység: Texas Instruments SN76489 (4 csatornás, mono, 10 oktávban) az alapvető hangkeltő, de eleinte kiegészítőként, majd későbbi verziókban beépítve egy másik, kiegészítő hangchip, a Yamaha YM2413, amely mono frekvenciamodulált hangszintézissel 9 csatornán (vagy 6 csatornán 5 további ütem-csatornával) tudott hangokat kiadni, de csak bizonyos játékok esetében.
Memória: 8 kByte alapmemória (ROM), 8 kByte memória (RAM), 16 kByte videómemória (VRAM). Ezek mérete is változó volt a beépített, illetve a használt játékoktól függően.
Csatlakozók: Játékkártya slot (Sega Game Card), amely olcsóbb gyártású, de kisebb kapacitású programokat tartalmazott (kb. 256 kByte). Játékcartridge slot (ROM cartridge), amely a más gépeken is ismert cartridge kártyákkal operált (kb. 1 MByte). Mindezek mellett volt egy bővítőkártya slot is, amelyet nem, vagy nagyon ritkán használtak (a Sega Japánon kívül nem adott ki olyan kiegészítőt, amely használta volna a bővítőkártya portját).
Irányítók: 2 gombos, D-pados kivitel, kiegészítőként levehető ujj-vezérelt irányítóbottal (alap irányító).
Audio/video kimenetek, tápellátás: A gép hátulján volt található a DC (egyenirányított) adapter aljzata, egy RF kimenet (antenna-csatlakozó), egy DIN-csatlakozós, jó minőségű kompozit kimenet (hasonló a C64-hez), valamint egy csatornaváltó (a konzol “adási” frekvenciát változtató) kapcsoló.
(Forrás: retemu.blog.hu)
Következzen most a minket jobban érdeklő rész, a demók. Forrásul a Pouet SMS oldalát használtam. Nagy részük a 2006, 2007, 2009-ben megrendezett SMS Power Anniversary Coding Compo-n lett kiadva, az egyszerű intrótól kezdve, komplett demókat is láthatunk.
Első intrónk, inkább csak fun kategóriában indulhatott, egy meglehetősen idegesítő hanghatásból és egy grafika mozgatásából áll. A készítő csapat a L.I.N., a későbbiek során még két produkciót láthattok tőlük.
A Headbreak for a scroller című produkció szintén a nevükhöz köthető, egy állóképből és egy sinescrollból áll.
Code 38 című produkciójuk már két effektből áll, de még nem az igazi.
A következő csapat a Blind IO névre hallgat, az SMS mellett Atarira is adtak ki két demót. Ez a produkció, a “Happy10!” című munka már jobban megközelíti egy átlag demó színvonalát, csak egy zene hiányzik belőle.
A “Unité centrale de huit bits” a Comic Bakery csapat égisze alatt jelent meg 2003-ban a Mainframe partyn. Állítólag az első SMS demó.
Az An!mal fedőnevű coder munkája volt a Paws Dentro, amely szintén követi egy “hagyományos” dentro felépítését, egész élvezhető :-D!
A RehaShMS című demót készítő nélkül jegyezték be, így csak annyit tudunk meg, hogy a 2009-es SMS Power Anniversary Coding Compo mutatták be. Meglepően korrekt, jó kis munka, több effekttel a képernyőn!
2004-ben jelent meg az SMSPower 7 címre hallgató intro az SMS Power! névre hallgató csapattól, korrekt munka, hallgatható zenével, sinescrollal, mozgó raszterekkel.
A Twentythree vs ten című intrócska engem leginkább egy játékhoz készült kezdőképernyőre emlékeztet, bár megtalálhatók az alapeffektek, mint a scroll, rasztereffekt.
A Nine Pixels demót 2006-ban 2. helyre értékelték a már említett SMS partin, és valóban, megérdemelten kapta ezt a helyezést. Erős, ötletes kezdés után viszont sajnos nem sok minden történik, de még így is remek munka.
Az utolsó, Sega Tween című demót Ben Ryves jegyzi, egy képernyőből áll, rajta különböző vectorbob alakzatokkal és a háttérben egy plazma (? Javítsatok ki, nem jut eszembe az effekt neve!) effekttel.
Hát ezek rosszak…
Nem mondod?! Mihez képest?
Hát például a gép paramétereihez képest… Vagy úgy általában a demo fogalmához. ;)
A demókhoz legalább nem kell használni azt a katasztrofális kontrollert :)
Egyet értek Murphyvel… és a gép se valami jó. De a MegaDrive-ra sincsenek hihetetlenül káprázatos demók. Ezért lesz az a következő áldozatom! :)
A speccy demoscene szerintem nem hagy semmilyen kifogást az egyéb 8 bites, és legalább dumb framebufferrel rendelkező gépeknek arra, hogy miért nincsenek rájuk brutál demók. Főleg egy olyan Z80-as kasznira, amelynek még hardveres sprite-jai is vannak. Az ok az, hogy sajnos demóplatformként sehol nincs a Sega MS népszerűsége, ezért szerintem csak akkor lesz rá igazán killer demó, ha valami nagyon elszánt és ügyes csapat kiszemeli egy wild kompós nevezéshez. Akár 1 MB-os cartridge-et is fogad alapból, de egy ügyes lapozó logikával megépített custom cart segítségével tetszőleges adatmennyiségű demót lehetne rá készíteni.