Scene.hu

A magyar szervezők segítségével lebonyolított Main party-ról már több cikk is megjelent itt a Scene.hu-n. (Ez meg ez meg ez és ez is.) Most ismét ebben a témában következik egy élménybeszámoló. A szervezőkön kívül ugyanis voltak más magyar résztvevők is a Mainen, akik egy 8 fős kisbusszal vágtak neki az 1600 km-es útnak. A “tovább”-ra kattintva elolvashatjátok, hogy az autó egyik utasa, modoc hogyan látta az eseményeket.

Október 1-én, csütörtökön 16 órakor volt a találkozó az Árpád hídnál. Mire ez az időpont elérkezett már mindenkinél tetőpontra hágott az izgalom. Mindjárt indulunk Franciaországba! A József Attila színház előtt nézelődtünk, jön-e már a kisbusz, ami az elkövetkezendő 19 órára az otthonunkká válik. Lassan mindenki megérkezett, az autó is leparkolt a színház előtt, és mi egyenként bevackoltunk az ülésekre. Nekem személy szerint még nem volt részem ilyen hosszú utazásban, így nem tudtam mire számítsak. Kispárnákkal és takaróval 5 perc alatt lakályossá varázsoltam az utasteret, és természetesen a 2 napi hideg élelem is ott lapult a táskában.
Pasy szüleinek hála – apukája volt a sofőr, anyukája a navigátor – gyorsan haladtunk úticélunk felé. Crix, Gargaj, Mist, Aha és Modoc (én) voltunk az utasok Nagykanizsáig, ott Zoom is csatlakozott a csapathoz.

Egy szempillantás alatt elértük a szlovén határt. Ott még egy benzinkútnál javában ment a bandázás, de az autóba visszaszállva, ahogy egyre bentebb haladtunk Közép-Európába és az éjszakába, úgy kezdett el mindenki konyulni az üléseken. Mivel egy demo party volt az utazás célja, ez cseppet sem meglepő. Valószínűleg mindenki sokat éjszakázott az utazást megelőző napokban, hogy a legfelkészültebben mehessen a rendezvényre. Ezután Olaszország, Olaszország és Olaszország következett. Az autóút legnagyobb hányadát ez az ország tette ki. Sajnos nem sokat láthattunk belőle, mert egyrészt sötét volt, másrészt autópályán haladtunk végig. Az utazást csak egy-egy tankolás erejéig szakítottuk meg. Ekkor már annyira az éjszaka közepén jártunk, hogy én is többnyire csak aludtam. Fel-felébredve azt tapasztaltam, hogy sofőrünk csak megy rendületlenül, talán 3-4 óránként álltunk meg 10 percekre. Azóta sem tudom, hogy volt képes erre az embert próbáló teljesítményre. Lassan hajnalodott, s már a reggel 7 órát is elértük, de a napnak még mindig nem akaródzott felkelni. Később mégsem bántam a dolgot annyira, mert a napfelkelte már a tengerparton haladva ért el minket. A fényképezőgépet ekkortól kezdtem el kattogtatni. Az ablakon át látható tájakat örökítettem meg, több-kevesebb sikerrel.

Utunk nagy része ezt követően az olasz tengerparton vezetett, majd elértük a francia határt is. A magas hegyvonulatok között rengeteg üvegházat, napelemekkel felszerelt háztetőket láttunk. Próbáltam lencsevégre kapni a mediterrán építkezés sajátosságait. A pálmafákkal övezett csupa rózsaszín vagy sárga színekben pompázó házikó magyar szemmel nézve igazi élményszámba ment.

Arles-ba fél 12 körül gördült be az autó. Rögtön mosolyt csalt az arcunkra, hogy a város mennyire lelkesen fogadta a Main fesztivált (ahogy ott nevezték). Sok helyen útbaigazító és programajánló táblák voltak, melyek a helyszínre csalogatták a nézelődőket.

Elsőként mi is a party helyszínét néztük meg. A kissé elhanyagolt, lepusztult udvarról egy hatalmas belső térbe léptünk. Az óriási csarnok előző életében vonat- és tankszerelő műhelyként funkcionált. Kissé még érződött is valami halovány gázolaj vagy benzinszag, de a neonlámpák már harsányan hirdették, hogy itt bizony valami merőben más jellegű esemény készülődik. Rögtön kiszúrtuk a sárga pólós magyar rendezőséget. Pasy, Remage, Vincenzo, Gergoo, Pohar és Pontscho melegen üdvözölt minket, és egyúttal felhívták a figyelmünket, hogy szerezzünk be szúnyogriasztó spray-t, ugyanis este szükségünk lesz rá. Arles-ban még javában tombolt a nyár, s a tavakkal, csatornákkal, folyóval tarkított várost bizony tényleg ellepték a vérszívó jószágok.

A hotel elfoglalásáig még hátra volt pár óra, amit városnézéssel töltöttünk el. A főutat leszámítva javarészt csak szentendreszerű keskeny, macskaköves utcákat láttunk. A szűk tereken kávézók és ajándékboltok sorakoztak. A műemlékek, ókori romok alkották Arles legnagyobb látványosságát. Sajnos felújítás miatt ezekbe nem nyertünk bebocsátást, de azért kívülről készítettem néhány képet róluk.

Bennem Arles-ról leginkább az ablakok színes spalettáival tarkított házfalak maradtak meg. Ezek valahogy olyan nosztalgikus hangulattal töltötték meg a városka utcáit.

A hotel ahol megszálltunk 5 km-re volt a party helyszínétől. Pénteken délután 4-kor foglaltuk el a főhadiszállást, amely merőben szokatlan létesítmény volt. A több hektáros, farmszerű területen különálló bungalókban voltak a szobák, parkosított környezetben. Igazi vidéki hangulat volt a legelésző lovaknak, kecskéknek és baromfiknak köszönhetően. Errefelé télen-nyáron virultak a leanderek. A szoba felé sétálva felfedeztük, hogy a hotel területén medence, horgásztó, és golfpálya is helyet kapott. A kukák között kóbormacskák keresgéltek maguknak harapnivalót. A szállóvendégek jóindulatának köszönhetően szép állapotban voltak a cicák, és mindnek egyedi mintázatú, különleges bundája volt.

Miután lepakoltunk a hotelben, rögtön megcéloztuk a medencét. A víz nagyon hideg volt, ennek ellenére több lakó is megmártózott benne. Mi többnyire csak a szélén ücsörögtünk. Fejedelmi környezetben pihengettük az utazás fáradalmait.

Este egy jó kis gyalogtúrával visszamentünk a party helyszínére. A fő esemény a megnyitó volt péntek este, na meg ismerkedtünk az új környezettel. A megnyitó alkalmával többen is beszédet mondtak francia és angol nyelven. Ezek szinte kivétel nélkül arról szóltak, hogy mennyire nagy megtiszteltetés a városnak, hogy itt kerül sor erre a nagyszabású eseményre. Sorra köszönetet mondtak a demomakereknek (ők így hívták a demoscenereket) amiért ennyi munkát fektettek a szervezésbe, és a release-ekbe. Kihangsúlyozták, hogy a háztetőre épített 3000 m2-es LED-es kivetítő, és maga a helyszín is kihasználatlanul állt már évek óta, s most nagy az öröm, amiért ezúttal mindkettő méltó módon kerül használatba. A beszédeket lezáró taps után Pasy igyekezett a megnyitóra összegyűlt tömeget ott tartani, úgyhogy jó kis pörgős demókat kezdett el vetíteni. Nagy hangerő, nagy kivetítő, nagy öröm. :)

Szombaton a csapatból néhányan a tengerpartot céloztuk meg. A Main party belépővel járó croissant-t azért nem mulasztottuk el, kár is lett volna, ugyanis az itthonival össze sem hasonlítható íze volt. Saintes-Maries-de-la-Mer nagyjából 35 km-re volt Arles-tól, de nekünk, egy egész napos autóút után ilyen kis távolság már meg sem kottyant. Az állattenyésztés errefelé nagyon elterjedt, az út mentén mindenfelé lovak és bikák legeltek. A tengerpartot meglátva egyből lerúgtuk a cipőt, és mezítláb gázoltunk a forró homokba. Játszottunk, meg pancsoltunk, mint a gyerekek, mert hát, azok is vagyunk. :)

Próbáltunk belemélyedni a francia konyha rejtelmeibe, de minthogy sem az étlap, sem a pincér nem beszélt angolul, így elég nehezített terepen mozogtunk. Végül valami halas ételt választottunk, amely ízetlenségét leszámítva annyira nem is volt rossz. Mikor visszaértünk a party helyszínére, már a music componál tartottak az események. Arles-ban későn kel a nap, ennek megfelelően későn is megy le, s ez a kivetítő láthatóságát nagyban befolyásolta. Emiatt tolódott a fotó compo, majd minden más esemény kezdési időpontja. Valahogy így indult az a csúszássorozat, aminek folyamányaként a demo compo például csak hajnal 4 tájban tudott lemenni. A party időtartama tehát a tervezettnél sokkal hosszabbra nyúlt. A lelkiismeretes magyar szervezők ennek ellenére minden percben megfeszítetten dolgoztak, hogy gördülékenyen menjenek az események.
Kérlek, nézzétek el nekem, hogy a compókra, és azok eredményeire itt nem térek ki részletesen, maradjon meg az a profiknak. :)

A party fő attrakciója a nagykivetítős compo volt, aminek tiszteletére a nézősereg székeket csapott a hóna alá és kivonult az udvarra. Az arles-i lakosok is nagy éljenzéssel fogadták a fényes színáradatban játszó tetőt. Valóban feledhetetlen élményt nyújtott ez a monumentális kivetítő, ahogy beúsztak rajta a látványos demo effektek.

Amit még mindenképpen megemlítenék, az Willbe élő előadása. Nem tudom kinek köszönhető, hogy volt szerencsénk az ő játékát hallani, de hatalmas ötlet volt meghívni a partyra. A csúszások miatt bepunnyadt nézősereget totálisan felrázta ennek a tehetséges srácnak az előadása. Fantasztikus élmény volt, az biztos.

Az internet kapcsolat végig nagyszerűen működött, így az itthon maradt scenerekkel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, akik az élő streamnek köszönhetően velünk együtt izgulták végig a compókat. Mi tudósítottuk, ők kommentálták az eseményeket.

Már reggel volt, mikor párnát ért a fejünk, és délig meg sem moccantunk. Akkor is csak ébresztésre. A francia szervezőgárda volt olyan kedves, és a késői érkezés ellenére is szerzett nekünk soron kívül bagettet, amit megpakolhattunk a reggelire szánt szebbnél szebb felvágottakkal, na és persze az elmaradhatatlan camambert sajttal. Az eredményhirdetés alkalmával többek között hazai sikerek is születtek. A szervezőség bőkezűen mérte a jutalmakat, Zoomnak csak több fordulóval sikerült lehordani a 64k compo első helyezésért járó díjakat.

Az eredményhirdetés után egyből autóba szálltunk, és Pasy apukájának hála újból szünet nélkül repesztettünk haza a sztrádán. Izzadva, nyári ruhában indultunk neki az útnak, majd fokozatosan hűlt a levegő, amint hazafelé haladtunk. Olaszországot elérve vacsorára még megtömtük a bendőnket igazi, hamisítatlan olasz pizzával, majd nagyjából mindenki álomba szenderült. Napfelkeltére már Budapest határában araszolgattunk, jó magyar hétfő reggeli dugó várt minket. Valahogy elevickéltünk a Lágymányosi hídhoz, ahol sofőrünk szélnek eresztette a társaságot. Örültünk is, meg nem is, hogy megérkeztünk. Jó volt végre kikászálódni a kocsiból, de mégis kár, hogy véget ért valami klassz dolog. Gargaj búcsúzóul mindenkit megölelt, és azt mondta: Majd találkozunk még, valahol, valamikor. A legközelebbi demo party-n mindenképp!!!