Scene.hu

A 7. Scene.org Awards jelöltjeit bemutató sorozatunkban ma az oldschool (avagy öregiskolás, ahogy angelday mondaná) demókat vesszük sorra. Természetesen továbbra is szigorúan szubjektívek leszünk.

Eddig voltak már a 4k intrók, az animációk, a demók és a zenék.

lft: Craft (Breakpoint 2008, 1. helyezett wild demo)

Az első jelöltet egyből három kategóriában is jelölték (rendkívül szubjektív véleményünk szerint teljesen megérdemelten): best oldschool demo, most original concept, breakthrough performance. Az lft “csapatot” egyébként a jelek szerint 1 db. svéd srác alkotja, név szerint Linus Åkesson (erre mondják vajon, hogy “nomen est omen”?). Azok kedvéért, akik még nem látták volna az alkotást, arról van szó, hogy a srác rárakott egy 20Mhz-es, 8 bites mikrokontrollerre egy VGA csatlakozót a képnek és egy jack-csatlakozót a hangnak meg néhány D/A átalakítót és azt mondta: hát akkor írjunk demót! Hogy még véletlenül se legyen túl könnyű a dolog, az ATmeg88 nevű mikrokontroller mindössze 1 KB RAM-ot és 8 KB ROM-ot tartalmaz, ezenkívül mivel framebuffer és hasonló úri huncutságok nincsenek benne, a VGA jelet valósidőben, időzítések segítségével kell előállítani. A végeredmény ennek megfelelően meglehetősen oldschool lett (ami ebben a kategóriában azért talán nem akkora baj), de a legtöbb képernyő elég ízlésesen van felépítve, és szinte végig korrektül szinkronban vannak az események a zenével. A használt színek és a chipzene miatt egyébkent meglehetősen Spektrumos feelingje van a végeredménynek, de ennél a demónál ugye nem maga a demó a lényeg, hanem az egyedi platform, amire készült.

triebkraft & 4th Dimension: aeon (TUM 2008, 1. helyezett lowend demo)

Az aeont, bár Spektrumos szemmel nézve meglehetősen jó demó és a platform diverzitás jegyében majdnem biztosra vettem a jelölését, mégis egyike annak a két jelöltnek, melyeket egy kissé mégis kakukktojásnak érzek. Elég korrekt demó egyébként, látszik hogy végig ügyeltek a dizájnra illetve hogy az effektek szinkronban legyenek a zenével. További szimpatikus vonása, hogy nem kell neki mindenféle speckó orosz Spektrum-klón, elmegy a “klasszikus” alapgépen is, amennyiben az 128K memóriával rendelkezik. Persze ezen lehet vitatkozni hogy mennyivel teszi könnyebbé a kóder életét ez a rengeteg memória (véleményem szerint jelentős mértékben), de mindezzel együtt kétségkívül sok meló van ebben a demóban. További szimpatikus dolog, hogy a készítők a credits-részben korrektül felsorolják, mely effektek voltak részben vagy egészben animációk (mondjuk nem kevés ilyen effekt volt benne). A tavalyi év minden kétséget kizáróan legjobb Spektrumos demója, és érzésem szerint minden idők mondjuk tíz legjobb Spektrum demója közé is beférne, szóval érdemes megnézni — bár én el tudtam volna képzelni más jelöltet is, de legyen ez az én bajom. :) A “public’s choice” kategóriában való jelölést meg végképp nem értem, de úgy látszik, rajtam kívül sok embernek nagyon is tetszik. :)

Booze Design: Edge of Disgrace (X 2008, 1. helyezett C-64 demo)

Azt hiszem erről a demóról nem is kell írnom, hiszen úgyis mindenki látta már aki a scene.hu-t olvassa. Ha valaki mégse látta volna eddig, akkor mars azonnal megnézni! Sokak szerint minden idők legjobb C-64-es demója, a szinte azonnal legendássá vált X 2008 party győztes alkotása, mely egyébként több mint öt évig készült. Nagyobb összegbe le merném fogadni, hogy a Booze nyeri idén az oldschool kategóriát, hozzateszem, teljesen jogosan. (Bár tavaly a Desert Dreammel kapcsolatban is voltak ilyen gondolataim, úgyhogy lehetnek itt még meglepetések, kérem — de ne legyen igazam!) Ha mégis kekeckedni akarnék a demóval kapcsolatban — és miért ne akarnék, ha már vállaltan szubjektivek vagyunk — akkor azt irnám a rovására, hogy túl hosszú es egy kicsit egysíkú. Az ember a huszonötödik plazma és a negyvenkettedik zoomer után akaratlanul is kezdi unni a dolgot, még akkor is, ha a dizájn (a demó fő erőssége véleményem szerint) hihetetlenül ki van találva, minden folyamatosan izeg és mozog és alakul át, néha szinte nem lehet megmondani mikor végződik az egyik effekt és mikor kezdődik a következő. Mindezzel együtt azt hiszem, a kevesebb talán ebben az esetben is több lett volna.

Oxyron: Natural Wonders 2. (X 2008, 2. helyezett C-64 demo)

A jó öreg Oxyron, ami ha nem demócsapat lenne hanem német tinédzser, már legálisan vehetne sört a boltban. Véleményem szerint már tavaly simán lehetett volna jelölni a Natural Wonders első részét, de idén végre – tudtommal a csapat történetében először – jelölve lettek. A demó további érdekessége, hogy a kód teljes egészében Axis műve, aki majd évtizedes kihagyás után tavaly pont a Natural Wonders első részével tért vissza, igaz, ott még Graham is közreműködött. A kihagyhatatlan bogaras és virágos grafikákat szokás szerint Oys rajzolta, a Fairlightból pár éve leigazolt svéd tag, Yazoo közreműködésével. Maga a demó technikailag nagyon húzós, gyakorlatilag minden partnál azt mondtam hogy ez igen! A már-már legendás Oxyron “antidesign” itt a szokásosnál jóval kevésbé jelentkezik: minden remekül a zenére van időzítve, a filter effektek alatt Oys remek fullscreen grafikái jelennek meg és tűnnek el különböző remek átmenetekkel. Az egyetlen bajom a demóval pont ehhez kapcsolódik: egy kicsit oldschoolnak érzem az effekt-fullscreen kép-effekt sorrendet, ami a demó egészére jellemző és eléggé megtöri a demó lendületét, illetve nem igazán passzol az effektekhez. Mindezzel együtt remek demó kitűnő grafikákkal és remek zenékkel (Fanta és Kasmo műve), méltó folytatása az első résznek.

Pers’ Wastaiset Produktiot: The Next Level (Assembly 2008, 2. helyezett oldskool demo)

A kategória — szerintem — másik kakukktojása ez a demó. Rendben van, hogy C-64-en túl sok az a 64 KB memória és így nem kihivás kódolni rá, meg hogy a PWP egyedül tartja életben a VIC-20 scenét, és különben is már-már haladó hagyomány hogy minden évben jelölik az aktuālis demójukat az oldschool kategóriában (jelzem, a hagyományok szerint viszont sosem nyernek), de ezt most egy kicsit soknak éreztem, lehet hogy azért mert egy számomra sokkal kedvesebb demó viszont nem lett jelölve — de erről később. Persze az is lehet, hogy egyszerűen nem értem a borongós skandináv lélek mélységeit. :) Az viszont mindenképp meglepő, hogy egy demót ami egy másik, meglehetősen hasonló demó (Robotic Liberation) folytatásának is tekinthető, jelölik a “most original concept” kategóriában. A VIC-20 meglehetősen limitált hangchipjén futó beszédszintetizátor mindenesetre mindenképp elismerésre méltó, és többek szerint a demó zenéje a valaha írt legjobb VIC-20-as zene, szóval mindenképpen érdemes meghallgatni illetve megnézni a demót.

Akkor így a végén hadd szóljak még egy demóról, amit ugyan nem jelöltek egy kategóriában sem, de szerintem megérdemelt volna legalább egy jelölést a best oldschool demo kategóriában: WVL / Xenon szintén sok évig készült demójáról, a Pearls for Pigsről. Elképesztően jó kódok az intrótól gyakorlatilag az endpartig, remek dizájn ami itt is nagyon együttvan a szintén kitűnő zenével, mindezek Sander, Valsary (igen, a legendás lengyel pixelgrafikus!), Oxbow, Electric és mások remek grafikáival megtámogatva. Komolyan nem értem, hogyan maradhatott ki ez a demó a jelöltek közül, személy szerint én 2008 egyik legjobb demójának tartom — és sok szempontból jobban tetszik szubjektíve, mint az Edge of Disgrace vagy épp a Natural Wonders 2. Mindenkinek ajánlom megtekintésre, innen letölthető egy valódi vasról capture-ölt videó, embeddelhető formában sajnos nem találtam. A demó egyébként a 3. helyet csípte meg az X 2008-on — hát igen, az a demokompó nem volt sima ügy. :-) Hadd ajánljam még a 4. helyezett demót ugyanonnan, amiről valószínüleg azért nem esik több szó, mert sajnos eléggé befejezetlen, viszont ami elkészült belőle (főleg az intró) igen ütős: Amplifire, az Instinct+Horizon kooperációtól. Milyen szerencsés, ha egy testvérpár idősebb tagja (Pernod) a Horizon legendás kódere, az “öcsike” pedig a feltörekvő újgenerációs C-64 kóderek egyik legtehetségesebbike (Jackasser/Instinct).