Scene.hu

Akik jobban ismerték, azok szerint sajnos nem is olyan meglepő, hogy a legkülöncebb német demoscenernél is néha meglepőbbeket produkáló fiatalember ilyen kurtán-furcsán véget vetett az életének. Délelőtt, Kölnben egy hídról a Rajnába vetette magát.

Kicsoda is Michael „Crest” Menz? Külsőre, – nem német szemmel – megmosolyogtató, bármelyik partin észrevehető jelenség volt. Bundesliga frizura, markáns, már-már védjegy szerű bajusz, és nem épp a legutóbbi divat szerinti öltözet, válogatottan elnyűtt pulóverekben, adta meg összetéveszthetetlen imidzsének esszenciáját. Viszont ha megmutattad neki a legújabb demódat, intródat, már-már zavaró, pokolian figyelmes szurkálódó szemeivel végignézte művedet, majd kőkemény kritikát kaptál tőle, annak ellenére, hogy Ő maga sosem nevezett semmilyen kategóriában. Ha beválogatta demódat vagy intródat valamilyen gondolatmenetre felfűzött demoshow-jába, kellőképp megtisztelve érezhetted magad, letettél valami maradandót az asztalra. A party riportjai hasonló alapossággal, olvasmányos, néha már-már fárasztó stílusban, de bizonyították töretlen elhivatottságát a demoscene mozgalom irányába. Ha most viccelni volna kedvem, kicsit olyasféle figura volt ő, mint a mi DC-1-ünk, amikor még lelkesebb volt a demók iránt, csak végtelen magábaforduló pesszimizmusa VÉGÜL legyőzte Crest-et.

Jómagam először Evoke 1998-on találkoztam vele először, amikor épp a Tokyo Dawn Records zenei társulat tagjait hajtottam épp a partin egy project miatt, és volt olyan segítőkész, hogy bemutatott nekik. Ezután beszélgettünk, mondtam ki vagyok stb., és erre boldogan közölte, hogy igen, hallott már rólunk, és hogy a Riprap benne lesz a rendezvényen leadandó válogatásában. Tegyük hozzá azért, hogy akkoriban még nem volt pouet.net, a scene.org se működött olyan intenzitással mint manapság, és a sávszélességek se voltak ennyire adottak, tehát egy komolyabb rendezett demogyűjtemény igenis értéket képviselt. És erre az egészre volt egy olyan parádésan „belőtt” DOS-os konfigja, hogy szinte észre se lehetett venni a szüneteket a demók között, kivéve ha volt hozzáfűznivalója a következő produkciókhoz. Ambience 2000-en is találkoztam vele, végül utoljára Mekka/Symposium 2000-en.

A legdurvább, hogy annyira szívén viselte a demoscene sorsát és dolgait, hogy még akkor, amikor távol-közel sem voltak még csak kezdeményezések sem voltak demoscene érdekvédelmi egyesületekre még Németországban sem, ő a saját pénzéből egészítette ki egy-egy adott party költségvetését, pedig láthatóan Ő sem volt eleresztve anyagilag…

Halálával mindenképpen átértékelődik a most már szállóigévé vált „Demo or Die!” scener mondás. És hogy a régebb óta gyülemlő dühét erre a világra enyhítették-e valamelyest kedvenc demói, intrói? Ezt már sohasem tudhatjuk meg, de itthagyta nekünk majdhogynem búcsúgondolatait, még 2001-ben: http://crest.untergrund.net/life.html

– d-lee / Exceed