Scene.hu

Jailbird: Lucy in the Sky with a Butterfly (c64 gfx)

Már olvashattatok egy ISO szabványoknak is megfelelő Árok Party riportot Blalától, most itt van Jailbird sokkal hosszabb és tartalmasabb írása. Nem akarok sokat spoilerezni, de a beszámolóból megtudhatjátok milyen is az, mikor az ember Szabadkáról megy egy ajkai partyra, egy félkész grafikával és az egyszerűség kedvéért Ferihegyen keresztül. Mindezt azért, mert sikerült elcsalnia Magyarországra Svéd csapattársát, akivel évek óta együtt dolgoznak, de még sose találkoztak. Nem mellékesen a skandináv úriember a valaha élt egyik legjobb C64-es programozó.

Hétfő, dél, hőség. Itt ülünk Daffunkkal a Szabadkára tartó forró sinbusz-konzervben és a bő izzadságfolyamok igen zavaró hatása ellenére megpróbálok visszaemlékezni arra hogy mi történt az elmúlt néhány napban. Személy szerint úgy érzem hogy a 2007. év eddigi legszebb hétvégéjét töltöttem el Ajkán, teljes mértékben megért minden fáradtságot és anyagi költséget, ami számomra most kivételesen magas volt, ugyanis a 90%-os kedvezményemhez szükséges Magyar Igazolvány épp a felfrissülés igen hosszú procedúrája alatt küszködik valahol Szegeden…

Itt még készül a compokép(Jailbird)

Ezúttal sokkal kevesebben jelentek meg a partyn mint legutóbb, viszont a hangulat szerintem jobb volt mint a múlt évben. Lehet hogy épp a kevés látogatónak köszönhetően kialakulhatott egy családiasabb hangulat, és habár az ott töltött időm felét a gép előtt töltöttem, mégis már péntek este úgy éreztem hogy ez az Árok egy kissé más mint a múlt évben. Nos nem húzom tovább a bevezetőt, megróbálom összefoglalni mi történt velünk azóta hogy pénteken, hajnali négy órakor a városközpontban beültünk egy taxiba és elindultunk a Tompai határátkelő felé….

Én már fél éve készülök rá, főleg hogy svéd csapattársam, HCL úgy döntött hogy (a “két legyet egy csapásra” elvet követve) ellátogat Magyarországra hogy Árok keretében, 5 év közös munka után végre személyesen is találkozzunk. Viszont Dafunknak csak két héttel a party előtt juttattam eszébe hogy vészesen közeleg az esemény. Múlt évben nem tudott velem eljönni, idén viszont kötelezővé tettem a számára. :) A zenéjét sajnos nem tudta időben befejezni, viszont nekem is félkész állapotban volt a képem, úgyhogy ezúttal számithattunk egy kis élő party action-ra is.

Ez is c64!

Induláskor kissé idegesek voltunk és imádkoztunk a szép időért ugyanis legutóbb, SceneCon-ra menet a határátkelő elhagyása után kb. 5 perccel elkapott minket egy igen váratlan, de annál inkább intenzivebb vihar. Szerencsénkre találtunk egy kapualjat ahova behúzódhattunk két ijedt kiskutya társaságában, miközben ömlött az eső és csapkodtak körülöttünk a villámok. Félelmetes volt, két hatalmas csattanásról úgy saccoltuk hogy csupán pár méterre tőlünk üthetett bele valamibe, ugyanis még égésszagot is éreztük. Akkor már kezdtünk lemondani az útról, de a vihar olyan hirtelen elhúzódott hogy még majd egy óránk maradt a busz indolásáig Kiskunhalas felé. Ezen a pénteken viszont tiszta volt az ég, nagyon gyorsan odaértünk a Kelebiai elágazáshoz ahol nekiálhattunk várakozni. Lassan teljesen kivilágosodott, megjött a busz, és Kiskunhalasra úgy 8 körül érhettünk oda. Volt még fél óránk a Budapesti járat indulása előtt, az állomás boltjából ásványvizzel, elemmel és szendviccsel bővitettük az inventorynkat, majd felültünk a vonatra Kőbánya-Kispest felé. Útközben Dafunk komponált, én meg megpróbáltam átaludni a több mint 2 órás utat, ami nem volt túl nehéz egy kialvatlan éjszaka után. A következő fontos célállomás Ferihegy volt, ahol be kellett várnunk HCL-t. Mivel majd 2 óra volt a repülőgépe érkezéséig, leültünk egy egetverően drága ferihegyi kávézóba és kávézással, sörözéssel és demok nézésével ütöttük el az időt. Miután megérkezett HCL, elindultunk a Déli Pu. felé… Ugyancsak egy rossz tapasztalat hatására (M2-es metró felújitásnak köszönhetően a múlt évben egy olimpikont megszégyenitő rövidtávokat produkáltam buszok és villamosok váltogatása közben a Deák tér-Déli pályaudvar reláción), megpróbáltam több útvonaltervet is kitalálni a vonat időbeni elérésére. Félelmem szerencsére alaptalan volt, a metrózás zökkenőmentes volt. Időben odaértünk, a jegyek megvétele után még arra is maradt időnk hogy együnk és igyunk valamit egy talponállóban.

HCL/Booze Design, az élő legenda

Ahelyett hogy a gyönyörűen zöldellő dunántúli tájat kisértük volna figyelemmel, igazi 8bites stréberekhez méltóan odautunk utolsó nagy részét C64 demok nézésével töltöttük el, igy gyorsan elreppent az idő Ajkáig. Miután bevásároltunk egy helyi üzletben, a buszra várakozva HCL-el megittuk első közös sörünket majd megpillantottuk SHR-t, Alvarót, Blalát és Spenótot. A buszban igazán jól éreztük magunkat ugyanis nagy örömünkre a vezető mögött egy kijelzőn reklámok kiséretében különböző humoros házi videókat engedtek le. Ajkarendekig még Rambo is felszállt és fél órán belül ott is találtuk magunkat a party placcon. A már ottlévők épp húst sütöttek, üdvözöltük egymást, majd leraktuk a cuccainkat. Én rögtön nekiláttam rajzolni, ugyanis még lefekvés előtt be szerettem volna fejezni a rajzomat, ezért a péntek esti közös kocsmázás sajnos elmaradt. Viszont volt helyette 2-3 sör amit ihlet-boosterként fogyasztottam el pixelezés közben, valamint a rajzolásomat szabotáló enyhén ittas Leon barátom aki miatt az este folyamán nagyobb leállásokra kényszerültem (2006-ban a képemet tartalmazó disk-et dugta el, ezúttal jobban ügyeltem rá hogy ne tudja megakadályozni a munkám leadását ;). 3 körül már mindenki lefeküdt aludni, engem saccra még 3-4 óra pixelezés várt, igy hát úgy döntöttem hogy lezuhanyzom, kipihenem magamat és másnap délelőtt folytatom. Ezúttal is üdvözlöm azt a személyt aki egy lassan haldokló, kinban fetrengő oroszlán utolsó hörgéseire emlékeztető horkolást produkálta, és akitől még legalább egy órán át nem tudtam elaludni attól függetlenül hogy eszméletelen fáradt voltam :)

Csapatpóló a breakpointos győzelem emlékére

Másnap 8-tól kb. 12-ig sikerült befejeznem a rajzomat, majd egy kis pihenőt vettem a tornaterem közepén lévő szivacson… Kb. 2-3 óráig nyugis volt minden, megirtuk a party scrolljainkat Clarence demojába, Dafunk befejezte a zenéjét, üldögéltünk, beszélgettünk, viszont amikor Poison és Cargo rá akartak minket kényszeriten hogy szálljunk be a Laser Squad-ba, Leonnal sikitva elmenekültünk a kocsmába. Mikor visszaértünk már javában folyt a játék, és mivel nagyon meleg volt, inkább beültünk a terembe ahol addig töltöttük a délutánt mig el nem kezdődött az az előadás amit nekem kellett megtartani. Megigértem magamnak hogy addig nem fogok nagyobb mennyiségben sört fogyasztani amig a C64-es grafika történetéről szóló beszédemet be nem fejezem, és ez igen nagy meglepetésemre sikeresen össze is jött. Nagyobb közönség előtt utoljára úttörő koromban álltam, igy hát kissé meg voltam illetődve, de azért nagyon remélem hogy a majd másfél hétig gyűjtött és készitett adathalmazt azért többé-kevésbé érthető módon sikerült előadnom. Végül is, ami a legfontosabb, hogy Leonnak tetszett. :)

Amiga labdával könnyebben menne :)

Az asztaltól egy hangos “Leon, most már mehetünk bebaszni!” kiáltással keltem fel, és végre elindultunk egy kocsmába. Egy kellemes kis helyen megtaláltuk Blaláékat, csatlakoztunk hozzájuk és egy-két sör mellett beszélgettem AMN-el is, aminek kifejezetten örültem hiszen köztudottan a legjobb C64-es grafikusok közé tartozik, és a party-n találkoztam vele életemben először. Szerencsére többször is sikeresen elháritottuk a tulaj azon kérelmét hogy harmonikázzon nekünk, igy maradt a jó hangulat, ennek köszönhetően pedig gyorsan elszállt az idő és közeledett az Árok fénypontja: a compo. Felpakoltuk magunkat teli üvegekkel és visszaballagtunk a tornaterembe, ahol még legalább egy órát vártunk a versenyekre. Örömmel tapasztaltam hogy HCL befejezte a helyben kódolt kis demoját, közben West-tel politizáltunk, amit végül megszakitott Cargo intelme a compok kezdetéről.

Zene compo-n sajnos csak három induló volt, viszont ezt ellensúlyozta a munkák minősége. Intensity, Vincenzo és Dafunk nagyon jó, igazán hallgatható munkákat adtak be. Remekült telt el ez az idő, főleg a sok sör mellett, Leonnal és HCL-vel a padon ülve eljártunk egy kissebb táncot is. :) Aminek kifejezetten örültem, hogy sok szép grafika lett nevezve és igen erős versenyt sikerült összehozni. Ez még néhány nagyobb nyugati party-n is ritkán jön össze… És végül az Árok Party-k történetének legnagyobb demo compo-ja vette kezdetét négy C64 és egy Plus/4-es indulóval. Érdekességként emliteném, a külföldi C64-es demok magyar partykról való sok-sok éves hiányát most szakitotta meg a Booze Design. A hangulat itt a tetőfokára hágott, főleg a Plus/4-es State of the Art remake vetitése közben.

Diskurzus: Loc, Leon/Chorus^Singular, Amn/Resource

Amikor véget ért a compo és lecsillapodtak a kedélyek, nekiláttunk anyagokat töltögetni, ittas állapotban commentelgetni a CSDb-re, majd azt megunván, Leonnal és Lionnal éjszakai kocsmavadászatra indultunk. Az addig elfogyasztott alkohol hatására sikeresen el is tévedtünk, viszont a 5km-es körzetben levő kocsmák kiszagolásárára kiképzett csalhatatlan szimatunknak köszönhetően sikeresen megtaláltunk egy késő éjjel nyitva tartó kocsmát, és az annuális Ajkarendeki szombat esti kocsmázás keretében elfogyasztottunk még néhány sört. Nagyon hiányoltuk Balance-ot, akivel a múlt évben elénekeltük a himnuszt a kocsmában levő TV valamely adásának műsorzárásakor felhangzó zenei alapra. Ezúttal is ideális befejezése lett volna a party-nak :) Miután visszatántorogtunk a helyszinre, még egy ideig demokat néztünk a kivetitőn, majd 3 körül lefeküdtünk aludni. Másnap reggel 8 körül, bepakoltunk Marcell kocsijába, majd kissé fáradtan és szomorúan elhagytuk Ajkarendeket. Még indulásunk előtt lefoglaltam egy budai kollégiumi szobát, mivel HCL csak hétfőn utazott volna vissza, mi pedig nem akartuk magára hagyni. Marcell az épület bejárata előtt tett le minket (amiért igazán hálásak vagyunk, isten tudja hogy találtuk volna meg egyébként a helyet), majd egy kiadós tusolás és pihenés után HCL-t és Dafunkot elvezettem Budapest néhány nevezetességéhez. Ezt az igazán kellemesen eltöltött délután után a napot demok nézésével koronáztuk.
Hétfő reggel Dafunkkal elindultunk haza, HCL-nek még néhány utolsó utasitást adtam a Ferihegyig vezető tömegközlekedéssel kapcsolatban, majd elváltak útjaink.

Oklevél a Chrous 3. helyezéséért

Itthon ülve fejezem soraimat, még mindig a melegben, izzadva, még mindig kissé a magasban szárnyalva a hétvégén ert élmények hatására. Hihetetlen jó volt, feledhetetlen. Aki nem volt ott a party-n, sajnálhatja – mi igazán jót szórakoztunk, sajnos nélkületek… Ez a report sajnos még 1%-át sem tudja visszaadni annak a remek hangulatnak ami végigkisérte az Árkot. Mindemellett nagyon remélem hogy a Singularos fiúk még sok-sok éven át folytatni fogják a rendezvényt, hiszen egy magyar 8bit rajongó számára egy maradandó élmény, olyan dolog amire évtizedek után visszaemlékezve is mosolyt csal az arcára, talán még az unokáinak is mesél majd róla :) …

Az árok party anyagai letölthetőek innen: http://arok.intro.hu/download/arok9.zip