Scene.hu

Aki régóta törzstag IRC-en, vagy csak élénken figyeli a magyar demoparty-k grafika compo-inak termését (azon belül is az élmezőnyt), annak biztosan nem ismeretlen Delilah neve – mégis kevesen tudják, hogy valójában ki is ő, és miért is támogatja a magyar party-kat ilyen lelkesen és rendszeresen. Ezen kérdések megválaszolása céljából kerestem fel hát nemrég, s hogy megtudjuk, hogyan is kezdődött ez a furcsa kapcsolat egy olasz grafikuslány és a magyar scene között.

Azoknak, akik még nem ismernek, hogy mutatkoznál be?

Sziasztok, Delilah vagyok, scener, születésileg olasz, de lélekben magyar ;) Legjobban talán grafikusként vagyok ismert, aki általában képzeletbeli lényeket és sötétbe burkolózó kihívó csajokat rajzolgat. A rajzaim az aktuális életérzésemet, érdeklődésemet vagy épp mániáimat fejezik ki, mint bármi amit alkotni szoktam. A nagybetűs életben informatikus-hallgató vagyok, és grafikus-designerként dolgozom a DigitalMilk.net-nél. Sokat dolgozom a reklámszakmában is, amit nagyon szeretek.

Hogyan kerültél kapcsolatba a demoscene-nel? Hol hallottál róla először, kit ismertél először, miért tetszett meg?

A scene nélkül sose ismertem volna meg a “művészi oldalamat”, és ezért örökké hálás leszek neki – korábban egy egyenes vonalat se tudtam volna húzni. Pár éve kezdődött az egész, amikor egy barátomnál voltam és megmutatta életem első intróját. Akkoriban már léteztek sokkal jobb és fejlettebb technikák is (ez valamikor 2000 táján lehetett, nem emlékszem már), de tény ami tény, soha nem láttam még előtte ilyet. Elsőre bejött; ahogy néztem a jópofa kis delfineket és az összes többi mocorgó “valamit”, a klassz zenével együtt teljesen feldobott. Tippem szerint a “Fluid Motion” lehetett a Valhallától. A barátom érdeklődött a scene iránt – bár nem hiszem, hogy aktív részese lett volna – úgyhogy nagy vonalakban elmagyarázta, miről is van szó. A többi a Google, az OJuice és a Scene.org dolga volt. Az összes diskmagot elolvastam, amit csak találtam (Pain, Hugi, Totem, Shine, Imphobia, …), és annyi demót néztem, amennyit csak tudtam. Hihetetlen élmény volt! Része akartam lenni ennek a csodálatos világnak, de mivel akkor már a swappoláshoz késő volt, kénytelen voltam valami jártasság után nézni. Akkoriban még nem tudtam annyira programozni, hogy kóder legyek, úgyhogy megpróbáltam zenélni (FT2-vel) és rajzolni is, és igazából egyik se ment! :) Hosszas próbálkozás után megtanultam használni egy tracker-t, de egyszerűen nem esett kézre. Valószínűleg nem sikerült rendeltetésszerűen elsajátítani, nem tagadom, de egyszerűen számomra alkalmatlan volt egy hangulatkép átadására. Emellett megpróbáltam rajzolni is, ami akkor még szörnyű volt, mert nem volt tabletem, és nem akartam csak ezért venni egyet – jogosítvány nélkül nem érdemes kocsit venni, nemdebár? Kis idő múltán azt vettem észre magamon, hogy sokkal többet rajzolok, mint amennyit valaha gondoltam volna. Ezt sok-sok év gyakorlás követte.

Hogy találkoztál először a magyar scene-nel? Mi volt az első benyomásod?

Próbáltam más scenerekkel is felvenni a kapcsolatot – főleg külföldiekkel – amikor megtudtam, hogy van egy helyi scene is, úgyhogy megpróbáltatam őket is felkeresni. Az első party-m a Webbit 2003 volt, ahol találkoztam is az olasz scene nagy részével. Sajnos, mind a találkozást megelőző, mind az azt követő hangulat eléggé feszült volt; valamiért nem éreztem azt, hogy be tudnék illeszkedni. Úgy éreztem, hogy nem fogadnak el; az olasz scene nem nagyon törődött az újoncokkal – a magyar viszont igen. Ekkoriban ismertem meg TrX-szet, Nagzot, BoyC-t, titeket. Nagyon sokat segített, igazi barátokra találtam, akik támogattak, sokat beszélgettek velem, és megtanították, hogy kell magyar nyelven leoltani embereket. (Egyébként a vulgáris szavak és kifejezések nagy részét a mai napig felismerem, hehe :) Természetesen nem csak magyarokkal beszéltem, de ők voltak a vízválasztók. Úgy fogadtak el maguk közé, hogy nem kellett magyarnak lennem, mindenféle megkötés nélkül. Életem első release-ét is a ToWeL 2003 party-n adtam ki, egy rajzot (Venus in Fear), és egy wildot (A Pig’s Dream), ami közül az utóbbi, amit o/zon / SKiM-mel közösen csináltam, végül meg is nyerte a compot. Annyi pozitív reakció és malac jött hozzá [a Pouet.net-en a malac az egyik lehetséges szavazat – der ford.], hogy aznap teljesen boldog voltam. Egy poénos dolognak szántuk, és be is jött – szeretek rá emlékezni. Manapság már az olasz scene-nek dolgozom, party-kat szervezek, weboldalakat adminisztrálok, és a helyiek nagy része már befogadott; de lélekben legbelül még mindig magyar vagyok :)

Vannak kedvenc magyar demóid, van-e magyar grafikus akit különösen tisztelsz vagy rivalizálsz vele?

Szoros kötelék van közöttem és a magyar scene között, természetesen vannak grafikusok akiket nagyon kedvelek, pl. Alien / KB Arts – rivalizálni viszont nem rivalizálok senkivel, és nem is érzem szükségét; egyszerűen nincs rá okom. Minden grafikusnak más-más stílusa van, én pedig igyekszem mindenkitől sokat tanulni: gyakran van olyan, hogy egy rajzot vagy weboldalt hosszú ideig elemzek :) Hiába, van egy pár kiváló magyar grafikus :D Kedvenc demó… ez jó kérdés. A legjobb talán a “Saturday Night Scener”. Tudom, viccnek lett szánva, de jól össze lett rakva, és mókás volt.

Vannak pillanatok a magyar scene-nel kapcsolatban, amire szívesen emlékszel vissza? Esetleg olyan amire nem?

A legtöbb élményem eléggé IRC-központú. Emlékszem, amikor TrX büszkén mutatta a 3D-ben modellezett vécéjét… Nagyon tetszett, bár nem igazan értettem a témaválasztást o_O. Ugyanígy emlékszem rengeteg több órás beszélgetésre magyar scenerekkel, és emlékszem arra is, amikor először találkoztam veletek Breakpoint-on. Talán az egyetlen rossz emlék is ide kapcsolódik, amikor party végén fel kellett ülni a buszra, hogy elinduljunk haza, és én (a buszból) integettem a magyaroknak (ők nem a buszban voltak)… Kicsit elszomorít, amikor visszaemlékszem, megszakad a szívem tőle… de ennél rosszabb emlékem tényleg nincs.

Egy gyors témaváltás: a demoscene általában főleg a fiúk érdeklődését kelti fel, annak ellenére, hogy egyre több lány is jelen van a színtéren. Szerinted mi az, ami egy hölgyet érdekelhet a demoscene-en? Szerinted mivel lehet egy hölgyet scenerré tenni?

Azt, hogy mi kelti fel egy lány érdeklődését a scene-en, azt nem tudhatom. Nekem a programozási tudás és a művészeti oldal keveréke volt, ami meggyőzött – bevallom, reménytelen kocka vagyok, úgyhogy innentől nem meglepő a dolog :) Én csak örülnék, ha több lány csatlakozna a scene-hez. Azzal egyetértek, hogy főleg férfi-orientált hobbi, de nem teljes egészében. Ez teljesen kultúra- és hobbi-függő, ugyanúgy mint a programozás maga, vagy például a számítógép-hálózatok vagy a biztonságtechnika. A lányoknak is van esze, és a demoscene egy termékeny táptalaj, rengeteg megtanulható képességgel – senki nem esik ki csak azért, mert nem tud programozni; bárki lehet grafikus vagy zenész, akármilyen jelentős programozási tudás nélkül.

Szerinted mit tesz egy lány másképp a demoscene-en? Létezik-e a “női felfogás” a demókban? Ez előny vagy hátrány?

Szerintem amit a nők hozzáadnak a scene-hez, az elsősorban mennyiség, és remélhetőleg másodsorban minőség is. Őszintén, nem hiszem, hogy a lányok feltétlenül jobbá teszik a scene-t, de mindenképpen változatosabbá. Én sose éreztem egy komoly női jelenlét hiányát a scene-en, mert a srácok is ugyanúgy tudnak kiváló dolgokat csinálni, nemtől függetlenül, gondolok itt most elsősorban a grafikusokra – a fiúk is ugyanúgy tudnak tökéletesen jó “aranyos” képeket rajzolni, bolyhos kis valamikkel és virágokkal, ettől még egyáltalán nem lesznek kevésbé “férfiasak”. Az ilyenhez nem előfeltétel nőnek lenni… hála Istennek. Nyilvánvalóan örülnék, ha minél több lány ismerné meg a scene-életérzést, de a feminizmusra semmi szükség, és ezert ne kövezzetek meg, csupán ez az őszinte véleményem. Ha valaki bizonyítja az ellenkezőjét, talán meggondolom magam.

Mit javasolnál annak, aki tétovázik a demoscene-hez való csatlakozással kapcsolatban? Miért éri meg?

Nem látom, hogy miért tétovázna bárki is – ha úgy érzed, tudsz valamit nyújtani, tedd meg. A demoscene a legjobb közösség, amiben valaha voltam. Szórakoztató, sokat tanulhat az ember, rengeteg dologhoz hozzáférhet, és hiába na, ez A SCENE.

Záróakkordként: Láthatunk a közeljövőben magyar party-n?

Remélem! Kívánjatok sok szerencsét, és talán összejön – hiszitek vagy sem, minden évben betervezem, de eddig sajnos nem került rá sor.

Linkek:

• Delilah weboldala
• A SKiM demócsapat weboldala