Scene.hu

A demoscene-ben a technika fejlődésének és egyéb más tényezőknek köszönhetően a mai napig sokféle platform szerepel. A scene nagyjából húsz éves története során többször változott az aktuális mainstream gép típusa, így egy időben pl. az Amigák uralták a demoscene-t. Most nem ezekről az időkről lesz szó, hanem arról, hogy mivé alakult mára az Amiga és az Amiga scene. Általános iskolás szintű kérdéseimet Amiga ügyekben Charlie-nak emaileztem el, akiről pl. nagy meglepetésemre kiderült, hogy egyáltalan nem ős-amigás, pedig én azt gondoltam, hogy aki ma Amigázik, az kizárólag nosztalgikus hajlamainak rabja.
Mégse.

– Először is, hogy képbe kerüljön mindeki, aki nem ismer: Mivel foglalkozol a scene-ben, és milyen csapatokban vagy és voltál?

 – Az első olyan csapat, amelyik érdemben csinált is valamit a scene-n, az az Inquisition volt, ami kb. ’97 végén, ’98 elején született meg. Persze magunknak már régóta gyártottunk mindenféle hülyeségeket, más nevek alatt (pl. PC-Team, júúúúúj! :D ), de hál’ istennek ezek szélesebb ismertséget sosem értek el. Egyébként a PC-Team még C64-en kezdte (teljes a zavar), és a két alapitó tag nevének kezdőbetűjéből jött össze a “PC”. Egyébként az én agyszüleményem. Ultra ciki, elismerem. :) Mondjuk valoszinűleg túl sok Pál utcai fiúkat meg ilyesmiket olvastam zsenge gyermekkoromban, mert folyton valami csapat, grund, klán, banda és bármi alapításon járt az agyam abban az időben. Ezt remélhetőleg kinőttem azóta… :)

Egyébként foglalkozásom kóder, annak ellenére, hogy ezt valószínűleg többen vitatják (néha én magam is), valamint az iNQ-ban még organizer is voltam, vagyis én piszkáltam a népeket, ha kellett valami, és marketingeltem, meg ilyesmi. Aztán party-szervezésre is adtam párszor a fejem, néhány besegítés után a Core:01, a SceneCON 2003 és a Function 2005 voltak azok a partyk, amelyeknek főszervezője voltam. És persze ezek mellett is segítettem mindenféle találkozók és party-k szervezésében.

Az Inquisition feloszlása óta pedig a zseniálisan nagyszerű, valamint kolosszálisan csodálatos C64 csapat, a Singular Crew tagságát gyarapítom, ahol gyakorlatilag én vagyok az Amiga szekció. Kivéve, mikor a Poision unatkozik, és előszedi az Amigáját, mert akkor ketten vagyunk. :)

– És akkor jöjjön az Amigázás. Bizonyára sokan vannak, akiknek soha nem volt kapcsolata ezzel a géppel, úgyhogy léci mutasd be nagyjából ezt a gépet, mikortól létezik, mit tud, mit nem tud, mi lett a sorsa. Miben különbözik egy pc-től? (oprendszer, felépítés, teljesítmény, külső, belső, stb.) Szóval mi volt, és mi ma az Amiga?

Az Amiga története több kisebb-nagyobb kanyar után 1985. július 23-án kezdődött, ekkor mutatta be a Commodore az Amiga 1000-et, az első Amigát, amely később egész gépcsaláddá nőtt. A gép fő tervezője Jay Miner, akinek a nevéhez a legendás Atari 2600, az első konzol, valamint sok-sok 8 bites Atari home computer fűződik. A gép belső felépítése igen hasonló a korabeli konzolokéhoz, Miner-ék sokáig titokban is tartották, hogy számítógépet készítenek, és konzolként futott a projekt. Az első Amiga, a már említett A1000, 7Mhz-s 68000 processzorra épült, és 256K memóriát tartalmazott. Az utolsó Amiga az az Amiga 4000T volt, amit még a Commodore csődje (1994. április 29.) után is gyártottak egy darabig az új jogtulajdonosok, az Amiga 1200-zal együtt. Azóta új gép nem készült, viszont rengeteg bővítő hardver készült az eredeti gépekhez, és többféle klónhardver, és továbbfejlesztés is megjelent, ilyen például a Draco, a Pegasos és az AmigaOne. A szoftverfrissítések nagyjából folyamatosak mindenféle hardverhez, a lehetőségekhez képest. A legnagyobb példányszámban a “C64-szerű”, billentyűzettel egybeépített modellek keltek el, az Amiga 500, majd az Amiga 1200. Akit részletesebben érdekel a gép története, az a különféle Wikipédiákban részletes leírást talál róla, az Amiga címszó alatt (váratlan fordulat). :)

Visszatérve a gépre, megjelenésekor jó tíz-tizenöt évvel megelőzte a korát, hiszen rengeteg olyan technológiát vonultatott fel, amely csak egy évtizeddel később vált általánossá a hétköznapi PC-ken, de más desktop rendszereken is. Kezdve akár az automatikusan konfigurált, jumpermentes bővítőkártyáktól (1985-öt írtunk), a preemptív multitaszkos kernelig. De ugyanígy korszakalkotó volt a 4 (2×2) csatornás digitális hang, a mind a 4096 színt egyszerre megjeleníteni képes, főprocesszortól függetlenül dolgozni képes grafikus alrendszer, az ehhez társuló kiváló szoftvertámogatás, és még annyi minden más. Külön-külön egyik sem volt igazi újdonság, de így egyben, igazi vízválasztónak tekinthető. Összefoglalta az addig elért eredményeket, és azzal, hogy ezt bárki számára elérhetővé tette, igen markáns irányvonalat mutatott a jövőbe is, és rengeteg későbbi szofverírót és hardvertervezőt ihletett meg. Igazából erről is rengeteg mindent lehetne írni, külön cikksorozatot is megtöltene, szóval nehéz… :)

– Amiga előtt volt más géped?

– Volt. Az első BASIC programomat 1988-ban, Commodore 16-ra és Plus/4-re írtam az általános iskola számítógép szakkörének keretében. :) Az első saját, otthoni gépem egy Commodore 64 volt, (a “lapos” kiadás), 1991-ben, kazettás magnóval. A nagy álom a floppy drive sosem jött össze… :) Aztán 1994. november 5-én kaptam egy 386sx-es pécét. 2MB (!!! OMFG) RAM, Mono VGA monitor, 40MB MFM vinyó, Realtek 256k VGA, egér nélkül. :) Később ezt a gépet bővítgettem, egészen egy K6-2/450-ig. A C64-es cracktrokat leszámítva, PC-n láttam először scene produktumot, a Majic 12 – Wish című demóját. És nálam bugzott, ezért vettem egy Trident VGA kártyát, amivel jól ment… :) Ezen a gépen lettem scener, és írtam az első demókat, tanultam meg először assembly-ben kódolni. Egyébként én szerettem a DOS-os korszakot, nagy Win 3.1 user voltam (pl. Wayfarer nevű Programkezelő-riplészmentre emlékszik valaki? :) , de a 95 és további inkarnációi nagyon nem jöttek be, ezért később OS/2 Warpot használtam évekig, többek között a remek DOS kompatibilitás és a stabilitás miatt. Élmény volt alatta DOS-ra fejleszteni. Amúgy, a mai napig fenttartom, hogy a DOS-os PC jó gép volt. Primitív volt és buta, pl. egy korabeli Mac-hoz vagy Amigához, vagy akár Atarihoz hasonlítva, sőt, sok szempontból még egyes 8 bites gépekhez képest is, de azt a keveset amit tudott, nagyon jól és megbízhatóan tudta, és (részben pont a primitívsége miatt) egyszerű volt használni is, és viszonylag kevés volt a misztikus hiba. Ha pedig mégis történt valami, ha valaki értett hozzá, egyszerű volt elhárítani, mert a rendszer nem próbált okosabbnak lenni a felhasználónál. Nekem pl. a mai napig hiányzik a DOS Navigator, azóta sem találtam olyan jól a “kezem alá dolgozó” file-kezelőt és univerzális utility-t mint az. Hű, ezekről is nagyon sokat tudnék mesélni és filozofálni, de lépjünk tovább. :)

– Mióta foglalkozol Amigával? “Szerelem volt első látásra”, vagy géptípusok szisztematikus kipróbálása után :) jutottál arra következésre, hogy ez a legjobb neked?

– Igazából az egész félig tudatos, félig véletlen választás következménye. Először is OS/2, vagy majdnem bármilyen alternatív rendszer felhasználójaként az ember akaratlanul is perifériára szorul, még PC-n is. A hardver “plagendprejesedésével”, az elterjedt hardverek dokumentációjának hiányában, az ISA slot (GUS) és a DOS eltűnésével, az OS/2 hanyatlásával úgy éreztem, hogy pont azok a dolgok “halnak ki” a gépből, a nagy monopolcégek üzleti érdekei miatt, amiket kedveltem. Ezt pedig nagyon utáltam, és utálom azóta is. :) Ez még inkább fogékonnyá tett arra, hogy még több alternatív rendszerrel (beleértve a hardvert is) kezdjek foglalkozni. Az Amigával már találkoztam párszor partikon, bejárogattam Amigás IRC csatornákra, meg persze olvastam róla még a C64-es időkben a különböző magazinokban. Aztán, 1999. végén úgy esett, hogy egy hétvégén volt az Overdoze demoshow Győrben, pénteken, és a fYanica amigás találkozó  (Linkre kattintani ajánlott! – slyspy) Budapesten, szombaton. Úgy gondoltam ezért már megéri Zalaegerszegről útra kelni, és ha már amúgy is Győrben vagyok, onnan már sokkal gyorsabban elérhető Budapest, így egy pénteki Overdoze kitérővel, de végül is kikötöttem a Csokonai művházban, ha jól emlékszem 1999. december elejen. (Nekem egyébként ez volt az első találkozásom a “legendás” Csokival, amely jónéhány évvel korábban a hazai C64, Amiga és úgy általában homecomputeres élet fellegvára volt.) Itt voltak eladó gépek, vettem hát egy alap A1200-t, HDD-vel, kiváncsiságból. Használgatni kezdtem, meg tanulgatni, eleinte kíváncsiságból. Később került a gépbe egy 68030 processzoros bővítő kártya és 16MB RAM, nagyobb HDD, és hálózati kártya. Egy idő után azt vettem észre, hogy a PC kikapcsolva áll, én pedig Amigázom, mert jobban élveztem a használatát. Aztán így maradtam. :) Később megtanultam programozni is a gépet, előbb a 68K-t, majd a PowerPC-t, assemblyben is. Bár ezen a téren még sok tanulnivalóm lenne, de sajnos nincs rá annyi időm, mint szeretném.

– Mi az értelme (a szépsége) az Amigázásnak? Mi mozgat egy amigás scenert, hogy a mai napig használja, tuningolja a gépét?

– Mindenkit más mozgat, szerintem. Van aki csak nosztalgiázni tartja a gépet, vagy gyerekkori emlék, mint sokaknál a szekrény tetején porosodó (Pfuj, tessék használni inkább!) C64. Én azért szeretem, mert egésznapos munkahelyi PC-használat után felüdülés leülni valami elé, ami más. Tudod, aki csokoládégyárban dolgozik, annak fejedelmi étel lehet egy sóskifli. :) Ezenkívül szeretem az egész dolog “indokolatlanságát”. Tulajdonképpen, ha csak szigorúan a hardver papíron leírt képességeit vesszük, akkor semmi értelme az Amigázásnak, ma 2007-ben. És mégis, talán pont a hardver korlátai miatt, olyan szoftverek születnek rá, amelyek tele és tele vannak jobbnál jobb új megoldásokkal, hogy a mai követelményeknek megfeleljenek, egy évtizedes, vagy még régebbi hardveren. Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogyha leül az Amigája elé, akkor folyton meglepődik, hogy “Jééé, ez is működik!”, míg ha egy PC elé ül le, akkor általában azon lepődik meg (vagy éppen már meg sem lepődik), hogy “Jééé, ez sem működik…”. Kicsit sarkos vélemény ez, de azért van egy jókora valóságalapja, szerintem.

– Biztos találkoztál extrém tuning Amigákkal, vagy meglepő hardveres megoldásokkal. Mondanál pár ilyen példát?

– Igazából a boltba került bővítőkártyákból is lehet éppen elég extrém megoldást sorolni, nincs szükség a házi tuningokra. Elég visszamenni meg a Commodore-os időkbe. A “dobozos” Amigák (2000/3000/4000) alaplapjain van néhány inaktív ISA slot, amelyek csak tápellátást kapnak. Ezeket egy a gépbe helyezhető PC-kártyával aktiválhatjuk. Ilyet már a Commodore is gyártott, XT-től egészen a lassabb 486-okig. A PC kezelheti az ISA slotba dugott kártyákat, az Amiga és a kártyán lévő PC pedig szintén képes a kommunikációra, olyannyira, hogy pl. a PC, az Amiga HDD-jén lévő image fájból bootol. (1988-at írtunk ekkor…) De ugyanilyen extrém megoldások a PowerPC kártyák, különösen Amiga 1200-ba. Ezek a kártyák egy mini-ITX alaplapot megszégyenítő méretben tartalmaznak 2db processzort (egy 680×0-t és egy PowerPC-t), a hozzájuk tartozó hűtést, egy SCSI controllert, és egy custom PCI slotot, amire Permedia 2 alapú 3D gyorsítót csatlakoztathatunk. Mindez egy olyan slotra csatlakozik A1200 esetén, amelyet erdetileg mindössze 4MB memóriabővítéshez találtak ki. A hozzá adott szoftver extremitásáról pedig jobb nem is beszélni. :) De ugyanilyen extrém példa a PicassoIV grafikus kártya, amelyen egy komplett PCI alrendszer található és amelyre az alap PCI-s VGA chip mellé TV-tunert, hangkártyát, framegrabbert csatlakoztathatunk. 3D gyorsító is tervben volt hozzá, de ez végül sosem készült el, egy sajnálatos haláleset miatt. Aztán folytathatjuk a sort az először A1200-ban feltűnt egyszerű 8 bites csatlakozóval, az ún. óraporttal. Ezt – mint a neve is mutatja – eredetileg valós idejű óra csatlakoztatásához találták ki, mivel a Commodore szokásos nagy spórolásban ezt lehagyta a gép alaplapjáról. Mivel azonban a legtöbb A1200 bővítő egyből tartalmazta az órát is, ez a port felszabadult, így rettentő hamar mindenféle egyéb bővítéseket kezdtek rá eszkábálni. Létezik óraportra dugható, DSP-s, saját memóriás, hardveres MP3 lejátszásra képes hangkártya, valamint sok egyéb mellett például USB kontroller is… Az extremitás csúcsát pedig egyértelműen a PCI busboardok képviselik, ezek gyakorlatilag olyan alaplap-toldalékok, amelyek 3-5 PCI slotot adnak a géphez, amibe aztán 3D gyorsítótól, USB és TV kártyától kezdve a hang és hálózati kártyákig elképesztő mennyiségű kütyüt lehet dugiszálni. És érdekes módon a driver ellátottság is viszonylag jónak mondható. Persze ezekhez a bővítésekhez már át kell építeni a gépet másik házba, szóval jönnek a lakatosmunkák, és a fizikai elférés problémája miatti további extrém megoldások… :) És ami hihetetlen, hogy ennek van piaca. Őrültek vagyunk? Lehet. De vigasztal, hogy a zsenitől csak egy hajszál választ el. :)

– Nekem tendeciának tűnik, hogy a legtöbb amigás később Machintosh-ra tért át. Az, hogy nem csak a PC-ket ismered hogyan befolyásolja a szemléleted a számítógépek, szoftverek megítélésében?

– A Machintosh-ra áttérés nem feltétlenül igaz, de tény, hogy sokan ha már nem is Amigáznak, továbbra is ragaszkodnak valami alternatív, másféle rendszerhez. Ebben szerintem jó adag szentimentalitás van, de hát miért ne? Például, az AmigaOS 4.0 jelmondata az, hogy “Remember when computing was fun?”. Talán érthető, hogy mire utal ez. A Commodore gépek korában még azért foglalkozott az ember a számítástechnikával, mert érdekelte, és jól érezte magát közben, nem pedig mert muszáj volt a gép a munkájához. Ez a “for fun” szemlélet szerintem az, ami tovább él még ma is az Amigákban, és nagyon sok ember szemléletében is, aki valaha kapcsolatba került az Amigákkal. Nem véletlen, hogy a demoscene első virágkorát is Amigán élte. Ezenkívül a sok rendszer ismerete szélesíti a látókört. Például ha tudom, hogy 25MHz-s, FPU nélküli, 8MB memóriás gépre lehet használható, sőt, gyors böngészőt, vagy e-mail klienst írni, akkor egész máshogy ítélek meg egy 3GHz-es gépen is lassú szoftvert, amely ugyanarra a célra készült. Hasonló a helyzet a hardverek megítélésénél. Az ember nap-mint-nap találkozik szédületes újdonságként beharangozott hardver és szoftverújításokkal, amelyeken maximum csak jót mosolyog. Ilyen például az éppen aktuális virtuálisgép-mánia. Ma rengetegen beájulnak a kétmagos processzorokon futó két független OS-től, hogy micsoda technológia, miközben Amigán már 10 éve egyszerre lehetett futtani az Amiga OS-t és a 68K-s Mac OS-t, egyetlen 10 MIPS teljesítményű processzoron, néhány MB memóriával, egy olyan virtuális gépben, amit egy szem unatkozó német emberke barkácsolt otthon… De még lehetne sorolni a példákat. És egyébként szerintem anyagilag is megéri alternatív rendszerekkel foglalkozni. Az első olyan munkahelyem, ahol hosszabb ideig megragadtam annak köszönhettem, hogy anno foglalkoztam az OS/2-vel, mivel arra a tudásra nagy szükség volt ott. A mostani munkahelyemen, mobile Java játékprogramozóként is előny, hogy tudom, kis teljesítményű hardverből, kevés, korlátozott eszköztárból hogyan lehet mégis jópofa dolgokat csinálni. Ez utóbbihoz persze nem kell feltétlenül Amigásnak lenni, de ez egy olyan dolog, amiben nekem az Amiga által megszerzett ismeretek segítségemre vannak.

– Magyarországon hány amigás scener lehet mostanság?

– Konkrétan scener, aki aktív még, és Amigán aktív, kevés. Körülbelül öt fő. Viszont az Amigás találkozókra még mindig eljár kb. 50-70-100 ember, attól függően, hogy kinek milyen kedve van. És jelentős részük géppel érkezik, nem csak berúgni a régi haverokkal… :) Érdekes módon az Amigas scene elég nagy átfedésekkel rendelkezik a 8 bites scene-nel. Sok Amigás aki retro produkciót alkot, inkább a 8 bites gépet választja.

– Léteznek még amigás demócsapatok, vagy inkább egyéni hobbi lett az Amigázás?

Inkább egyéni hobbi, legalábbis Magyarországon. A közelmúltból egyetlen jelentősebb csapatot tudok, aki aktív volt, ez pedig a Kangooroo.

– Külföldön mi a helyzet? A régi “nagy” amigás csapatok működnek még?

– Néhány csapat működik még, ők általában 1-1 compo-n indulnak évente, jellemzően a Breakpointon. Érdekes módon elég gyakran vannak újak (vagy éppen csak olyanok, akiktől az ember nem vár releaset), vagy 1-2 demo/intro erejéig visszatérők.

– Nyilván tartják az amigások a kapcsolatot egymással, milyen fórumokon? Léteznek mostanában amigás rendezvények?

Rengeteg Amigával foglalkozó weboldal van, vannak tematikusak is, amelyek csak egy-egy Amiga klónnal, esetleg csak a régi gépekkel, a gép történelmével, a hardverrel, vagy mással foglalkozik, de vannak mindent felölelő nagy portálok is. A http://www.amiga.hu a legnagyobb magyar amigás portál. Külföldről pl. a http://www.amiga.org-ot tudom ajánlani, scenereknek pedig az ada.untergrund.net-en lévő Amiga Demoscene Archive-t.

– Mit gondolsz, mi lehet a jövője az amigás scene-nek? Meddig lehet életben tartani ezt a gépet?

– Ez az a kérdés, amire senki sem tudja a választ. Egyrészt probléma, hogy az Amigás tábor rettentő megosztott a jövőképet tekintve, és az amúgy is kicsi tábort tovább osztotta a sokféle klón-projekt, és mindenki másban látta meg az ideális jövőbeli Amigát. Ez sok esetben mini-polgárháborúkhoz, versengéshez és szembenálláshoz vezetett, sokszor tisztességtelen eszközökkel is. Én remélem, hogy most jön a kijózanodás időszaka, egy kicsit vissza a jövőbe, vagyis az Amigások újra felfedezik, az egyre távolabb kerülő jövőbeli desktop platform szerep helyett van egy hatalmas, gazdag múltja a gépnek, amire büszkék lehetnek. Ezt mutatja, hogy újra és újra erőre kap az A500-only (vagyis 7Mhz, fél MB memória, semmi bővítés) scene, valamint ezzel párhuzamosan hardver projektek is (pl. a MiniMig project, amely a Commodore óta az első hardveresen classic Amiga kompatibilis gép, egyetlen FPGA-ba sűrítve). Talán hasonló zajlik le, csak nagyobb léptékben, mint a C64 scene-n, ahol a C128-as SuperCPU-k és sokmega RAM-ok után visszatért a fő csapásirány az 1Mhz-s alapgép életben tartására és klónozására (C-One, DTV). Az, hogy lehet a hardvert klónozni modern technológiákkal, valamelyest megnyugtató. Jó tudni, hogyha a régi gépek fel is adják, az általuk képviselt örökség és szellemiség átmenthető.

– A többség, aki ezt olvassa, PC-t használ. Ha mégis szeretne amigás demókat nézni, milyen módon teheti ezt meg? Léteznek jó emulátorok?

– Két említésre méltó emulátor van, az egyik az UAE (aminek Windowsos változata a WinUAE), ez egy általános emulátor, és régi gépre írt játékoktól a legújabb hálózati szoftverekig mindenféle program futtatására alkalmas. A másik a Fellow, amit ma már nem nagyon fejlesztenek, de van pár régi játék, ami csak ezzel megy. Általában probléma hogy nehezen konfigolhatók egy kezdőnek az Amiga emulátorok, hiszen az Amiga egy gépcsalád, amely elég nagy utat járt be, és sokféle konfigurációban létezett. Így nincs egy “univerzális” konfiguráció, amivel minden megy. De a netről lehet leszedni pl. UAE configokat, amik egy-egy adott géptípus képességeihez állítják be az emulátort. Google javasolt. :)

– Mik azok a demók, amiket példaként ajánlasz, hogy na ilyet tud ez a gép?

– A már említett ada.untergrund.net egy remek kindulási alap ehhez, van toplista is. :) De newschool faneknek tudom ajánlani a TBL, vagy az Ephidrena produkcióit, olschool hivőknek pedig esetleg a Kefrens, vagy a Sanity demóit. PowerPC-ről pedig a Madwizards demóit tudom ajánlani, valamint a Planet Potion című mesterművet a Potiontól.

–  A  SceneCON-on,  aminek  mondhatni  te  vagy  a  főszervezője számíthatunk az átlaghoz képest erősebb Amigás jelenlétre? Esetleg várható valami Amigás produkció is, amiről már tudsz?

– Ezt még nem tudom. Remélem, hogy sikerül elcsalogatni több Amigást is. Sajnos az amigás találkozók népszerűvé válása óta az Amigásokat nagyon nehéz elcsalni olyan party-ra, ahol PC-k is vannak. Ez nagy kár, mert ha anno én party-kon nem látok Amigákat, akkor lehet hogy most egész másról beszélgetünk… De egyébként, sajnos nagyobb produkció nemhiszem, hogy várható Amigán. Tervezünk pár party feature-t is, aminek köze van az Amigához, de erről most még nem mondanék többet.

– Ha már SceneCON:  A legtöbb party 3 napos. Engem érdekelne, hogy a SceneCON miért csak két napos lesz?

– Ennek főleg anyagi, és létszámbeli okai vannak. Az a tapasztalat, hogy péntek este nagyon kevesen látogatják a party-kat. Jó esetben van 20-30 ember. Ez a végső 100-120 fő körüli látogatószám negyede. Egyszerűen nem éri meg kibérelni a place-t egy estével hosszabb időtartamra, ennek a néhány embernek a kedvéért és a további belefektetett munkát sem éri meg. Sajnos. Helyette a szombati programot próbáljuk sűríteni és változatosabbá tenni, hogy ne csak az esti compo-kra érje meg beugrani annak, aki amúgy is csak szombaton tervez jönni. További előny, hogy a péntek esti veszteségek elkerülésével a belépő ára is alacsonyabb lehet. És még vannak más okok is. Szóval sok szempont figyelembe vételével döntöttünk így.

– És ugye a SceneCON-ra azért PC-sek is mehetnek? :)

Rossz a kérdés. :) A SceneCON egy “platformfüggetlen” demoscene party, legalábbis ezt szeretnénk elérni. Szóval mindenkit szeretettel várunk, függetlenül attól, hogy milyen géptípuson éli ki kreatív vagy éppen destruktív hajlamait. :) A partyn elhangzó előadásokat, bemutatókat is szeretnénk minél színesebben összeválogatni, szóval lesz szó jelenlegi és nextgen hardverekről éppúgy mint retro dolgokról.

Ha valaki élő amigásokat akar látni, az megtenkintheti őket minden penteken, 18:00-tol 21:00-ig, az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, a második emeleti “Türkiz” teremben. A belépés ingyenes. Előtte azért érdemes csekkolni, a http://www.amiga.hu-t, mert ott látható, ha mégis valamiért elmarad a klub.

Képek: http://scenergy.dfmk.hu/amiga/
           http://www.amiga-hardware.com