Scene.hu

Rajzolok nektek egy homályos képet arról az időszakról, amikor rengeteg party volt Magyarországon egy évben, és amikor egy partiy résztvevőinek a száma meghaladhatta az ezer főt is. Na, de hogy is kezdődött mindez…

Beküldte: Bery

Hogy csöppent a scene az életembe

   A 90-es évek elején – ifjúkorunk alkonyán – Tarkus barátom próbálta jól tájékozottságát fitogtatni azzal, hogy behozott időnként a munkahelyre néhány demót (mert, hogy együtt dolgoztunk, akkor immár vagy 6 éve), s mutatta, hogy mire is képesek azok, akik igazán tudnak programozni. Mert, hogy mi is programozók voltunk már akkoriban is, de persze az itthon is fizetős területen, azaz ügyviteli szoftverek ágazatában. Nem akarok nagyot mondani, de úgy néztük ezeket a demókat, mint bennszülöttek az üveggyöngyöt. Mondjuk hozzátartozik, hogy a scenerekre is úgy tekintettünk, mint az agyilag kicsit túlexponált emberekre, akik végtelen unalmukban ilyesmikkel töltik az idejüket. :) De igazából nem tudtuk még behatárolni, hogy miért is készülnek ilyen produkciók. Vagyis sejtettük, hogy nagyjából azért, amiért mi is nekiálltunk egyszer (kétszer, sokszor :)) hobbiból játékprogramot írni. Azaz az élvezetért, a dicsőségért, meg azért, hogy olyasmit programozzunk, ami szórakoztató. Szóval ezek az első “fecskék” jobbára az Assembly győztes produkciók voltak, amik talán lemezújságok mellékletein kaptak helyet.    

Egy kis bulvár 

   Az első közvetlen „érintkezés” a demoscene-el és „élő” scenerekkel aztán 1995-ben történt, amikor összefutottam az Astroidea csapat tagjaival. Nem annyira scene, mint inkább egyéb téma kapcsán. Akkor is éppen – mint már annyiszor – játékprogramot készítettem, s O-man/Astroidea ajánlotta fel a segítségét grafika terén. Aztán mivel nála lógott néha a csapat (az Astroidea), leginkább annak okán, hogy elég közel lakott a Csokihoz (Csokonai Művelődési Ház, ami sok évig számítógépes klubot működtetett, ami a budapesti scene egyik találkozóhelye is lett idővel), így hamarosan korpa közé keveredtem, és ha nem vigyázok jobban, még akár tiszteletbeli Astroidea tag is lehettem, volna. :) Ebben a körben azonban elkerülhetetlen volt, hogy időnként akarva-akaratlanul ne ugrott volna a látóterembe egy-egy demó/intró, amit némi szakkommentár kíséretében élvezhettem (pl.: “Wazze, hogy raknak ki ennyi goraud polygont egy frame alatt?!” :) Persze fogalmam sem volt elsőre ki az a Goraud, bár a poligonokkal már tisztában voltam). Ekkor titkon már készült az első intrójuk is, ami részleteiben szinte a szemem láttára állt össze. Hogy mást ne meséljek, volt egy közös balatoni nyaralásunk, ahová képesek voltak gépet és monitort is lecipelni (igaz a gépet ház nélkül, azaz alaplap, táp, kártyák, ami egy kartonlapon lett összeszerelve és működtetve :)), így két csobbanás közepette bontakozott ki a self-mapping ötlete, mert Snowman még +30 fokban is nehezen hagyta magára a kódot a víz kedvéért. Hiába egy hóembernek nem élettere a nyári kánikula. :) Nos, ekkor már mozgatta valamennyire a fantáziámat a dolog, mert láttam, hogy ilyesmit alkotni márpedig jó. A hangulat pedig, ami egy ilyen csapaton belül van, szintén fergeteges. Mert persze hömpölygött a hülyeség, és amikor Kal főt rákká égve letekert estére Veresegyházáról bringával, akkor némi lángos és sör mellett hosszú anekdotázások folytak a közeli vendéglátó egységben, hogy aztán Reptile anyukája által elfoglalt nyaraló erkélyén bemászva fél tucatnyian aludjunk egy tenyérnyi szobában. Azt már csak így a végén mesélem el, hogy milyen erősen kellett küzdenünk a visszafojtott kacajjal, amikor a helyi kricsmiben az ügyeletes vagány csávó kihívta Reptile-t egy küzdelemre a felállított Mortal Combat játékgépen. Ugyanis, amikor megkérdezte tőle, hogy mennyire tud játszani, akkor Reptile azt mondta, hogy egy kicsit tud. :) Nos, aki akkortájt ismerte, az tudta, hogy behunyt szemmel, félkézzel megvert szinte bárki eme játék-klasszikusban. Ennek okán nem igazán a hömpölygő büszkeség jellemezte a helyi bajnokot a küzdelem végén, pedig pénzben fogadott Reptile ellen. :) 

Az 1996-os év

    Új év, új lehetőséget – mondom így utólag, ahogy felidézem 1996-ot. Tarkus-szal valamelyik színes, szagos game-news-ban megláttuk a Cache’96 hirdetését. Azt gondoltuk, hogy egy életünk, egy halálunk, mi bizony oda ellátogatunk, még ha Kecskemétre is kell menni érte. Fantasztikus road movie-nkat Tarkus hajó méretű, és matuzsálem korú autójával ejtettük meg. Bár homályos sejtéseink már voltak arról, hogy milyen is lehet egy parti, hiszen az Astroideások azért mesélgettek, mint organizerek erről, na de személyesen azért más az élmény.

   Életünk első partija mindenképpen meghatározó volt. No nem azért, mert ingyen sör járt a belépő mellé, vagy mert lenyomtam Warcraftban valakit ott, a hirtelen összedobott LAN-on, hanem mert megtapasztaltuk a hangulatot. Milyen, amikor az autónak hardware-bolt szaga van a sok belepakolt géptől és monitortól, hogy aztán helyet keressünk neki a party place-en, ahol több száz hasonszőrű küzd egymással valamilyen LAN játékban, vagy bömbölteti a megawattokat a sarokban, netán éppen a compo-kra hozott demón végzi az utolsó simításokat. Elszórtan folynak a beszélgetések, ismerkedések, mint hogy én is itt találkoztam először Lacoste-al, aki hosszú lenszőke hajával igazi ex-Modern Talking-os benyomását keltette, mint ahogy az is volt. :) Nem egy Computer Karácsony volt, mégis minden kilobájt színű volt, és az emberek olyan nyelvet beszéltek, amiben otthon éreztem magam, pedig néha még nem mindent kifejezést értettem. :) Aztán olyan kis színesek is voltak, hogy valaki ráébredt, hogy milyen kellemetlen, ha 100 km-re az otthonától bezárja a szülőktől lenyúlt Skodába a kulcsot, miközben az ősök úgy tudják, hogy csak a szomszéd kerületbe ment (a’la Zool). De persze ennyi ember között akad olyan is, aki nem csak játékot, de Skodát is fel tudott törni. :)

   Aztán jött csak az igazi élmény, amikor a mozi-ízű színházteremben elkezdődtek a compók. Becsörömpöltek a zenékkel. Figyelem, ez az az időszak volt, amikor minden partin 100 feletti nevezés volt a zene compo-kra és az előzsűri miután ezeket végigszenvedte, bosszúból 15-15 darabot le is adott kategóriánként. :) Persze bosszankodtunk, hogy miért nem került be Tarkus felejthetetlen country zenéje, a Csőtörés (utólag kiderül, hogy sérült volt a lemez, amin leadta, csak éppen csesztek szólni neki a szervezők :(). Na de a demó compo-n indult a két gigász. A Shock! a Stat808-cal, míg az Astroidea a Max-szal, nem is szólva az Urinate Cage és az Exhumers Summoning című 64K intrójáról. Persze ekkor még gondolatban kétszer leborultunk a nevek hallatán és fogalmunk sem volt, hogy azok a fiatal kölykök testesítik meg ezeket a csapatokat, akiket véletlenül meglöktünk a BÜFÉ-ben. :) Na, de a zenéik még mindig a fülemben vannak (igen, ritkán mosok fület :)). Leesett állal néztük akkor ezeket a produkciókat, nemkülönben a grafikai compót, és nagyon élveztük azt az egészet hangulatot, ami belengte a compo-kat, bár az “autó”-zás talán nem itt kezdődött, hanem a Scenest-en :). És persze volt Lamer demo. Tomcat például Controlled Dreams fedőnév alatt indult ekkor, amikor még nem tüntetésekre járt, bár lőfegyvert talán már akkor is hordott magánál. :) De, ha azt nem is, afelől nem volt kétség, hogy a maga stílusában kissé… hogy is fogalmazzak .. extrém a fickó. :) A lényeg, hogy innentől nem volt kérdés, hogy megyünk-e a ’96-os Scenest-re. Hiszen a Cache után valami tudatalatti megnyilvánulás kezdett alakot ölteni bionikus bitekből felépülő agyhalmazomban, ami által kapizsgálni kezdtem, hogy mit is kajálnak a népek egy ilyen partin, meg a scene-en egyáltalán.

   A Scenest’96 pedig egy igazi megaparty volt hazai viszonylatban. A gazdagréti iskola számtalan terme és folyosója telis-teli gépekkel és emberekkel. Minden irányból üvöltött valamilyen zene, dolgoztak a tuc-tuc gyárak, üvöltöttek a demók vagy játékok. Egy sarokban a Shock! és rajongóik fejlesztgettek, és micsoda élmény volt, hogy már tudtuk őket hová tenni. A másikban a Byteam (akikről az a pletyka terjengett, hogy a Scenestet akarják lefőzni egy még nagyobb party rendezésével, ami nem tudom, hogy igaz volt-e, de az biztos, hogy sosem valósult meg). Aztán egy eldugott szobában ATX (Dr. Pelyhe Szilárd, leendő ügyvédúr :)) írta a zenéjét, mellettünk meg a Hooligans Crew az első lamer demóját (TV). Ők és az akkori scene többi nagyjai mind felvonultak a legnagyobb haza partin. Persze leginkább onnan lehetett őket megismerni, hogy vodkás vagy sörösüveg volt a kezükben és egy akkora hangfalra támaszkodtak, amivel egy kisebb vesekőműtétet le lehetett bonyolítani. :)

   Na de a compo-k itt is élményszámba mentek. Az egyedi, félköríves görögszínház sorai gyorsan megteltek, így aki nem iparkodott, az nézhette állva a compókat. Itt indult a Remal 64K intrója, amiben iszonyat jó minőségű zenék voltak, s kavartak is kisebb vihart, hiszen a GUS hangkártya gyári patch-eit használták fel, ami egy remek ötlet volt, de későbbi party-kon illegálisnak lett minősítve ez a technika. Persze itt volt az Exhumers is, akik 64K-jukban az évre jellemző “kötelező gyakorlatokat” mutatták be, szép enviroment mapekkel, és Woland jellegzetes zenéjével. Na és Shock! demo is volt, mint minden party-n, amíg a csapat létezett. :) Sőt, majdnem nyertek is, hiszen a nagy rivális, az Astroidea nem indult a fairplay szabályai szerint a saját rendezésű party-n. Ellenben jött egy osztrák csapat és a tempós, helyenként látványos demójukkal egyértelművé tette, hogy kié lesz a fődíj, ami egy 15″-os CRT monitorban öltött testet. (’96-ban nem kis érték volt ez, ami mutatta, hogy a Scenest egy rangos rendezvény volt.)

   De jó is volt ez a rendszeres Shock! vs. Astroidea demó csata. Meg persze egyéb színtereken más csapatok rivalizálásai, még ha idővel a riválisok jó barátok is lettek. Ez adott egyfajta izgalmat és hangulatot a partiknak. Már az első órákban mentek a hírek, hogy milyen csapatok milyen produkciókat hoztak, s egyes bennfentesek, akik némelyiket láthatták is, határozott esélylatolgatásba kezdtek. Ráadásul itt indul el a Firg népszerűsége, ami később odáig fajult, hogy külön kategóriaként is lett kezelve egyes party-kon, és számtalan fake (hamis) Firg demo készült, amire az egyik legviccesebb utalás egy infó fájlban a következő volt: „This is a real fake Firg” :). És persze a Capanna virágzott a Lamer demo kategóriában. Nagy ellenfele volt még a Renegades, s egyszer az Unikorn is elvitte a pálmát az év folyamán ebben a rekeszizom edző kategóiában. De ezeken a partikon a LAN gamerek is verték egymást, Doommal, C&C-vel, Warcrafttal, meg minden egyébbel, ami akkor menő volt. Ami nagyon emlékezetes volt, hogy a Doom győztese (Bigfoot) egy igazi benzines láncfűrészt kapott győzelmi trófeaként a Scenest’96-on. :) (Ismeretes, hogy a Doom játékban láncfűrésszel is lehetett küzdeni az ellenfelek ellen.)

   Aztán a nagy nyári laza parti – Kistarcsa. Ez volt a Rage debütáló rendezvénye. Kellemes kis eldugott iskola, foci-compo-val, sunshine hangulattal, további haverkodással és gyatra felhozatallal a demók terén. Itt esett meg az a szégyen, hogy a szervezők nem osztottak első díjat a legrangosabb kategóriában, mivel úgy ítélték, hogy egyik demó sem ütötte meg a kívánt szintet. Így lett későbbi csapatom, a United Force holtversenyben második. De ami az eszméletlen pozitívum volt, hogy maguk a compók szabadtéren zajlottak. Óriási ötlet volt a szervezőktől, hogy a nyári estében a szabad levegőben ücsörögtünk a vászon előtt.   De a nyárnak itt még csak a közepén jártuk (hopp, és már 3 partin túl voltunk), hiszen ekkor történt az, hogy Tomcat fogta magát, és útjára indította a Flag parti-sorozatot. A békásmegyeri iskolában folytatódott a scene-vonal, és a compókon sem panaszkodtunk. A Shock!, bár ismét hozott egy egész jó demót One címmel, a régi híres Magic12 visszatérő produkciója mellett csak a második helyet tudták megcsípni.

   Kis mellékzöngeként mesélem, hogy a Generali biztosítótól kaptam egy levelet pár héttel a parti előtt, ami leginkább azért volt érdekes, mert semminemű kapcsolatban nem álltam velük. Legalábbis azt hittem, de mint kiderült, Lacoste/Capanna ott dolgozott, és költséghatékony megoldásként belső levélként feladva hívott ki minket (mint Mortal Compact-ot) a következő partira egy Lamer-demo párbajra, amit természetesen el is fogadtunk. Ebben persze csak az volt a vicces, hogy végül mindketten elég gyengécske poén-demóval indultunk és a Unicorn nyerte a compót. :)

   Mivel ezen a nyáron a sárgabaracktermés alulmúlta a magyar demoscene partik számát, így nem meglepő, hogy augusztusra is jutott egy, mégpedig a szintén legendás AntIQ ’96-os változata. Itt ismét összecsapott a két rivális, és az Astroidea, akik talán vitatható módon, bár kétségtelenül igényes demóval  felülkerekedtek a Prostate-el – ami talán az első truecolor demo volt a hazai termésből – a Shock! Haze c. produkcióján. Na és az Exhumers szigorúan 18 éven felülieknek szóló Fruits intrója :) igazi hangulatteremtő alkotás volt. Némi problémát jelentett, hogy a túlhúzott kompógépen először nem futott jól a győztes demo (elcsúszott a zene időzítése :)), de ez is jól mutatta, hogy mennyire igyekezni kellett akkoriban, hogy a gépek győzzék a demók által megkívánt teljesítményt. Ha jól emlékszem itt lépett fel a Capanna egy live Lamer-demoval, amiben fehér ingben (ahogy egy fiúegyüttestől elvárható) egy Take That számra táncoltak. :)

   Még mindig 1996, de már ősz. Ekkor titkon tervben volt egy 64K intró a Mortal Compact (első csapatom) zászlaja alatt, de a nyár kissé visszavetette a lendületet, így az őszi lehülésre körvonalazódott csak valami. Érdekessége a dolgoknak, hogy akkoriban az internet hiányában az Astroidea-s Snowman PCX magazinban megjelent cikkei és egy Amigás(!) text fájl indított el a 3D vektorok dzsungelébe (idővel rájöttem, hogy Snowman jól megszivatott a cikkben ejtett hibákkal :)). Aztán EFT barátom – akivel még a ’80 évekből, a Videoton TV-Computer klubból ismertük egymást és ekkoriban a Kangooroo amigás csapat frontembere volt – súgta meg a Pie Slice party-n (mert ilyen is volt, ahol is végre nyert a Shock! :)), hogy is lehet normál vektorokkal enviroment mappinget létrehozni. Na, innentől már a többit kiküzdöttem magam. De íme némi szemelvény az akkori fejlesztésből:
 – Látod ezt, Dude? – mutattam az első flat-shade forgó objectre Tarkusnak.
 – Hujujujj, még a végén intro lesz ebből – vidult fel. – De mi lenne, ha ráeresztenénk erre azt a másik effektet? – kérdezte naív hangon.
 – Szerintem hülyeség – feleltem józanul és lustán. :)
 – De lehet, hogy akkor, ahogy az megmozgatja, akkor az a megcsavart izé kifordul s olyan lenne, mintha nem is tudnád, hogy mi történik – tett még egy próbát Tarkus barátom.
 – Én így se tudom néha, hogy mi történik – válaszoltam őszintén -, de próbáljuk ki! – adtam meg magam.
És kipróbáltuk.
 – Fu-fu-fúúúú! – összegezte a látványt Tarkus.
 – Nem is rossz – fogtam vissza magam, hogy ne áruljam el első megdöbbenésemet, mert tényleg mocsok jól nézett ki a végeredmény.

   Nos, hát valahogy így születnek akkoriban a legjobb effektek :). Így utólag nagyon megmosolyogtató ez, de hát innen lehetett akkor kezdeni a dolgokat és bizony óriási volt aztán a flat shade után fake phong shade-ben látni ugyanazt a béna 3D objectet, főleg, ha egy kicsit morfolódott is, meg miegymás. :) Édes gyümölcse volt ez az akkori küzdelmeknek. Érdekesség még, hogy első intrónk az akkor olvasott Michael Crichton könyv címéről, a Gömbről keresztelődött el Sphere-nek. Kétségtelenül voltak is benne gömbök, főleg a hidden party-ban. :) Ja, a Pie Slice party-ról még annyit, hogy az Exhumers “leányvállalata”, a Kamu itt adta ki első demóját. :) De ez is mutatja, hogy nem vették komolyan sokan az “ismeretlen” partit, hiába voltak lelkesek az amatőr szervezők. Persze az is lehet, hogy sok volt már a rendezvényekből arra az évre :). De ezzel együtt nem sikerült rosszul, bár történelmet sem írt.

   De jött a Cache’96 autnum. Azt hiszem, ez egyedülálló a magyar demoscene történetében, hogy egy név alatt két parti is megrendezésre került egyazon évben. De mit nekünk őszi falevelek s hideg szelek, amik söpörtek Kecskemét utcáit, mert amikor Tarkus félelmetes autójával bekanyarodtunk a party-place elé, zsebünkben az intrónkal s mély meggyőződésünkkel, hogy van mit keresnünk a compón, akkor semmi nem tudta elvenni a kedvünket. De nem is akarta semmi, mert ez is egy felejthetetlen meeting lett. Összeismerkedtünk ismét néhány igazi scener-el, és megérkezett a United Force is egy üveg pezsgővel, és barátnők hadával. :) Így ihattunk előre a medve bőrére. Ezen a partin indult sikeres útjára az Euthanasia, bár a compó győzelemre ekkor még nem volt esélyük a minden idők legrövidebb, de egyik legütősebb Astriodea demójával szemben, ami az elsőre kissé furcsa Mutha nevet kapta a keresztségben (kiderült, hogy ez az angol “mother” szó szlenges változata). A Mutha-ban volt először látható magyar demóban realisztikus vízköröket bemutató effekt, méghozzá remek tálalásban (egy kéz előbb egy ujjával nyulkált a vízbe, majd a 4 ujját húzta benne, kavarva ezzel fel az állóvizet :)). Ja, a Sphere meg megnyerte a 64K compót, amire nagyon büszkék voltunk, hiszen ez volt az első intrónk. A történethez még hozzátartozik, hogy nyertünk egy 18 ezer forint értékű internet előfizetést (telefonost persze), amiben két vicces dolog volt. Egyik, hogy otthon nem volt telefon (igen, ezek voltak a kőkorszaki idők utolsó napjai), másik, ami az előző helyzetből következően, ha jól emlékszem, talán 2 ezer forintért sikerült aztán eladni ezt a nyereményt. :)

   Nos, ilyen volt a magyar demoscene fénykora 11 évvel ezelőtt, amikor parti partit ért, és nagy nevű csapatok küzdöttek egymással, hogy aztán új kihívókra leljenek szinte minden alkalommal.

Bery, 1998/2007