Scene.hu

Mint általában az összes intronknál, ez is úgy kezdődött, hogy valamelyik hajnalban félig ébren megálmodtam egy hangzatos címet :)
A jó címet én nagyon fontosnak tartom, ha beszédes és figyelemfelkeltő, az már hozzájárul a sikerhez. Ez az egyik ok. A másik ok amiért a legelső a cím, hogy ez már nagy mértékben előrevetíti a koncepciót is.

Természetesen a dolog kétirányú, ha olyan címet találsz ki, amelynek koncepcióját nagyon nehéz vagy lehetetlen megvalósítani jól, akkor az rossz cím. A “jól” kiemelése nem véletlen: az én szemem előtt mindig a minőség lebeg. Ha valamit nem tudok jól megmutatni, akkor az nem kerül bele az introba. Ilyen egyszerű. (Persze ez nem mindig igaz, mert létezik az a csúnya dolog amit úgy hívnak, deadline. :) Ha úgy állsz hozzá, hogy “hát ez nem olyan lett mint amilyet akartam, de azért elmegy… különbenis mit akartok, 64k!…”, akkor az középszerűségre van ítélve. Nem véletlen, hogy nem láttatok még embermodellt egy intronkban sem, mert soha életemben nem modelleztem még embert és nem is tudok. De talán majd egyszer… :)

Természetesen ehhez a filozófiához először is egészséges önkritika kell. Másodsorban bírni is kell a kritikát, ha például megmutatsz egy félkész jelenetet a (party előtt 3 nappal 20%-os készültségi fokú intro miatt pánikrohamokkal küszködő) csapattársaidnak. Végül jó kommunikációs készség, hogy meggyőzd őket arról, amit ők mondanak, az miért nem jó ;D

Ennyi bevezető után térjünk akkor a lényegre. Tehát káoszelmélet.
A káosz jó, mert káoszt könnyű csinálni. A káosz pedig pont megfelel az általam favorizált improvizációs (értsd: hasraütéses) introkészítési módszernek, mert itt a kreatívitás kerül előtérbe. Azaz elkezdem valahol, és addig gyúrom, amíg azt nem mondom, hogy “na ez jól néz ki”.
A koncepció nagyon egyszerű volt: végy egy tucat absztrakt háttérképet a deviantart-ról, használd fel őket inspirációként, jól gyúrd össze és dobjál alá egy megfelelően kaotikus – zúzda – zenét. Gargaj (aki nem zenész, de azért ő írta most a zenét ;) kétszer is rákérdezett, hogy biztos jól hallotta-e, hogy én zúzós zenét szeretnék, lévén eddig mindig valami langyi zenék voltak az intróink alatt. Hát igen, jól hallotta.
Igazából az eredeti koncepcióban az szerepelt, hogy az absztrakt 3D világok mellett hangzatos frázisokat is ropogtatunk, melyek betüiből csapatok nevei épülnének fel, és így az egész intro kvázi egy hosszú greetings lett volna (mert volt mit bepótolnunk etéren), de ezt végül idő és ötletek hiányában elvetettük.

Ugye két lehetőség van: introhoz írunk zenét, vagy zenéhez írunk introt. Azt hiszem ez minden csapatban más, főleg a zenész beállítottságától (és tudásától) függ, hogy tud-e írni egy kész introhoz zenét. Van olyan, akinek ez nagyon megy, de általában a másik eset a könnyebb, illetve én is sokkal könnyebben el tudok indulni a vizualizációval, ha megvan már a zene. Olyankor csak hallgatom, magam elé bambulok és máris elindul egy film a szemeim előtt. Nyilván a zenész is mondhatná ugyanezt, hogy könnyebben írna zenét, ha már lenne valami látható a grafikából. Ilyenkor kölcsönösen segítjuk egymást, megpróbáljuk elképzeltetni a másikkal hogy mi van a fejünkben, képekkel és zenei példákkal. Konkrétan ezesetben, ahogy fentebb is írtam, képi inspirációt a deviantart művészei, a zenei inspirációt pedig a Black Sun Empire adta (egészen pontosan a Bitemark c. számuk).
Tehát mint általában, most is a zene készült el először. Itt kap egy nyilvános hátbaveregetést Gargaj, mert szegényt hülyére szivattam, míg végül tökéletes lett a track. Maximalista vagyok, de tudom hogy ő is az, szóval megcsinálta, úgyhogy riszpekt :)
A hangrendszert is ő programozta, és ehhez az introhoz kisebb-nagyobb fejlesztések is történtek ezen a téren. Mivel sokan kritizálták a softsynth (valós idejű szintetizátor) hangminőségét, ezért belekerült egy tömörített sample támogatás is, amit főleg a dobok minőségének javítására használtunk. Illetve belekerült még egy fűrészfog-szintetizátor is.

Namármost, ismert tény, hogy lusta disznó vagyok. Ez abban nyilvánul meg, hogy a zene már 2 hónappal party előtt kész, de ekkor én jó esetben egyetlen screenshotot tudok produkálni, és addig nem bírom rávenni magamat az érdemi munkára, amíg már csak 2 hét van party-ig és az egész bagázs arab terroristákat megszégyenítő kivégzési módszerekkel fenyeget. Ilyenkor nagy nehezen összeszedem magam és 2-3 nap alatt összedobom az introt :) (Ugye senkiben sem merül fel, hogy mennyivel jobb lenne az eredmény, ha elegendő időt szánnék ra? Ugyanmár. Fizikai képtelenség.)

Felül az első verzió, alul a végleges

Ráadásul a legelső scene amit készítettem, nem is volt valami nagy durranás és eleinte nem is akartam belerakni az introba, de végül mégis belekerült, mert egyszerű volt és ez jól illett a leálláshoz a zenében. Azonban a második scene már sokkal jobban sikerült, és jól tükrözte azt a káoszt amit szerettem volna elérni vizuálisan. Innentől már egész jól elkapott a sodrás és sorban gyártottam a különböző 3D elemeket, amelyekből később építkezni tudtam.

Az intro érdekessége, hogy alapból szinte minden szürkeárnyalatos, és a színek utólagos szűrőkkel és gradiensekkel (post-process) kerülnek rá. A jelenetek nagyon egyszerű elemekből épülnek fel, azthiszem a legtöbbet használt objektum a mezei négyzetlap. Természetesen a művészet ebben az, hogy ezt Te, kedves néző, a végleges műben ne vedd észre.
Vegyük például a legelső jelenetet. Ugye maga a megtestesült káosz. Elhinnéd hogy pusztán négyzetlapokat látsz? Ha nem látsz a dolgok mögé, akkor valószínüleg nem. Pedig igaz :)

Nagymami káosz-kása receptje:
Hozzávalók: 1db nyégyzetlap (becses nevén plane), 1db clone-tool (objektumok többszörözésére kifejlesztett eszköz, nagyon jó helyspóroló :), 1db particle emitter (magyarul részecske-forrás? brr…), 2db alpha csatornával rendelkező textúra

A fenti jelenet a szerkesztőben

Elkészítés: tedd le a négyzetlapot, lásd el a megfelelő textúrával. Klónozd. A klónt ízlés szerint mozgasd el, forgasd el, nagyítsd-kicsinyítsd – azaz transzformáld. Válaszd ki mindkettőt, és újra klónozd, majd újra transzformáld. Válaszd ki mind a négyet, klónoz, transzformál. Kiválaszt, klónoz, transzformál. 8, 16, 32, 64, 128 … amíg meg nem unod, vagy amíg már nem lesz elég sűrű. Ezután még dekoráció gyanánt elhelyezed az egészre a particle-emittert, és máris kész a fincsi káosz-kása, melybe élvezet beletúrni a kamerával. (ööö…mindegy..)
Akiket a technikai részletek érdekelnek: a jelenet kb. 750 négyzetlapot tartalmaz, ami nagyjából 1300 poligon. A mai videókártyáknak ez semmi.

A készítők jelenete. Jobbra mintázat, szerkesztés alatt.

A 64 kilobyte-os méretkorlát miatt nagyon hamar megtanultam újrahasznosítani az egyes elemeket az intro különböző pontjain úgy, hogy csak nehezen venni észre hogy ugyanarról van szó. Talán nem kell mondanom, hogy ez miért fontos: magát az objektumot elég egyszer letárolni, a későbbiekben már csak a pozícóját kell megjegyezni.
Jó példa erre a “chaos” jelenet. A háttér ugyancsak textúrázott négyzetlapokból épül fel, de ezesetben csak egy síkban vannak szétszórva. Ugyanez látható a legvégső jelenetben, ahol a készítőket írtuk ki. Alul és felül, 180 fokban elforgatva.

Tóruszok torzítás előtt

A “chaos” jelenetre még kicsit visszatérve, sokan kérdezték, hogyan készült a sötét forgószél-szerű effektus. Azt hiszem ez is egyszerűbb, mint az ember elsőre gondolná (még BoyC is meglepődött :).

A modellezéshez van egy nagyon hasznos eszköz, amit úgy hívunk hogy map-transform. Ez annyit csinál, hogy egy adott modellre ráhúz egy texturát, majd a textura szürkeértékei szerint térben eltolja a modell pontjait.

Így születnek pédául a tüskésgömbök is :)

A “lyukas” textúra

Map-transforming

Nos, ugyanez a helyzet itt is, csak alapként egy tórusz szolgál. Ennek a szerkezete egy kicsit meg van “zavarosítva”, és egy fekete “lyukas” textúra van ráhúzva. Ez meg van forgatva és néhányszor oda van klónozva. A középpontnál pedig ugyancsak egy-két map-transformolt félig átlátszó objektum van, illetve ráadásként egy kis részecske-mágia :)

“Inverz envmap”

Van egy nagyon hasznos trükk, amit már elég régen észrevettem. Azt hiszem a “A place called universe”-ben alkalmaztam először. Egy nagyon egyszerű textúráról van szó, én csak inverz-envmapnak hívom. Ezt a texturát environment-mapként felhasználva nagyon jó fémes hatást érhetünk el a tárgyakon. A kamerára merőleges részeken semmi hatása, de minél kisebb szögben nézzük a tárgyat, annál fényesebb lesz. Sőt mi több, bonyolultabb rendszerek esetében amolyan radiosity-s (szórt fényt szimuláló) hatása is van, ami azért nem egy utolsó dolog a vizuális hatások terén. Nagyon jól megfigyelhető ez a jelenség a száguldó fémes oszlop jelenetében.

Még egy “trükk”, amit több jelenetben is alkalmaztam, ez pedig a sok kis apró lebegő részecske. A trükk ezesetben csak annyi, hogy mivel ilyen nagyszámú részecske számítása nagyon megviselte volna a processzort, ezért úgymond részecske-csoportokat használtam, ami nagyon egyszerűen annyit tesz, hogy egy darab particle textúrája sok-sok particlét tartalmaz :) Itt csak arra kell figyelni, hogy a particlék ne legyenek túl messze egymástól, illetve véletlenszerűen legyenek elforgatva, mert így elkerülhető hogy a szem ne “részecske-csomókat” lásson, hanem rengeteg egyedi részecskét. Azt hiszem ez nagyon hozzájárult a látvány részletgazdagságához.

Nos, azt hiszem ennyit a száraz részletekről, lényegében az egész intro ezeknek a módszereknek a kombinálására épül. A lassú kezdés és az elején látható bolygó egyébként szándékos megtévesztés, mert tudtuk hogy megint mindenki egy nyugis űr-introt várt tőlünk. Azt hiszem sikerült egy kis meglepetést okoznunk ezzel :)

Természetesen a vészesen közeledő party miatt (nyilván nem azért mert későn kezdtem neki :) az intro még az utolsó percekben is készült.
2006. augusztus 2.-a volt és én azt hiszem valamikor 11 óra körül kelhettem, tudván hogy nagyon hosszú éjszakám lesz. Ekkor az introbol még nem sok volt látható (a 4 percből talán 1), de az alapok már jórészt megvoltak. Szóval itt iszonyatos darálás kezdődőtt, miközben BoyC bőszen irtotta az előkerülő bugokat, majd durván 20 óra múlva (kóla és kávé nélkül! :) kb reggel 7 óra körül el tudtam küldeni neki egy alpha-verziót a projektfileból. Adtam néhány instrukciót a hiányzó kameramozgásokra, és rábíztam a hajszálpontos időzítéseket is, mert arra már nekem nem volt időm (BoyC szerint ahhoz nem is értek :). Ugyanis beleugrottam a fürdőkádba, majd rekordsebességgel összepakoltam a cuccaimat, hogy elérjem a 8:30-kor induló pesti vonatot. Ekkor már túl voltam minden álmosságon, és mivel vonaton egyébként sem tudok aludni, zombi fejjel bámultam ki az ablakon, nézve az elsuhanó fákat, miközben a fülemben dorombolt a Firestorm – Doomsday. Jó trip volt, meg kell hagyni, a kovetkező introban lehet benne lesz :)

A 4 órás Zalaegerszeg-Budapest vonatút után a 2 órás Budapest-Helsinki táv repülővel egy köpésnek tűnik. Vickey-vel elvergődtünk az Assembly-nek otthont adó Hartwall Areena-hoz, majd rövid idő múlva rátaláltunk Gargajra, akinek már természetesen megvolt az intro videováltozata a PDA-ján. Ó a modern technika csodákra képes :) Azt már nem tudom mikor, de BoyC írt sms-t, hogy TrX-el karöltve hegesztettek bele greetings-partot, és nézzem meg hogy jó lesz-e. Jó lett :)
Gargaj megírta a szükséges infofile-okat, bezippelte és beadta a compora.
Nos, mivel ez nem egy Assembly-report, ezért most időutazunk a 64k intro compo pillanatáig, ahol is életünk egyik legnagyobb csalódását kellett hogy elszenvedjük.
A party hangrendszere ugyanis pont a compo idejére döntött úgy hogy neki elege volt, és mobiltelefonként fog prüntyögni: az egész mélyhang-tartomány eltűnt. Namost talán nem kell mondanom, hogy az intronk zenéje milyen mértékben épült a mély basszusra. Teljesen nevetségessé vált az egész. Én még aránylag jól bírtam, de Gargaj teljesen kiborult.
Nagyjából a negyedik-ötödik intro táján vették észre a szervezők hogy a közönség torkaszakadtából üvölti hogy “WHERE’S THE BASS?”. Úgyhogy 20 perc technikai szünet következett, majd újrakezdték a compot, és leadtak mindent mégegyszer. Természetesen a meglepetés-faktornak ekkor már harangoztak…
Ilyen az élet.

Mindenesetre, látva a mezőnyt, a 2. hellyel mindannyiunk nagyon elégedett. Soha nem volt még ilyen erős felhozatal a 64k compoban, és abban is egyetért a csapat, hogy eddigi pályafutásunk csúcsa ez az intro.
BoyC már másfél éve dolgozik az aDDict3-on, ami sokkal nagyobb előrelépést fog jelenteni, mint amilyet az aDDict1-ről a 2-re való áttérés jelentett. Reméljük ez a vele készült introkon is meg fog mutatkozni… jövőre kiderül :)

Az intro egyébként letölthető innen, a video változata innen (90MB), illetve megtekinthető Google Videon is.