A tegnapi cikk folytatásaként itt a felső 7 helyezést elért Assembly-s demó
(Ismét a teljesség kedvéért: a megtekintés egy NVIDIA GeForce GTX 580 segítségével történt.)
6. Adapt – <DRiLLER (644 pont)
A Deepr által vezetett Adapt az Assembly egyik nagy veteránjának számít ma már, idén is hozták a megszokott formát és egy ötletes, relatív látványos, de kicsit szanaszéjjel demót tettek le az asztalra, melynek a főszerepében ezúttal egy a címben is említett repkedő fúrófej szerepel. A vizuális világ körülötte korrekt, de sajnos sokat belemarnak a végeredménybe az apró bakik, a polygonon keresztülmenő kamera, a ronda greetings/credits design, a kicsit kapkodós időzítés, bár mindezt ellensúlyozza a kiváló, közelkeleti beütésekkel operáló eklektikus acid-house zenei aláfestés. Klasszikus effektkódereknek mindenképp ajánlott megtekintés.
6. Primitive – I Want To See Small Worlds (739 pont)
T-101 neve valószínűleg minden magára valamit is adó demoscener számára ismert kell, hogy legyen; amellett, hogy veterán partyarcként a tavalyi Functionön nálunk is tiszteletét tette, a zenecompókon rendszeres kiemelkedő eredményei mindenképp tiszteletet parancsolóak bárki számára. Úgy tűnik azonban, hogy ezzel nem érte be, így idén megtanult kódolni is, és nyárra már az idei harmadik(!) demóját tette le az asztalra, ami ugyan rutinos kóderek számára valószínűleg nem fogja megváltani a világot, mégis kiválóan illusztrálja, hogy egy motivált ember, még ha nem is fiatal (hehe), kellő ráfordított energiával tud egy olyan demót hozni, ami nem csak nézhető, de bejut a mezőny előkelőbb felébe is. Nyílván nem tökéletes munkáról van szó, a színek kicsit túl vannak húzva, az említett effektek kicsit túl egyszerűek, és az említett három demó elégge ugyanarra a receptre alapul, de ennek ellenére egy lendületes szórakoztató demórol van szó, amilyet bármelyik party szívesen látna a saját mezőnyében.
5. Epoch ft. Trio Tampere – EMIX (1296 pont)
Az EMIX-ről elég nehéz úgy írni, hogy ne kelljen arra hivatkozni a végén, hogy “aki szereti szereti, aki nem nem”, de sajnos egy ennyire niche demóstílusnál kicsit rászorul az ember, ugyanakkor mint látható, itt volt a végeredményben az első nagyobb ugrás pontmennyiségben, véleményem szerint teljesen jogosan: akár tetszik a stílus, akár nem, a compo egyik legjobb demójáról van szó. Kiváló nyers techno-soundtrack fölött egy konzisztens, intelligensen összerakott látványvilág, amelynek a tetejére ugyan egy picit túlhasznált, de mindenképpen az egyik legautentikusabb videoglitch effektet raktak a srácok. A demó lendülete és felépítése példamutató: külön érdemes megfigyelni mennyire ravaszul változik a színhasználat / kompozíció amikor a DJ áthúzza az egyik tracket a másikba (a demó zenéje egy 6 perces mini-mix 3 nótából). Bizonyára lesznek emberek, akiknek nem fekszik ez a fajta stílus, de ahogy Jugi demójánál is említettem, a technodemók legfontosabb szempontja a hipnotikusság és a látvány folyamatos átalakulása ahogy halad előre az aláfestés, és ebből a szempontból (is) az Epoch (ismét) csillagos ötösre vizsgázott.
4. Pyrotech – Ratavah (1821 pont)
A Pyrotech, mint csapat, nekem rendszeresen gondot okoz, mert olyan demókat csinálnak, amiben egyértelműen tetemes mennyiségű munka van, de ennek ellenére nagyon ritkán élvezhető a végeredmény, és sajnos ez most sincs másképp: a demó tömörítve is 200MB felett van(!), és idén is tele van tömve tartalommal, de sajnos azt kell hogy mondjam, hogy az a demó, ami engem 2015-ben a 2004-es Far Cry c. játékklasszikusra emlékeztet, az nem fogja elnyerni a zsűritől a Legszebb Grafika különdíját. A belefektetett tartalommennyiség ellenére az egész demónak lapos, fényezetlen hangulata van, nagyon ritkán látni, hogy mi merre mozog, vagy a kamera merre is fog haladni, mert a képernyő egy nagy színes pacává olvad össze, és ugyan valami sztori is van az egész mögött, de én sokadszori megtekintésre se tudtam megmondani, hogy mi – a zene szintén ezekkel a problémákkal küzd, egy kompetensen megírt progrock-dal akar lenni, de sajnos mind keverésileg, mind ötletileg nagyon mellémegy a célnak. Mindezek nyilván amiatt a leginkább felróhatóak a csapatnak, mert évek óta ugyanezekkel a problémákkal küzdenek, és ezek szerint vagy nem sikerült még megoldást találni rájuk, vagy az elmúlt pár év sikerei után egyszerűen nem akarnak változtatni a recepten – és lássuk be, ahogy a Limbo-ban elhangzott idézet állítja, ha a kevesebb is elég, akkor minek erölködni?
3. CNCD & Fairlight- Hold-And-Modify (2205 pont)
A már hosszú évek óta a scene abszolút elitjének számító FLT/CNCD kettős az idő elteltével folyamatos változáson ment keresztül: letudva a nagyobb partyk megnyerését, immár sokkal inkább a hosszútávú minőségre koncentrálnak, feláldozva azt, hogy talán a party hevében mégse lesznek annyira sikeresek, mert kicsit túl sűrű vagy túl alter a demó az első helyhez. A Hold-And-Modify kiváló példája annak, amikor két kivételes tehetségű designer tényleg mindent beletesz egy korszerű engine-nel ellátott demóba, de nem erőlködik azon, hogy mindez a nagyközönség által fogyasztható is legyen. Elképesztő designmunkát láthatunk a demóban, ami az Amiga 30. születésnapját ünnepli, de mivel a készítők nem akarnak vakon ráugrani a retró-öntömjén-hullám kiszámíthatóan rövidke és mulandó népszerűségére, a demó mégis konzisztens egésszé áll össze amiatt, hogy a saját egyéniség és stílus kialakítását fontosabb tényezőként kezelték, mint azt szajkózni, amit a vélhetően Amigás közönség hallani szeretne. Mindehhez jön a nagy visszatérő Dune zenéje, aki szintén bizonyítja, hogy még mindig ő az egyik legjobb a területén, de ugyanazzal a visszafogott profizmussal, aminek végeredményeképp nincs a zenében fűrészfog arpeggio, de mégis tele van apró kis motívumokkal (aki az Art Of Noise-os részt kiszúrta, annak piros pont) és hangokkal, amitől egyszerre autentikus és időtálló lesz az egész. A compo legjobb demójáról van szó.
2. Ekspert – DEMO2 (2861 pont)
Na most jön a dolog trükkös része: Party után egy héttel még mindig folyamatosan megy a vita Poueten erről a demóról, és egyelőre nem úgy tűnik, mintha bármilyen konszenzus lenne, sőt, még két pártra se igazán szakadt a tábor: Szabad Unreal Engine-t használni demóban? Ha szabad, akkor lehet vele második a compóban? És az ingyen letölthető grafikai elemekkel mi a helyzet? Mitől lesz demó a demó és meddig számít annak? Tényleg csak poén/paródia az egész? Ezeket a kérdéseket én ezúttal laza mozdulattal kikerülném (Poueten persze mindenki nyugodtan csatlakozhat a vitához ha akar), és kiemelném azt, hogy akármi felhasználásával is készült a demó, egy mindenképp frappáns, szórakoztató, pengén megrendezett, helyenként kifejezetten ötletes végtermékről van szó, ami szinte cinikus pontossággal pakolja össze azokat az elemeket, amiket a demó három perce alatt garantáltan bekajál a közönség – ebből a szempontból gyakorlatilag az FLT+CNCD demó tökéletes ellentettjéről van szó, bár azt nyilván az idő fogja igazolni, hogy melyikükre fognak emlékezni 2-3 év múlva.
1. Andromeda Software Development- Monolith (6555 pont)
Az ASD kihagyott pár évet Assembly-k szempontjából, és inkább Euskalon egykapuztak az ottani mezőnnyel, most viszont megint jött az egy éves fejlesztés és a 7 perces demó, annak minden előnyével és hátrányával. Sajnos az ASD demókra ezen a ponton ugyanaz igaz mint amit a technodemókról mondtam: Aki szereti ezt a stílust, az szereti, aki nem, az nem. A trükk ezalkalommal nyilván a pazar particle-engine, amely jelentős segítséget nyújt a klasszikus ASD-féle “minden mindenbe mindig átmenet” prezentációjához; nehéz az egészet nem úgy nézni, hogy ugyanezt a csontot már a Fairlight jó pár éve lerágta, bár nyilván van annyira szórakoztató a végeredmény, hogy ne rondítson bele az élménybe. A demó már szinte kiszámítható: elfojtott kékes színekben különböző jelenetek, állatok, emberek alakulnak át egymásba, ismét van víz, és ismét eklektikus progrock a zene, és bár ezúttal is kicsit furcsán szól (főleg a digi-vonós), idén nem vitték túlzásba a gitárt. Mindez azt a furcsa helyzetet eredményezi, hogy egy ASD demóról kell, hogy azt mondjuk, hogy annak ellenére, hogy iszonyat mennyiségű anyaggal dolgozik idén is, mégis semmi váratlant nem hoz – azt nem tudni, hogy a következő jelenetben bálna vagy falióra lesz-e, de az sajnos már szinte kiszámítható, hogy “valami metafórikus, ami alig felismerhető, ami aztán szétfoszlik és jön a következő”. A demó egyetlen relatív szokatlan húzása a végén egy grafikusan átdolgozott videóbetét, ami viszont kicsit túl sokáig marad, és utána szinte azonnal vége a demónak is, emiatt pedig kicsit antiklimatikus utánérzés alakul ki az emberben. Mindettől függetlenül nyilván az idei év egyik legjobb demójáról van szó, de a királyokat királyi mércével kell mérni, és az ASD ebből a szempontból kicsit a leszállóágon van. Persze itt is lehet azzal érvelni, hogy ha egy ilyen relatív “klisé” demóval is ~4000 pontot(!) vernek a mezőnyre, akkor minek kapálózni, de talán érdemes elgondolkozni azon, hogy ha egy UE+stockmodell demo a második mögötte, akkor meddig fenntartható ez a stratégia.
A CNCDFLT demo annyira művészi, hogy az amigához kb annyi köze van, hogy kiírják, hogy hello denise meg paula, persze ezt csak az A.R.T. miatt. Talán referencia lehet a régi időkre a hallgathatatlan fos zene Dune-től, aki makulátlanul prezentálja ugyanazt a szart, amit már a kilencvenes években (amiga kapocs!) is produkált. Betépve biztos jó.
van benne glenz is :D
dune zene szerintem klasszisokkal jobb, mint az asd demoban hallhato szörnyüseg.
Disclaimer: ha betepve neztem volna vegig a demokat, akkor ofkoz azt is odairtam volna a hardverkovetelmenyekhez az elejere. :)
Nagyon jo iras lett!
Pyrotech demot szerintem azert szebb, mint a Far Cry.