Scene.hu

Szóval ugye volt ez az ún. turné. Gargaj/Conspiracy, Gloom/Excess^Portal Process Norvégiából és sTEELER a Breakpoint szervezői csapatából elmentek Ámerikába, hogy jól megmutassák az internésönöl námbör van cégeknek (pl. Pixar, NVIDIA, Adobe), hogy akkor most mi is az a demoscene. Készült erről egy blog is, de most olvashtó Gargaj élménybeszámolója. Két részben. Ez a második. (Itt az első.)

Adobe iroda (forrás: Google)

 A szerdai napra az Intelt szántuk eredetileg, de ők ugye lemondták a randit, úgyhogy alapvetően az esti NVIDIA meeting második részén kívül nem lett volna dolgunk, ha nem mondja azt az előtte lévő nap Shiva, hogy megbeszélte a főnökeivel, és ebédidőben oda is lezavarhatunk egy eloadást a Flash fejlesztőinek. Mi termeszétesen kapva kaptunk az alkalmon, kicsit igazítottunk az előadáson, és elfurikáztunk (immár sokadszor eltévedve) az Adobe-hoz, ahol is tulajdonképpen sorban ültek az ajtó előtt ránk várakozva az emberek, alig várva, hogy az ebéd mellett demókat nézzenek. (Hoppá.) Az előadást az ő kedvükért néhány Flash-demóval is megcsavartuk, amire azonnal jött a kérdés. hogy “ugye ez AS3?” és az érezhető elégedettség, hogy az ő kütyüikkel ilyet is lehet csinálni. Egy további érdekes kérdés egy batikolt pólós afrohajú szemüveges programozótól érkezett, aki nevezetesen azt kérdezte tőlünk, hogy mennyire kötődik a demók készítése a pszichedelikus tudatmódosítókhoz – a válasz elől igyekeztünk azzal kitérni, hogy “nem biztos, hogy minden demo jó betrinyózva”. Itt játszottuk el először a gonosz kis trükkünket, miszerint a Debris levetítése után megkértük a közönséget, hogy mondjon egy tippet a demo méretére – 5 és 1 megabyte közötti tippek érkeztek, ámbár az 1 mar elég bátortalanul jött, valószínűleg reakcióként a széles vigyorra a fejünkön. Amikor visszaváltottuk a projektort a Windows Intézőre, az egybehangzó reakció a “na neeeeee…” volt. A közönség rendkívül lelkesnek tűnt, egyikük még azt is jelezte, hogy már írt egy csomó Winamp vizualizációt, és sose erezte úgy, hogy bármi haszna lenne, de így már sokkal logikusabbnak tűnik neki az egész, és lehet, hogy bele is kezd egy kis demokódolásba.

Az Adobe-ot elhagyva kis szusszanás után visszairányítottuk magunkat a 101-es országútra, az NVIDIA felé, ahol is megtudtuk, hogy a campus kicsit nagyobb, mint amilyennek először lattuk, rengeteg részleggel a három épületen belül (ámbátor a kérdésre, hogy hol a driverfejlesztő részleg, csak azt kaptuk válaszkent, hogy “biztonságos helyen”), és a büfé (“n Street Cafe”) mellett egy állítólag komoly igénybevétel alatt álló pingpongasztallal. (Merthogy ugye az NVIDIA elnöke, Jen-Hsun Huang aka. Jensen ifjusági pingpong bajnok volt.) Rovid kávé után egy apró szobában kötöttünk ki, egy asztalnál Alain Tiquet-vel, aki az egyik céges marketing csoportvezetője. És itt sajnos meg kell szakítanom a fonalat, ugyanis megállapodásunk szerint egyelőre ez egy nem-publikus beszélgetés volt, de az elkövetkezendő 1-2 hónapban minden ki fog derülni. Röviden szólva hihetetlen mennyiségű információ cserélt gazdát, és ha minden jól megy, akkor ez nagy durranás lesz.

Bejárat a Pixarhoz (forrás: Google)

Csütörtökön jött el a nagy nap, amikor is útra keltünk a Pixarhoz, amit rövid kóválygás és egy hajszállal elkerült autóbaleset után meg is találtunk. Az első benyomásunk már rögtön az autóbejáratnál kialakult, mikor is észrevettük a beengedőkaput: Az NVIDIA épülete egy klasszikus átlátszó irodaház a tetején egy NVIDIA logóval, az ILM inkább parkra hasonlít, de a Pixar kapásból sövénnyel és olyan beengedőkapuval nyit, aminek a tetején méteres betűk hirdetik a cégnevet, behajtva pedig a Verdák c. rajzfilm logója hirdeti, hogy merre is van a parkoló. (Gy.k. Cars) Az épület egy kettéosztott nagy hodály, aminek a bal agyféltekéjén a programozók és mérnökök, a jobbon pedig a grafikusok és művészek dolgoznak. Az egész épület egy elvarázsolt kastélyra emlékeztet: minden falon rajzok, konceptart, feliratok (“Ha a filmek a próza, akkor a rövidfilmek a költészet”), a Pixar történelmének darabkai. A bal oldalon a renderfarm ablakában a párkányok akkurátusan sorban kb. 50 darab felespohár, mellette a falon 64MB RAM 1986-bol, 2001-bol és 2006-bol, exponenciálisan csökkenve méretben. Hátul az egyik szobában a régi lézeres image mastering láda, körülbelül egy kanapé méretében – állítólag még működik.

A Pixar iroda belülről (forrás: Google)

Az épület másik felében eredeti szobrok, rajzok, a közelmúltban elhunyt Joe Ranft rövid leírása a storyboarding folyamatról (stílusosan storyboard formájában), és persze a szokásos “irodai kultúra”, annyi különbséggel, hogy az amerikai filmekből megszokott irodai krecnik, amiben az emberek dolgoznak, itt kertitörpével felszerelt gombaházak vagy épp középkori laboratórium formáját veszik fel. Az épület két felét az emeleten a bejárat felett egyébként egy kis fahidacska köti össze, amin évente papirrepülő-versenyt is rendeznek. Miután körbejártuk a főépületet, átballagtunk az úszómedence(!) mellett a fejlesztési épületbe, ahol megkezdtük tényleges munkánkat – az első találkozót a Pixar R&D csoportjával tartottuk, akik inkább a demók technikai részleteire voltak kiváncsiak, így kicsit besűrítettük az előadást, valamint gyorsan külön tartottam egy rövid kis “hogyan-is-készül-a-64k” bemutatót az aDDict2-vel, osztatlan sikerrel.

Jekyll of Andromeda (forrás: Demotrip blog)

A társaság tagja volt egyébkent Jekyll / Andromeda, akiről, mint kiderült, munkatársai nem igazan tudták, hogy ő anno szintén “közénk tartozott”, így gyorsan le is lepleztük a múltját, a társaság nagy örömére. További kis vicces nüansz volt, hogy az előző élményeink említésére, miszerint az Adobe-nal találtunk valakit, aki szívesen csinálna demókat, többen elszántan egymásra néztek, és olyasmiket hangoztattak, hogy “nem hagyhatjuk, hogy ők csináljak elsőnek” – persze én őszintén nem várnek egy Pixar demót az elkövetkezendő 15 évben, de azért mókás volt.
Itt debutált először a “célközönség” előtt továbbá a mi kis ajándékunk, az IQ/RGBA és jómagam által összecelluxolt “Luxo 4k” – a klasszikus Pixar bevezető-animáció, 4 kilobyte-ba beletaposva. Célunk nyilván nem az volt, hogy erőt fitogtassunk egy világcég előtt, de mindenkeppen lekötelezve éreztük magunkat azáltal, hogy meghívtak minket magukhoz, így talán inkább jelzésértékként készítettük ezt a kis intrót, mintegy megköszönve a fáradozásaikat. Az intro 90%-áért egyébkent IQ volt a felelős, én csak a hangot raktam össze az utolsó pillanatban, és akkor sajnos ki is lógott kicsit a méretből, úgyhogy amikor megérkeztünk a Pixarhoz akkor inkább 4.5k volt, mint 4, de gondoltuk, hogy most az egyszer belefér. A reakció nem volt átütő, nem haraptak ki egy darabot ijedten a légkondícionálóból, de mindenkepp furcsállva fogadták a végleges fájlméretet, körülbelül azzal az arckifejezéssel, mint amilyet az anyuka vág, amikor a hathónapos gyermeke zongorázás közben telekinetikusan lebegteti az evőeszközöket.

Meglepetés a Pixarnak: A logo animációjuk 4 kilobyte-os verziója

A második megbeszélés már jóval formálisabb keretek között zajlott, bizonyos Robin MacDonalddel, aki “recruiter” (verbunkos?) a cégnél, és aki amellett, hogy rajongója a műfajnak, mindenképp szeretne gondoskodni a demoscene-ről utánpótlás hasznosításaként. Más szavakkal elve elintézni azt, hogy scenerek pár hónapra ki tudjanak menni a Pixarhoz dolgozni, mert tapasztalat, hogy akinek a demoscene rajta szerepel az önéletrajzán, az általában megbízható minőséget produkál és sok téren komoly tapasztalattal rendelkezik. Más kérdés, hogy állítólag az a hír járja az iparban, hogy a scenerekkel néha nehéz együtt dolgozni. Mindenesetre, történjek bármi, aktívan dolgozni fogunk azon, hogy ez a lehetőség beinduljon.

Jeffrey Lim, az Impulse Tracker írója (forrás: Demotrip blog)

Mikorra a beszélgetés befejezödött, már javában állt a Pixar Friday Beer Bash, ami alapvetően egy péntek délutáni, hétvégére felkészítő közös sörözés a nagycsarnokban. Bátorítóként mi is elnyaltunk egy-egy üveggel, majd gyorsan felkészültünk magára a technikai részletekre, és összedugtuk az előadáshoz a motyót. Röpke fél óra alatt meg is érkeztek az emberek, és bar többen most se voltak 50-nel, jóval vegyesebb volt a társaság. Az előadás viszonylag zökkenőmentesen telt, és bar messze nem ez volt a legjobb, kiváló reakciók érkeztek, és mindenki nagyot pislogott a Luxo 4k láttán. Rick pedig csak szelíden mosolygott, mint aki alapvetően meg se volt lepve. A legszebb rész azonban mégiscsak az előadás utáni kis vegyes beszélgetés volt – Pyro / HJB is megérkezett, valamint odaballagott hozzánk egy ausztrál kiejtésű ázsiai embereke, aki megkérdezte, hogy manapság mivel zenélnek a zenészek a scene-en, válaszunkra pedig megemlítette, hogy ő is írt valaha egy trackert, Impulse Tracker neven… Mint kiderult, Jeffrey épp a környéken járt valami más ügyben, és egy ismerőse említette neki az előadásunkat. Amit furcsa volt látni, hogy abszolút nem körülöttunk forgott az esemény, az emberek kis, hármas-négyes csoportokba verődve beszélgettek az előadás után, hogy anno ki mire kódolt és kivel swappolt. Hiába, na – connecting people.

– Gargaj –